Mik a fagyási sérülések?
Fagyáskor a test a hideg ellen nem kellően védett részei jól körülhatárolt területen túlhűlnek, és a szövetek kisebb-nagyobb mértékben károsodnak.
Tünetek
A fagyás a hideg hatására bekövetkező szövetroncsolódás.
Sok tekintetben hasonló az égési sérülésekhez. Súlyossága függ a sérülést okozó hőmérséklettől, valamint attól, mennyi ideig hatott a hideg az érintett szövetekre.
A fagyási sérülések előfordulása
Míg a városban elsősorban hajléktalanokat veszélyezteti a megfagyás, addig a természetben a téli kirándulások, sportok óvatlan vagy felelőtlen kedvelői a szenvedő alanyok. A legtöbb fagyásos sérült a tapasztalatlan túrázók közül kerül ki. Leggyakrabban a láb, pontosabban a nagylábujj fagy meg. Száz esetből 46-nál a kézen is van fagyás, ezt követik a feji fagyások 17 százalékkal. A fejen a kiálló részek, a fülek és az orr a legérzékenyebbek.
Szöveteink különböző mértékben veszélyeztetettek. A kisebb víztartalmúak (csontok, kötőszövetek) ellenállóbbak, különösen érzékenyek az izmok és az idegek. Laboratóriumok, ipari üzemek dolgozói közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a széndioxidból készült száraz-jéggel és a folyékony nitrogénnel, mely azonnali súlyos fagyást képes okozni.
A fagyási sérülések okai
A szöveti sérülés lehet a fagypont alatti hideg közvetlen következménye. Ennek hatására a sejtekben található víz megfagy, a jégkristályok roncsolják a sejteket, és azok azonnal elpusztulnak.
Általában azonban közvetett módon következik be a sejtek pusztulása, méghozzá úgy, hogy a szervezet reflexesen reagál a hidegre: az erek összehúzódásával próbálja meg csökkenteni a hőleadást. A csökkent vérellátás nyomán a sejtek oxigénhiányosakká válnak, víztartalmuk csökken. A vér is viszkózusabb lesz, a hajszálerekben véralvadás és trombusképződés indul, így a szomszédos területek vérellátása is sérül. A szöveti vérellátás megszűnése miatt a szövetek elhalnak.
Ebből következik, hogy a fagyási sérülés veszélye nem csak fagypont alatti hőmérsékleten áll fenn. Már +6 °C-os külső hőmérsékleten is bekövetkezhet gyenge vérellátottságú testrészeken, különösen gyerekeknél, időseknél vagy érszűkületes betegeknél.
A fagyás szervezetre gyakorolt hatását fokozzák a szervezet hőleadását fokozó külső tényezők - nedves ruházat, légmozgás vagy szél - és minden olyan hatás, mely csökkenti a vérkeringés és így a szövetek vérellátásának hatékonyságát.
A fagyási sérülések tünetei
Fagyás előtt a végtag nagyon fázik, azután fájdalmak jelentkeznek.
A fájdalom csillapodása félrevezető lehet. Nem feltétlenül a felmelegedést jelenti, hanem azt, hogy az érintett testrész már érzéketlen. Ilyenkor meg kell állni, esetleg félbeszakítani a túrát, és meleg helyre húzódni, mielőtt komoly fagyás következne be. Fagyáskor végül a bőr érzéketlen lesz, elsápad, megdagad, felhólyagosodik. A szövetek közül nagyon érzékenyek az erek, melyek sérülésekor az égéshez hasonló vizenyő alakul ki.
A fagyásnak négy fokozatát különböztetik meg:
Elsőfokú fagyás: A bőr felszínét érinti, elfehéredéssel, zsibbadással jár együtt. Az ujjak végén, a füleken, az orron, az állon, az orcákon lép fel gyakran. A felmelegedést követően égő fájdalom jelentkezik, és élénk piros gyulladásos, viszonylag kis kiterjedésű folt vagy foltok láthatók a bőrön. A bőr regenerálódásával magától és jól gyógyul. Néhány nap elteltével hámló foltok emlékeztetnek a fagyás helyére.
Másodfokú fagyás: A bőrnél mélyebb szövetrétegeket nem érint. Az érgörcs miatt kékes színű lehet a terület. Jellegzetes jelei a bőrpír, a vizenyő és a mintegy fél nap múltán kialakuló hólyagok, melyek két-három hét alatt száradnak le.
Harmadfokú fagyás: A bőr teljes mélységig roncsolódik, így a bőralja is károsodhat. A fagyott területen a bőr viaszos színű, vérzéses hólyagok képződnek rajta. Idővel a mélyebb szöveti sérülés jeleiként fekete, kemény és száraz pörkök alakulnak ki rajta, a bőr kifekélyesedik. Lüktető, éles fájdalommal jár.
Negyedfokú fagyás: Mély szövetelhalást jelent, egészen az izomszövetekig és csontokig hatol. A terület kemény, felmelegítés után márványozott, kék, majd bíborszínű lesz, és igen érzékennyé válik, üszkösödni kezd.
A fagyási sérülések kezelése
A kezelés az elsősegély-nyújtással kezdődik. Először is meg kell akadályozni a további lehűlést. Lehetőleg vigyük a sérültet meleg helyre, vagy legalább takarjuk be. Az esetleg vizes ruhadarabokat távolítsuk el, cseréljük őket szárazra. A legfontosabb teendő a sérült szöveti területen a vérkeringés helyreállítása. Ennek feltétele, hogy ha szorító, szűk ruhadarab akadályozza ezt, akkor azt a lehető leggyorsabban el kell távolítani.
A fagyott felszínt lassan, fokozatosan kell fölmelegíteni, de csak akkor, ha nem áll fönn az újrafagyás veszélye. Ehhez a fájdalmas és érzéketlen hideg területet egyáltalán nem szabad dörzsölni, különösen hideg, piszkos hóval nem, nehogy még nagyobb területen fagyást és mechanikai sérülést, sőt tetanuszos fertőzést okozzunk. A lehűlt testrészeket testmeleggel vagy langyos, fokozatosan testhőmérsékletűre melegített vízfürdővel kell felmelegíteni. A sérültet meg kell kérni, hogy végtagjait mozgassa. A fagyott embernek adjunk - alkoholmentes! - meleg italt.
Elsőfokú fagyásnál elegendő egy steril kötés felhelyezése. Magasabb fokú fagyás esetén a felengedés és felmelegedés erős fájdalommal is járhat, ezért súlyosabb esetben mindenképpen orvosi segítségre van szükség. A fájdalmat alkalmas fájdalomcsillapítókkal kezelik, a vérkeringés helyreállítását vérkeringést élénkítő szerekkel, például heparinos krémekkel segíthetik.
A pulzust és a légzést figyelni kell. Az eszméletlen fagyott embert az oldalára kell fektetni, légzés leállásakor pedig lélegeztetni kell.
A fagyási sérülések gyógyulási esélyei
Az esetek 72 százalékánál csupán felszíni, kis kiterjedésű fagyásról van szó, ami gyakorlatilag nyom nélkül gyógyul.
Másodfokú fagyás esetén a gyógyulás két hónapig is eltarthat, és az orvos utasítása alapján a meleg fürdőket is több napon át kell ismételni. Gyógyszeres kezelést is alkalmazhatnak.
Súlyosabb esetekben sajnos visszamaradó károsodásokkal kell számolni. A többség arra panaszkodik, hogy az egykor érintett terület a hidegre különösen érzékeny marad, viszket, kivörösödik, de az ízületek is károsodhatnak. Szerencsére amputációra ritkán van szükség. Csak a fagyás bekövetkezte utáni 35.-40. nap táján lehet pontosan megkülönböztetni a fagyott és ép terület pontos határát, és a műtétről dönteni.
A fagyási sérülések megelőzése
A fagyásos sérülés szinte mindig elkerülhető lenne. Szabadban, nagy hidegben a fejfedő viselése nemcsak a közvetlen védelem miatt fontos, hanem azért is, mert a fejbőrön keresztül történik az egész test hőleadásának csaknem harmada.
Megfelelő öltözettel megelőzhető az izzadás, ami a nedves bőr nagyobb hőleadása révén fokozza a fagyás kockázatát. Nem szabad szűk lábbelit és ruházatot viselni, mert az ereket elszorítva akadályozza a vérellátást, és nem hagy helyet a szigetelő levegőrétegnek.
Nagy hidegben a fémek kiváló hővezető-képessége miatt nem javasolt fém ékszerek, egyéb fémtárgyak hordása a testen, és ne fogjunk meg puszta kézzel fémtárgyakat!
A kicsi gyerekekre oda kell figyelni, nehogy megnyaljanak valamilyen fagyos fémtárgyat a hidegben, amihez a nedves nyelv a száraz bőrnél is könnyebben odafagy.
A kimerülés, fáradtság, alultápláltság, kábítószer és alkoholfogyasztás is hozzájárulhat a test gyorsabb lehűléséhez.
A szárazjéggel, folyékony nitrogénnel és egyéb extrém hideg anyagokkal dolgozók esetében a megelőzés legjobb módja a biztonsági előírások pontos és lelkiismeretes betartása.
A fagyásveszélyt a külső körülmények, a levegő hőmérséklete és páratartalma, illetve az ember általános erőnléte és egészségi állapota együttesen befolyásolják.