Mi a bőrgombásodás?
Az eddig megismert több százezer gombafaj közül meglehetősen alacsony azoknak a száma, melyek képesek emberi fertőzést okozni. A gombák számára az emberi szervezet nem optimális élettér, de bizonyos anyagcseretermékeik, enzimeik alkalmassá teszik őket a fertőzésre. Ez ellen a szervezet főként az immunrendszer mozgósításával védekezik. Bőrfertőzést a gombanemzetségek közül négy okoz:
Tünetek
Ilyenek az úgynevezett Dermatophytonok, melyek egy speciális enzim, a keratináz segítségével képesek a szőrtüszők, köröm és haj szarurétegén áthatolni, ott élősködni. A dermatophytonoknak három további nemzetsége van:
- Mycrosporum,
- Trichophyton és
- Epidermophyton nemzetség.
Bőrgombásodást (dermatophytosisok) ezek a fajok okoznak leggyakrabban.
Ezen kívül ritkán fertőzheti a bőrt még penészgomba, rendkívül ritkán úgynevezett dimorf gomba és sarjadzó gomba. Ez utóbbi nemzetség leggyakrabban megjelenő kórokozója a Candida albicans, melynek szervezetre gyakorolt hatásáról manapság megoszlanak a vélemények, bőr-és nyálkahártya tüneteit pedig itt most nem részletezzük. A sarjadzó gombák közé tartozik még például a Malassezia furfur (Pityrosporum ovale) is, ezt a gombát okolják többek között a seborrhoeás dermatitis és fejbőr korpásodás fenntartásáért, súlyosbításáért.
A gombák általában a bőr felső rétegét fertőzik meg (szuperficiális fertőzés), de bizonyos körülmények esetén (immunhiány, legyengült szervezet) a mélyebb, bőr alatti szövetekbe is hatolhatnak.
A bőrgombásodás előfordulása
A felszíni (szuperficiális) gombás fertőzések a leggyakoribb emberi fertőző betegségek közé tartoznak, zárt közösségekben akár 100 százalék is lehet a betegek aránya. Azért válhattak ilyen elterjedtté, mert azok a hajlamosító tényezők (például elhízás, antibiotikumok tartós szedése, cukorbetegség), melyek kedveznek a gombáknak szintén általánosan jellemzőek lettek. Maguk a gombák élhetnek a talajban, vízben, mesterséges építményeken, növényeken, de a háziállatokon is, az ember közvetlen kontaktus útján fertőződik.
A bőrgombásodás okai
A gombák és különböző alkotóelemeik, spóráik igen nagy számban jelen vannak környezetünkben. Ahhoz, hogy megbetegítsenek, általában több tényező együttes megléte szükséges. Egészséges emberek bőrén a különböző mirigyek váladékai úgynevezett "savköpenyt" képeznek, mely kémhatásánál fogva gátolja a gombák elszaporodását. Ez a védőréteg gyengül túlzott tisztálkodáskor, lúgos vegyhatású szappanok, kozmetikumok használatakor. Tovább rontja a helyzetet a nehezen szellőző műanyag textíliák és cipők viselése, a már említett elhízás és a fokozott izzadás, mert a nedvesség is a gombák malmára hajtja a vizet; nyirkos környezetben jobban szaporodnak.
Hormonális eltéréseknél gyakrabban fertőznek, például tartós fogamzásgátló szedőknél, terhességben, mellékvesekéreg betegségekben és természetesen cukorbetegségben is. Egyes gyógyszerek tartós szedése ugyancsak kedvez a gombás fertőzés kialakulásának; ilyenek az antibiotikumok, immunszupresszív szerek, kortikoszteroidok. Nem elhanyagolható a keringési viszonyok szerepe sem, az artériás érszűkület, trombózis utáni állapot, a nyiroködéma egyaránt rizikótényezőnek számít.
A rizikófaktorokhoz lehet sorolni egyes tevékenységek rendszeres végzését. Gyakran látunk gombás bőrfolyamatot pl. háziasszonyok kézujjai között vagy felületes gombás fertőzést - néha tömegesen - birkózók bőrén vagy a láb gombásodását közös zuhanyzót használó sportolók között, akik ráadásul zárt, rosszul szellőző edzőcipőt hordanak (atlétaláb).
A bőrgombásodás tünetei
A bőr gombásodása a különböző testtájakon különféle jellegzetes tüneteket hoz létre.
Sokszor a fertőzés elhelyezkedéséből (lokalizációjából) és megjelenéséből következtethetünk a kórokozóra.
A dermatophytosisok egyik legtipikusabb megjelenése a fejbőr-gombásodás (mycosis capitis), melyet egyes Mycrosporum vagy Trichophyton fajok okoznak. Főleg gyermekkorban fordulnak elő. Felületes formájában 0,5-5 cm-es területen, úgynevezett plakkokban a hajszálak egységesen azonos magasságban (mycrosporia esetén) vagy különböző magasságban (trichophytia esetén) törnek el. Az esetek többségében egy, néha 4-5 ilyen góc is kialakul. A hajhiányos területen a bőr hámlik, lúdbőrszerű. Mycrosporia főleg kutyáról, macskáról, ritkán rágcsálókról kerül az ember bőrére, de emberről emberre is átadható. Jóindulatú betegség, magától is gyógyulhat, maradandó kopaszságot nem okoz. Ha a folyamat immungyengeség vagy helytelen kezelés következtében a mélybe terjed, akkor egy darázsfészekre emlékeztető, nehezen kezelhető tünet, az ún. kerion Celsi jön létre.
Felnőtt férfiak szakáll- vagy bajusztáji gombás fertőzése a mycosis barbae. Elsősorban Trichophyton fajok okozzák, az érintett bőrterületen fájdalmas, sárga pörkkel fedett, gennyes csomók jelennek meg a szőrtüszőkben, a szőrszálak kihullanak. Maradandó heggel gyógyul. Régebben borbélybetegségnek nevezték, közös borotválkozási eszközökkel terjedt. Ránézésre nagyon nehéz elkülöníteni a baktériumok okozta, mély szőrtüszőgyulladástól.
Gombás fertőzés kialakulhat a piheszőrrel fedett bőrön bárhol, ezeket Mycosis corporisnak nevezzük. Nem tartoznak ide a speciális bőrterületek fertőzései (kéz, láb, hajlatok). Gyermekkorban és felnőtteken egyaránt kialakulhat, leggyakoribb kórokozók Mycrosporum canis, Trichophyton mentagrophytes és a Trichophyton rubrum. Házi kisemlősök terjeszthetik, ilyenkor a tünetek az állattal érintkezett területen alakulnak ki. 0,5-5 cm-es éles szélű, vöröses színű, kerekded, hámló, viszkető területek jelennek meg, körülöttük sokszor víztiszta folyadékot tartalmazó hólyagcsa-koszorú látható. Kezeletlenül a fertőzés tovább terjed, karéjos szélű, nagy kiterjedésű hámló tünetek (plakkok) keletkezhetnek.
A hajlatokban, elsősorban lágyékhajlatban, hónaljban, mellek alatt és hasredőkben alakulnak ki a mycosis intertriginosa tünetei. Éles határú, vörös, hámló, sokszor apró hólyagcsákat tartalmazó területek alakulnak ki az érintett bőrön. Nehéz elkülöníteni a sarjadzó gombák okozta intertrigotól és a baktérium okozta erythrasmától. Főleg túlsúlyos egyéneken alakul ki.
A sokszor idült formában tenyereken fennálló finom hámlás, viszketés, berepedések lehetnek tenyéri gombásodás (mycosis manus) tünetei. Az esetek többségében egyoldali.
A bőrgombásodás diagnózisa
A bőr és szaruképletei gombás fertőzés esetén jellegzetes képet mutatnak. A mintát minden esetben olyan bőrterületről kell venni, amit előzőleg nem kezeltek. A mintavétel szikével, éles szélű eszközzel történik, de aggodalomra nincs ok, mert elváltozások általában hámlanak, és ezért könnyen és fájdalommentesen nyerhető belőlük vizsgálatra alkalmas hámpikkely. Különféle festések után mikroszkóppal vizsgálva a mintát láthatóvá válnak a gombaelemek, gyakorlott szakember a gomba fajtáját is azonosítani tudja.
Pontos diagnózishoz tenyésztéssel juthatunk, ez azt jelenti, hogy a bőr-, haj- vagy körömkaparékot olyan táptalajokra helyezik, melyeket a gombák különösen kedvelnek. 1-2 hét alatt ideális körülmények között kinőnek gombatelepek, ezután azonosítható a kórokozó.
A sokszor bonyolultnak tűnő eljárásokra nem minden esetben van szükség, nem is lenne rá lehetőség ilyen gyakori fertőzésnél. A bőrgyógyász általában a tünetek alapján diagnosztizálja a megbetegedést, és alkalmazza a megfelelő kezelést. Nagy kiterjedésű gombásodás, makacsul visszatérő tünetek esetén szükség lehet részletesebb kivizsgálásra, például, hogy kizárjuk a cukorbetegséget, immunhiánnyal járó betegségeket, amelyek a kezelést nehezítik.
A bőrgombásodás kezelése
A gombaellenes kezelések az utóbbi évtizedekben sokat fejlődtek, modern szerek egész tárháza áll a kezelőorvosok rendelkezésére. Ennek ellenére a hagyományos kezelések is jelen vannak. Általánosan a bőr gombásodását helyileg - ecsetelőkkel, krémekkel, alkoholos oldatokkal - kezelik. Ilyen a fuchsin-, a mercurochrom-oldat, halogénezett fenol-, benzol-kinolon-származékok, kénvegyületek, borsavas készítmények, kvaterner ammóniumvegyületek. Gombaellenes hatásúak a jód tartalmú oldatok, kenőcsök is.
A speciálisan gombaellenes anyagokat szintén használhatjuk helyileg, vagy javasolhatja a bőrgyógyász szájon át való alkalmazásukat. Erre alkalmasak a polyen-antibiotikumok (Nystatin, Natamycin), azolok (Clotrimazol, Ketoconazol, Fluconazol, Itraconazol), illetve allilamin-származékok (Terbinafin).
A gyógyszereknek kevés súlyos mellékhatása lehet, de szedésük mellett ajánlatos bizonyos laboratóriumi vizsgálatok értékeit ellenőrizni (májfunkció, vérkép). A számos lehetőség közül kiválasztva a megfelelőt általában néhány hét kezelés után a tünetek elmúlnak. Ha felmerül a gyanú, hogy a gombás fertőzést házi kedvencünktől, kutyától vagy macskától kaptuk, akkor a háziállatot is kezelni kell az állatorvos utasításai alapján.
A bőrgombásodás ma népbetegségnek számít.
Elkerüléséhez néhány alapszabályt érdemes figyelembe venni. Fürdőzés, zuhanyzás után alaposan töröljük testünket szárazra, különös tekintettel a hajlatokra, ujjközökre. Túlsúlyos egyéneken az egymással érintkező bőrfelszínek (például a mellek alatt) szárazon tartása megoldható a redőkbe helyezett gézlapokkal (izolálás).
Kerüljük a közös fésű, törölköző, papucs használatot, padlószőnyegen ne járjunk cipő, papucs nélkül, vendégségbe vigyünk saját váltócipőt, és ne fogadjuk el a vendégpapucsot. Háziállatok simogatása után mossunk kezet, lehetőleg ne érintsük kedvencünket arcunkhoz.
Viszkető, hámló, kipirosodó tünetek megjelenése esetén forduljunk bőrgyógyászhoz, kerüljük a házi "csodaszerek"-et, és ne hagyjuk, hogy a reklámok döntsenek helyettünk! Bízzuk a megfelelő kezelés kiválasztását a szakemberre, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a gombás betegségek kezelése gyakran igen hosszadalmas, és csak az utasítások pontos követése esetén lehet eredményes.