A gerincoszlop felépítése
A közel 600 millió éves evolúciós múltú gerincoszlop nem csupán a gerincesek vázrendszerének alapvető része, de a szabályozásért felelős idegrendszernek is nélkülözhetetlen segítője. Az emberi gerincoszlop - akárcsak a legtöbb emlősé - 33-35 csigolyából épül fel, amelyeket elhelyezkedésük és alakjuk szerint öt szakaszra oszthatunk. Ezek közül az első négy a nyaki, a háti, az ágyéki és a keresztcsonti szakasz tartalmaz idegkötegeket, a farok csigolyákban ezek hiányoznak vagy csökevényesek. Az idegrendszer két nagy részre tagolható, a központi és a környéki idegrendszerre, előbbi két fontos alkotója az agy és a gerincvelő. A csigolyák által kialakított gerinccsatornában elhelyezkedő gerincvelő keresztmetszeti képén két, egymástól elkülönülő állományt figyelhetünk meg: a belső, lepke formájú szürke- és az azt körülölelő fehérállományt. A gerincvelő szövettanilag idegsejtekből épül fel, amelyeket sejttestre (dendrit), illetve nyúlványra (axon) oszthatunk. A sejttestek a szürke-, a nyúlványok a fehérállományt alkotják. Az idegsejtek sejtnyúlványai továbbítják az agyból a belső szervek és izmaink felé az információt (a leszálló pályákon), de ellenkező irányba is szállítanak információt (a felszálló pályákon) elektromos impulzusok formájában. Mivel a gerincvelő tekinthető az emberi szervezet információs szupersztrádájának érthető, hogy a legkisebb sérülése is súlyos szabályozási és reflexzavarokat okozhat.
Mikor gondoljunk gerincsérülésre? Gerincsérülés esetén a csigolyákat, illetve a csigolyákat elválasztó porckorongokat valamilyen mechanikai hatás éri. Gerincsérülésre, mint lehetséges súlyos sérülésre kell gondolnunk, többek között:
- magasból esésnél - pl. leesés lóról, gyümölcsfáról, építkezésen állványról, barlang- és sziklamászáskor, vagy amikor a hegymászó kötél megrántja a sziklamászót;
- a gerincoszlopot ért közvetlen, nagy erejű ütésnél - pl. valakire rádől egy fa, ráesik egy gerenda, hátba ütik egy kemény, nehéz tárggyal, lépcsőre, kiálló tárgyra történő esés;
- kerékpáros, motoros bukásnál, ha a sérülten bukósisak volt - ilyenkor a fej súlya megnő, a nagy erejű fejkilengés miatt nagyobb az esély a nyaki gerincsérülésre;
- strandon, vízparton, ha sekély vízbe ugrott a sérült;
- a fejet nagy ütés érte - pl. labdajátékoknál fejbe rúgnak, dobnak valakit, sötétben a sérült fejével nekiszaladt valamilyen tárgynak;
- baleseteknél, ha a gerinc hirtelen előre- vagy hátrahajlott - pl. gépkocsik frontális ütközésekor, ha a biztonsági öv be volt kötve, esélyes a nyaki gerincsérülés ez az ún. ostorcsapás-sérülés (a biztonsági öv azonban számos, más sérülés lehetőségét csökkenti!);
- ha a gerinc megcsavarodott;
Mikor beszélünk gerincsérülésről? Gerincsérülésről beszélünk, ha a gerincvelő idegei, a csigolyák, a porckorongok vagy a környező izmok, szalagok megsérültek. A csigolyák, illetve a porckorongok egymáshoz viszonyított hirtelen elmozdulása részlegesen vagy teljesen elszakíthatja a gerincvelői idegkötegeket. A csigolyák be is csíphetik az idegeket. Ugyan csigolyatörés nélkül is megsérülhet a gerincvelő, csigolyatörés esetén azonban ennek az esélye lényegesen nagyobb. A letörő csontszilánkok szintén súlyos sérülést is okozhatnak.
A gerincsérülés tünetei Gerincsérülésre kell gyanakodnunk, ha a korábban leírt baleseti mechanizmusok játszódtak le, illetve a sérültnek az alábbi panaszai vannak:
- nyaki vagy háti fájdalom;
- szabálytalan hajlás vagy görbület látható a gerincoszlopon;
- a gerinc fölötti bőrterület érzékeny;
- a sérült nehezen vagy egyáltalán nem tudja mozgatni végtagjait;
- végtagok zsibbadnak, égő, bizsergő érzést keltenek;
- testét, végtagjait nehéznek, ügyetlennek érzi a sérült;
- vizelet- és széklet-visszatartási nehézségek jelentkeznek;
- vizelési, székelési inger kialakulása;
- légzési nehézségek figyelhetők meg;
Vizsgálat során kérdezzük meg a sérültet: hol érez fájdalmat, milyen érzése van, tudja-e mozgatni végtagjait.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mit tegyünk gerincsérülés gyanúja esetén? Az első és legfontosabb, hogy ne mozgassuk a sérültet és figyelmeztessük arra, hogy ő se mozogjon. Azonnal hívjunk mentőt! A mindennapokban a legnagyobb problémát a felesleges és nem szakszerű elmozdítás jelenti. Fontos, hogy vizsgálatunk és ellátásunk kezdetén a sérültet, már felé történő közeledésünk során a körülményekről tájékoztassuk.
Felismerésünket - ezáltal megfelelő beavatkozásunkat - megkönnyíti a beteg panasza. Segítségünkre lehet ezen felül a baleset kialakulásának, jellegzetes baleseti mechanizmusnak észlelése. Alapelv, hogy az elsősegélynyújtó legyen óvatos, ha bármely gyanú alapján felmerül a gerinc-, vagy egyéb súlyos sérülés lehetősége, akkor a sérültet annak kell tekinteni, hiszen nem tudjuk bizonyítani az ellenkezőjét. Így bizonyosan nem kerül sor felesleges, esetenként káros mozgatására. Beavatkozásunk során óvjuk a környezeti ártalmaktól (napfény, eső stb.), szükség esetén takarjuk be takaróval, izolációs fóliával, védjük esernyővel. Semmiképpen ne adjunk enni és inni a sérültnek. Nyaki gerincsérülés esetén rögzítsük a fejet kezünkkel és tartsuk enyhén húzva. Kiválóan alkalmas a nyakcsigolyák rögzítésére a Stif-Neck gallér,a mely kisebb anyagi ráfordítással a gépjárművek elsősegélydoboza mellé is elhelyezhető.
Ha a súlyos sérült eszméletlen, akkor a talált helyzetében a fulladásveszélytől kell óvni. A száj és garatüreget szükség esetén ki kell törölni, illetve a fej hátraszegésével, nyaki sérült esetén az áll előreemelésével biztosíthatjuk a védelmet a nyelv hátracsúszása ellen. A mozgatás csak akkor merül fel, ha a sérült a talált helyzetében közvetlen életveszélynek vagy további sérülések lehetőségének van kitéve. Ekkor az ún. tálcafogással változtassunk a helyén. Három-négy segélynyújtó térdeljen a sérült egyik oldalára, óvatosan csúsztassák tenyerüket a sérült alá ügyelve arra, hogy ne mozdítsák meg a gerincet. Számolva, háromra emeljék fel egyszerre.
Mit tesznek a kiérkező mentők?
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi ellátások csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet.
A kiérkező mentők első feladata a sérült állapotának felmérése. Nagy fontosságú a helyszínen lévő segélynyújtóktól rendelkezésre álló információ, valamint az általuk végzett beavatkozás, különösen eszméletlen sérült esetén. Elsődleges az alapvető életfunkciók biztosítása (légzés, keringés) Fontos a fájdalomcsillapítás, mert a tartós fájdalom önmagában ronthatja a sérült állapotát. Az ilyen sérültek vénás folyadékpótlásra, valamint gyógyszerelésre szorulnak, szállítás közben is oxigént inhalálnak.
A továbbiakban egyrészt a sérültet rögzíteni kell, ahogy a segélynyújtók is tették, ugyanakkor mozgatása is szükséges, hiszen el kell juttatni a mentőautóig. Tehát a mentőellátásban egy rögzített beteg mozgatását kell megoldani, mely feladatra speciális eszközök állnak rendelkezésre. Elsődleges a nyak rögzítése ún. nyakrögzítővel, melynek méretét előzőleg az adott sérült nyakméretéhez kell igazítani, felhelyezésekor pedig rögzíteni kell a beteg fejét, nyakát. A sérült kimentésére, mobilizálására szolgál a gerinchordágy. Ez egy könnyen használható, állítható fémkeret.
Ez is érdekelhet
A sérült egész testének rögzítését megoldja a minden mentőautóban megtalálható vákuummatrac. A sérült testéhez igazítható, egy pumpa segítségével a levegőt leszívják. Ezáltal kialakított formáját megtartva alkalmas a rögzítésre. Igen fontos súlyos sérült szállítása esetén a mentőautóval való folyamatos haladás, a hirtelen gyorsítások, lassítások, irányváltoztatások kerülése, a kevésbé rossz utak választása. Ezért fordulhat elő, hogy szirénázó, megkülönböztető jelzéseit használó mentőautó mégis mérsékelt sebességgel halad, ilyen esetben ugyanis a folyamatos haladás a lényeg, nem a nagyon gyors kórházba érkezés. A gerincsérültek idegsebészettel rendelkező traumatológiai osztályokra kerülnek.
Legjobban: