Ahogy megjelent A szürke ötven árnyalata című könyv, és az ebből készült filmváltozat előzetese, a női lapok rögtön felkapták a BDSM kifejezést - olyan ez betűszó ?
Hány ember ismeri közelebbről ezt a világot?
A kutatások szerint 2 és 62 százalék között lehet - igen, jól olvasta, ez nem mérési hiba, a pontos szám nagyban függ attól, hogy a megkérdezetteket hogyan faggatják a szexuális életükről. Egy ausztrál kutatás szerint például a nők 1,3 százaléka, a férfiak 2,2 százaléka mondta azt, hogy volt része durvább szexuális együttlétben.
Egy idei kutatás során - 1500 férfit és nőt kérdeztek meg szexuális fantáziáikról - a nők 64,6 százaléka, a férfiak 53,3 százaléka válaszolt úgy, szoktak arról ábrándozni, hogy dominálják őket. A másik oldalt is mutatjuk: a nők 46,7 százaléka, a férfiak 59,6 százaléka ábrándozik olyanról, hogy ők dominálnak valakit az ágyban. Ha a kérdésre bármilyen komolyabb választ is akarnánk kapni, egy 1987-es kutatáshoz kell fordulnunk: eszerint a férfiak és nők jelentős kisebbsége fantáziál BDSM-mel kapcsolatos tevékenységekről vagy vesz részt ilyenekben.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
És ők betegek?
Sigmund Freud azt mondta volna erre, hogy igen, de nem rá fogunk hagyatkozni. Pamela Connolly 2006-os kutatásában 10 különböző pszichológiai probléma normatív értékeihez mérve azt vizsgálta, hogy egy átlagemberhez képest a BDSM-követők mennyivel vannak rosszabb állapotban. Eredményei szerint a BDSM-mel foglalkozók kevésbé depressziósak, paranoiásak, mint egy átlagember - kevésbé jellemző rájuk a pszichológiai szadizmus és mazochizmusnak, a borderline személyiségzavar vagy a poszttraumás stressz (PTSD). Nagyjából ugyanannyira kényszeresek (obszesszív-kompulzív zavar, OCD), mint egy átlagember.
Andreas Wismeijer és Marcel van Assen 2013-as kutatása a BDSM-követőket vetette össze az az iránt nem érdeklődő emberekkel a Big Five öttényezős személyiségmodell alapján: az egyetlen jellemvonás, amelyen rosszabbul teljesítettek, az a barátságosság volt (ehhez a jellemvonáshoz kötődik az altruizmus, a szelídség, a bizalom és a közösség iránti érdeklődés is).
Érdekes megemlíteni, hogy a mentális problémákkal foglalkozó amerikai egészségügyi alapkönyv, a DSM-V ugyan tartalmaz szadizmushoz és mazochizmushoz köthető mentális zavarokat, de csak akkor lehet ilyennel diagnosztizálni valakit, ha élete valamely területét jelentősen visszafogja vagy zavarja ezen viselkedés, illetve erre a viselkedésre rá akarnak kényszeríteni mást is. Ha a BDSM egymással egyetértő és felajánlkozó partnerekkel történik, az nem diagnosztizálható zavarnak.
És mit csinálnak?
Több kutató - Alison, Santtila, Sandnabba, & Nordling, 2001; vagy Wiseman, 1996 - foglalkozott az ilyen viselkedések csoportosításával. Ilyen például a fizikai korlátok létesítése (kötél, bilincs vagy láncok segítségével), a fájdalomkeltés (paskolással, pálcázással, csipeszekkel, stb.), a megalázás (szájpeckekkel, szóbeli alázással, stb.), illetve természetesen van egy kifejezetten szexuális viselkedéssel kapcsolatos kategória is.
Hogyan hat ez a tevékenység az adott emberre?
Legutoljára Brad Sagarin és társai foglalkoztak ezzel. Egy BDSM helyzetben a megkötött, alárendelt helyzetben lévő, parancsokat teljesítő fél az úgynevezett bottom, az aktív, kezdeményező fél pedig a top. A kutatócsoport a topok és bottomok pszichológiai és fiziológiai állapotát vizsgálták az interakciók közben és utána. Míg mindkét fél arról számolt be, hogy közelebb érzi magát a másik félhez az együttlét után és a pszichológiai stressz sokkal kisebb, a bottomok (a kortizolhormonnak köszönhetően) nagyobb fiziológiai stresszről számoltak be. Mindebből a kutatók számára az következett, hogy a bottomok egyfajta átlényegült tudatállapotba kerülhetnek.
További kutatások során arra az érdekes megállapításra jutottak, hogy a topok és bottomok más, egymásétól különböző tudatállapotba kerülnek. A bottomok egy úgynevezett átmenő hipofrontalitásnak nevezett állapotba, amelyben lebegő, békés érzet önti el őket, jobban megélik az "itt és most" érzetét, időérzetük torzul, fájdalomérzetük pedig csökken. Ehhez képest a topok abba az úgynevezett flow-állapotba jutnak, amely eddig főként Csíkszentmihályi Mihály nevével kapcsolatban merült fel: ezt a fókuszált figyelem, az öntudat elvesztés, az optimális teljesítmény jellemzi. Sagarin és társai úgy vélik: ezen megváltozott tudatállapotokban jó lenni, talán ez lehet a BDSM-et gyakorló emberek egyik öntudatlan motivációja.
Legjobban: