Mi az arthrózis?
Az elnevezés gyűjtőfogalom: artrózis, osteoarthrosis, az angolszász szakirodalomban osteoarthritis névvel illetik. Az artrózis a végtagok vagy a gerinc kisízületeinek megbetegedése, melynek következtében a csontot borító porc elvékonyodik, "kopik". Degeneratív ízületi betegségnek is nevezik.
Tünetek
Az arthrózis előfordulása
Nagyon gyakori betegség: a lakosság 20-25 százalékánál okoz panaszokat. A röntgenfelvételen látható elváltozások azonban ennél gyakoribbak. A betegség típusosan 50 éves kor után kezdődik és főleg a nőket érinti, bár ritkán már 20-30 éves korban is kezdődhet. A betegség gyakorisága az életkorral nő - 75 év felett csaknem mindenkit érint -, ennek ellenére mégsem tekinthető a porc egyszerű elöregedésének.
Az arthrózis okai
- Primer formáról beszélünk akkor, ha kiváltó okot nem tudnak igazolni az orvosok. Ez a forma képezi az artrózisok döntő többségét.
- Szekunder forma esetén mindig található valamilyen kiváltó ok vagy hajlamosító tényező, ezeket úgynevezett artrózist megelőző állapotoknak is nevezik. Ilyenek lehetnek:
- Veleszületett fejlődési rendellenességek, amelyek az ízület anatómiai vagy működési elváltozásával járnak; ilyenek például az alsó végtagok eltérő hosszúsága, a csípőficam, általában az ízületi felszínek bármilyen egymáshoz viszonyított egyenetlensége, a tengelyeltérések (pl. X állású térd) és az ízületi lazaság.
- Balesetek után visszamaradó állapotok vagy munkaköri - például vibrációs - ártalom a légkalapáccsal dolgozóknál. A sérülések jelentős részében az ízületi felszíneket nagy erőhatások érik, és gyakran ennek csak késői következményeként jelentkezik az artrózis.
- Egyes betegségek következtében, mint anyagcsere betegségek (például köszvény és chondrocalcinosis), endokrin betegségek (például diabetes, hypothyreosis, akromegalia vagy klimax) következtében is kialakulhat arthrózis.
- További ok lehet az elhízás vagy tartós mozgáshiány, a túlzott fizikai igénybevétel (például sportolók, favágók, bányászok esetében), a hideg és nyirkos éghajlat.
Az arthrózis diagnózisa
A betegség diagnózisa elsősorban a jellemző tüneteken, az ún. fizikális orvosi vizsgálaton és a röntgen leleten alapul. Specifikus laboratóriumi eltérések nincsenek, ezek egyéb eredetű ízületi fájdalom elkülönítésében játszanak szerepet.
A röntgenvizsgálattal kimutatható eltérések:
- Az ízületi rés lelapulása.
- A porc alatti rétegben lévő meszesedés.
- Az ízület peremszélén csontos felrakódások alakulnak ki.
Korai stádiumban már mutat elváltozásokat az ízületi ultrahangvizsgálat, valamint az MRI-vizsgálat is.
Ezek gyakran szükségesek például a kéz kisízületeit érintő artrózis elkülönítésében az "igazi" köszvénytől és a sokízületi gyulladástól (rheumatoid arhritis).
Az arthrózis tünetei, kórlefolyása
A legfontosabb tünetek:
- Az ízület mozgásra jelentkező fájdalma.
- Az úgynevezett indítási fájdalom, amikor például nehéz ülő helyzetből felállni. Erre szokták mondani, hogy majd "bejáródik".
- Az ízület mozgásterjedelmének beszűkülése.
- Az ízület nyomásérzékenysége, eldeformálódása, időnkénti melegsége, duzzadtsága, "ropogása".
A porc pusztulása miatt ugyanis az ízület mozgása beszűkül, az ízület zsugorodhat és deformálódhat.
Az artrózis fájdalommal és merevségérzéssel kezdődik, sokszor csak fokozatosan alakul ki, hónapok, évek alatt. A fájó ízület meg is duzzadhat, és ez fokozódik a fizikai tevékenységek után, illetve a nap végére, míg korán reggel vagy pihenés után az ízületi merevség jellemző. A fájdalom terhelés következtében fokozódik, pihenéskor szűnik, de olykor az éjszakai fájdalom miatt a betegek nem tudnak aludni. Pihenés (fekvés, ülés) után az ízület merev, ami 5-10 perces mozgás után megszűnik ("bejáródik az ízület"). Súlyos esetekben az ízületet mozgató izmok elgyengülnek, sorvadnak a kímélet miatt (például a térdartrózisos beteg combja elvékonyodik), különböző funkciók - így a járás vagy fogás - károsodnak. Gyulladás esetén az ízület (térd stb.) meleg, duzzadt, folyadék is tapintható benne, ez rendszerint fokozott fájdalommal jár. A már kialakult betegségben a nyirkos idő fokozhatja a fájdalmakat.
A kopásos elváltozások röntgennel jól kimutathatók, azonban a kopás nagysága nem feltétlenül áll arányban a panaszokkal.
Leggyakrabban a kéz, a csípő és a térd, valamint a gerinc ízületei betegszenek meg.
A kezek kisízületeinek artrózisa gyakoribb középkorú nők esetében és gyakran családi halmozódást mutat ("bütykös kézujjak"). Először duzzadtak, nyomásérzékenyek, esetleg pirosak lesznek, később fájdalmatlan duzzanatok alakulnak ki az ujjak végén.
A térdartrózis idősebb korú nőknél fordul elő gyakrabban, különösen, ha túlsúlyosak. A járást kifejezetten korlátozhatja mind a fájdalom, mind az ízület deformitása.
A csípő-artrózisban a panaszok lassan, fokozatosan alakulnak ki. Fiatalabb korban az artrózis veleszületett csípőficam, gyermekkori combfej-elhalás, serdülőkori combfej-elcsúszás után alakulhat ki, míg idősebb korban törések hajlamosítanak rá, de gyakoribb az előzmények nélküli, elsődleges forma. A csípőfájdalom oka lehet még az ízület körüli tömlők gyulladása -a burzitisz. Mivel a combfej vérellátása igen sérülékeny, traumák miatt könnyen károsodik, ami a combfej elhalásához vezethet. Ez a forma férfiakon gyakran fiatalabb életkorban is, túlzott alkoholfogyasztás miatt jelentkezhet. A vezető tünet általában a csípő fájdalma, merevsége és a sántítás. A fájdalom legerősebben a lágyék területén lép fel, de sokszor a far vagy a térdek felé sugározva jelentkezik. A kezdetben állás vagy járás közben megjelenő fájdalom később már pihenésre sem enyhül. A csípő mozgása vizsgálatkor minden irányban korlátozott, végül annyira beszűkül, hogy a beteg akadályozott lesz a járművekre való fel- és leszállásban, a járásban, az öltözködésben, így lassan az önálló életvitel lehetősége megszűnik.
A gerinc vonatkozásában a csigolyákat összekötő ún. csigolya közti kisízületek artrózisa (spondylózis vagy spondylarthritis) nagyon gyakori, talán a gerinctáji fájdalmak és mozgásbeszűkülés leggyakoribb oka.
Az arthrózis kezelése
Általános javaslatként fontos az ízületek terhelésének, túlterhelésének csökkentése: túlsúlycsökkentés, rendszeres testmozgás, mely minden ízületet egyformán terhel (úszás, kerékpározás), napi 15 perces gyógytorna. A végtagok hosszkülönbségének - mely egyébként a népesség 10 százalékánál fordul elő - kiegyenlítése cipőmagasítással történik. Korai szakaszban, amikor még nincs jelentős porckárosodás, porcerősítő gyógyszereket alkalmaznak. Nagyon fontos a rendszeres gyógytorna, kiegészítve időnként egyéb fizioterápiás eljárásokkal (fürdő, elektroterápia, stb.). A beteg ízület védelmét szolgálja a tehermentesítés: fogyás, segédeszközök használata, amit nem szabad szégyellni. Kerülni kell a túlzott fizikai megterhelést (futás, leugrás, nagy emelkedőn vagy lejtőn való járás). Egyik legjobb mozgásterápia az úszás. Heveny fájdalom, ízületduzzanat esetén a nem szteroid gyulladáscsökkentők, jegelés, borogatás, pakolások javasoltak. Szükség esetén, 1-2 alkalommal, nem kúraszerűen sor kerülhet gyulladáscsökkentő szteroid-injekció beadására is. A gyógyszeres kezelésben használt szerek:
- Az úgynevezett "egyszerű" fájdalomcsillapítók (pl. paracetamol tartalmú készítmények)
- Az úgynevezett "nem szteroid gyulladáscsökkentők". Ezek, különösen a tablettás formák számos problémával járnak, például a fájdalomcsillapító hatás következtében a beteg jobban terheli ízületét, és a csökkent értékű ízületi porc további károsodását eredményezi. Gyakoriak a mellékhatások. A hatóanyagok elsősorban gyomor panaszokat okoznak, más gyógyszerek, például a véralvadásgátlók, az antidiabetikumok, a vérnyomáscsökkentők hatását befolyásolják. A kúp készítmények és injekciók mellett gyomorbántalmak ritkábbak, de értelemszerűen tartósabb adásra nem alkalmasak. A kenőcsök, gyógyszeres, hideg és meleg pakolások számtalan formája ismert.
- Az ízületbe vagy köré szteroid vagy porcregeneráló injekciók adhatók, sor kerülhet az ízület lecsapolására (punkció) is.
- Az úgynevezett porcvédő, porcregeneráló gyógyszerek a porc lényeges összetevőit képező anyagokat, glukózamin-szulfátot és kondroitin-szulfátot tartalmaznak.
Műtéti megoldások
- Az úgynevezett megelőző műtétekhez tartoznak például ízületi tengelyeltérés esetén a korrekciós osteotomiák - a csont vésésével járó műtétek. A veleszületett vagy szerzett hajlamosító állapotok megoldásai műtéti beavatkozással - tengelykorrekció, stabilizálás, stb. - sokszor nagy dilemmát jelentenek.
- Gyakori és kíméletes műtéti technika az artroszkópia, melynek során csupán egy "csövön keresztül" végzik a műtétet, ami lehet csupán az ízület "kitisztítása".
- A súlyos esetekben, amelyek nagyobb deformitást, munka- és járásképtelenséget okoznak, csak az ízület eltávolításával és "műízület" (protézis) beültetését célzó műtéttel lehet segíteni. Leggyakrabban a csípőbe vagy a térdízületbe, speciális esetekben váll, kéz kisízületbe, igen ritkán könyökbe, bokába ültetnek be protézist. Az ízületi protézisek különböző típusai és különböző műtéti technikái léteznek, vannak csak ízületi felszínt pótló, illetve teljes protézisek. A műtét megválasztása egyedi, a döntés az operáló orvos feladata. Tudnunk kell, hogy mai ismereteink szerint a protézis élettartama 15-20 év, ezért a 60 éven felüli életkor a legkedvezőbb a beültetésre, de szükség esetén fiatalabbaknál is elvégezhető.
- A protézis behelyezése mellett újabb műtéttípusok is polgárjogot nyernek. Ilyen a porcplasztika, melynek során az elpusztult porc helyére kis "porcszigeteket" ültetnek be.
Az arthrózis gyógyulási esélyei
Az artrózis nem gyógyul meg, időről-időre kezelésre szorul, bár a már kialakult folyamat sem okoz minden esetben panaszt. Biztos eljárásunk nincs a betegség gyógyítására, de a folyamat lassítható vagy megállítható. Az egyénre szabott, az adott elváltozásnak és az állapot súlyosságának megfelelő, többnyire az úgynevezett komplex terápia hozhatja a lehető legjobb eredményt.
Az arthrózis megelőzése
Az artrózis terápiájában fő szerepe az úgynevezett "primer" vagy elsődleges prevenciónak kellene lennie. Ennek részei többek között a beteg és a család felvilágosítása, az ideális testsúly elérése és annak megtartása, a megfelelő mozgás, aktivitás biztosítása, általában az úgynevezett megelőző, kiváltó okok célzott kezelése. A helyes, ésszerű életmód, a túlterhelés kerülése, a megfelelő pihenés biztosítása. Optimális lenne a mozgásszervi szűrés is, a minél koraibb felismerés, ezek alapján pedig a célzott gyógytorna megkezdése vagy adott esetben az időben elvégzett korrekciós műtéti beavatkozás. Megfelelő pályaválasztással, illetve munkakör-változtatással az állapot romlása megállítható, illetve lassítható.