Van olyan ember a környezetében, aki állandóan azt az érzetet kelti Önben, hogy érzelmi hullámvasúton ülnek? Ismer olyan személyt, aki egyik nap kedves, a másik nap viszont duzzogva vonul félre? Van a barátai vagy a rokonai között valaki, aki rendszeresen halogatja, tologatja vagy egyszerűen elfojtja az érzelmileg terhes témákról szóló beszélgetést? Néha talán Ön is így tesz? - Ha bármelyik kérdésere "igen" a válasz, akkor megvan az esélye annak, hogy az illető rokon, barát, ismerős, vagy akár Ön passzív-agresszív módon viselkedik.
Mit jelent ez pontosan? A passzív-agresszív viselkedés azt jelenti, hogy valaki nem nyilvánítja ki ősszintén, nyíltan valakivel kapcsolatosan a dühét, a haragját, hanem ezeket az érzéseket következetesen igyekszik eltitkolni, elfedni. Ez a fajta viselkedés azonban megoldást nem jelent egy adott konfliktusban, sokkal inkább nehezíti a helyzetet. A Psychology Today összegyűjtött tíz olyan jellegzetes mondatot, amelyekben tetten érhető a passzív-agresszív viselkedés.
"Én nem vagyok mérges."
"Rendben. Nekem aztán mindegy."
A duzzogás, és a vita visszautasítása elsődleges stratégia a passzív-agresszív viselkedésben. A passzív-agresszív ember úgy gondolja, hogy az érzelmeinek, az álláspontjának a kifejezése csak rontanak a helyzetén, ezért inkább visszavonulót fúj. Ennek tipikus kifejezései ezek a mondatok: "Rendben van", "Nekem mindegy". Ezek a mondatok csak indirekt módon fejezik ki a haragot, és visszautasítják az érzelmek őszinte kommunikációjának lehetőségét.
"Ott leszek! Megcsinálom!"
A passzív-agresszív viselkedésű emberek gyakran mondanak igent egy jövőbeli cselekmény végrehajtására. Például igent mondanak egy meghívásra, vagy ígéretet tesznek valaminek a megcsinálására, miközben annak megvalósítását halogatják vagy elkerülik.
"Ja, azt nem tudtam, hogy most azonnal kellene..."
A passzív-agresszív viselkedésű személyek a halogatás nagymesterei. Míg sokan szeretünk túlesni a nehéz, kellemetlen, kényelmetlen beszélgetéseken, feladatokon, a passzív agresszív viselkedésű ember a végtelenségig képes ezeket halogatni.
"Nem lehet minden tökéletes."
Amikor a halogatás már vagy egyáltalán nem lehetséges, a passzív-agresszív viselkedésű emberek képesek megcsinálni bizonyos teendőket időben, de elfogadhatatlan minőségben. Ez történik például akkor, amikor a diák értékelhetetlen házi feladatot ad be, vagy amikor a dolgozó messze többet költ valamire, mint amennyi belefért volna a vállalkozás büdzséjébe. Ilyenkor a passzív-agresszív személy valójában megteszi, amit várnak tőle, de olyan módon, hogy az nem elfogadható a másik fél számára. Ha pedig ezt a másik fél nyíltan kimondja, akkor arra hivatkozik, hogy ő bizony megtette, amit tudott, és a másikat túlzott perfekcionizmussal vádolja.
"Azt hittem, tudod."
A tökéletes passzív-agresszív viselkedés valaminek az elmulasztásán alapul. A passzív-agresszív ember csak álcázva tudja kifejezni a haragját , így bizonyos információkat nem oszt meg társaival még akkor sem, ha az esetleg elkerülhetővé tenne bizonyos problémákat. Mintha erről mit sem tudna, a passzív-agresszív személy megvédi saját tétlenségét ("Azt hittem, te is tudod"), miközben dörzsöli a tenyerét partnerei szorult helyzetét és szenvedését látva.
A passzív-agresszív viselkedés azt jelenti, hogy valaki nem nyilvánítja ki ősszintén, nyíltan valakivel kapcsolatosan a dühét, a haragját
"Persze, nagyon szívesen."
Ha egy passzív-agresszív viselkedésű személytől kérünk valamit, sokszor nagyon kedvesen és udvariasan pozitívan reagál. Akkor is, ha kérésünket egyáltalán nem áll szándékában figyelembe venni, és valójában már a mondat kimondásakor elutasítja magában a kérésünket.
"Magadhoz képest egész ügyesen csináltad!"
Így dicsér meg egy passzív-agresszív ember: elismerésnek álcázza még a sértéseit is. Amikor valaki arra hivatkozik, hogy "a te korodban", vagy "a te szinteden", vagy "ahhoz képest, hogy csak érettségid van/bölcsész/nő vagy", tudhatjuk, hogy egy passzív-agresszív személy "bókol" nekünk.
"Áh, csak vicceltem."
A szarkazmus nagyon gyakori eszköze a passzív-agresszív embernek, aki az ellenséges érzelmeit nem tudja kifejezni csak társadalmilag elfogadható, elkendőzött formában. Ilyen eszköz lehet a humor, az irónia, a szarkazmus. Ha beszól valakinek vagy elmond egy rosszízű viccet , újfent a partnert hibáztatja: "Hát nem érted a viccet?"
"Miért lettél olyan szomorú?" "Most mi baj van?"
Amikor már az agyunkra ment a passzív-agresszív személy a viselkedésével, és valóban dühösek vagyunk rá, hogy képtelen nyíltan kommunikálni az érzelmeit, ő rendszerint nyugalmat színlel, és megkérdezi: "Most valami baj van?" Valójában örömét leli abban, hogy fölhúz másokat, majd a fejükhöz vágja: "Szerintem túlreagálod".