Nevetés
A humor kialakulásának pontos folyamatát homály fedi, ám bizonyos, hogy már a kőkorszaki népek életében is jelen volt valamely formában. Darwin feljegyzései szerint egyes őslakosok remekül szórakoztak a környezetükben élő állatok hangjának, mozgásának kifigurázásán, míg egy másik kutatás szerint kezdetben az irónia és az erőfitogtatás eszköze volt a nevetés.
Míg a humorérzék csupán egy- vagy kétéves korra fejlődik ki, a mosoly jóval korábban jelentkező, ösztönös folyamat. Mivel a vak csecsemők ugyanabban a korban kezdik mosolyra húzni a szájukat, mint a többiek, nem utánzó viselkedésmintáról van szó.
Csuklás
A csuklás testünk reflex jellegű megnyilvánulása, mely a rekeszizom önkéntelen, rohamszerű összerándulásával jár. A tüdőbe hirtelen beáramló, nagy mennyiségű levegő lezárja a gégefedőt, ez adja a jellegzetes hangot. Egyes kutatók úgy vélik, ez egy őseinktől ránk maradt, szükségtelen reflex. Mivel a csuklás a gégefedő összehúzódásakor vákuumot hoz létre a mellüregben, szerepe lehet a gégefedőbe szorult étel kimozdításában is.
Más feltételezések szerint a légzőrendszer megerősítését is szolgálja, hiszen már a magzati korban kimutatható ez a reflex. A szakértők két csoportra bontják a csuklás típusait, ezek egyike a magától szűnő csuklás, melyet természetes, mindennapi tényezők is kiválthatnak (pl. a túl sok vagy túl csípős étel, forró vagy jeges ital, izgalom, stressz, nevetés).
A másik csoportba a kóros csuklás tartozik, mely akár napokig, rosszabb estekben hónapokig is fennállhat. Mivel ritka jelenség, a kezelés típusai és hatásai még nem eléggé ismertek. A szakértő szerint a kóros csuklás megállításának egyik lehetséges módja az altatás, ilyenkor előfordul, hogy a beteg a csuklás elhagyásával ébred.
A tüsszentés a légutak védelmét szolgáló reflex
Tüsszentés
Az angol nyelvben elterjedt "God bless you", vagyis "Áldjon meg az Isten" magyar megfelelője egyszerűen "Egészségedre". Egykor úgy tartották, tüsszentéskor a lélek egy pillanatra távozik a testből, ilyenkor gonosz erők szállhatják meg. Egyes ázsiai kultúrákban azonban úgy vélik, a tüsszentő emberre éppen egy szeretett személy gondol, míg Indiában rossz előjelként tekintenek rá.
A tüsszentés valójában a légutak védelmét szolgáló reflex, mely a szilárd részecskék eltávolítására hivatott. Egy gyors kilégzést mély belégzés követ, majd egy intenzív kilégzéssel, igen nagy sebességgel robban ki a levegőáram a szervezetből. A kutatások szerint a kiáramló levegő sebessége akár a 100 km/órát is meghaladhatja, miközben - a köhögéssel szemben - a hangrés mindvégig nyitva marad.
A jelenséget az orrüregbe jutó anyagok (például őrölt bors vagy por) is okozhatják, irritálva az orrnyálkahártyát, de intenzív fény is kiválthatja, ha az ingerli a látóideget. A megfázást kísérő tüsszögés oka pedig az orrüreget bélelő nyálkahártya duzzanata. Az ókori görögök azt gondolták, a tüsszentés profetikus jel az istenektől, a középkorban pedig úgy vélték, akár végzetes is lehet.