Egy házaspár hölgy tagja jelölte Andreát az Astellas-díjra . A „fiatal doktornőhöz” való eljutásuk története igazi magyaros kálvária: a 36 éves férfi panaszait nem ismerték fel az orvosok, és csak az isteni szerencsének köszönhető, hogy az utolsó utáni pillanatban dr. Kenessey Andreához került a súlyos állapotban lévő fiatalember.
„5 perc szívultrahang után azonnal befektették az osztályra, a szívének bal felén súlyosan csökkent bal kamra funkciót állapítottak meg. A férjem a hír hallatán ismét rosszul lett, így azonnali ellátására siettek az ott dolgozók, és a doktornő vezényletével segítették állapota stabilizálásában. Mint utóbb megtudtuk, a doktornő a vizsgálat miatt a kislánya szülinapi partija végéről sietett a kórházba, de végig ott maradt a férjem mellett, amíg jobban nem lett.”
Kenessey doktornő azt mondja, annyira nincs idő belegondolni abba, hogy aznap milyen súlyos esetek futottak át a kezük alatt, hogy amikor elolvasta a jelölő hálás méltatását, maga is meghatódott. Bár a pozitív visszacsatolás neki is jólesik, mégis tudatosan küzd az ellen, hogy fehér köpenyes mindenhatónak lássák a betegek. Erről bemutatkozó oldalán is ír.
„A kardiológiai osztályon az ember hamar felnő. Nap mint nap megtapasztalhatja, hogy az emberi élet mennyire törékeny. Fontosnak tartom, hogy ezt a betegek is megértsék, és tudják, hogy az egészségükért ők maguk is felelősek, annak helyreállítása közös munka kell, hogy legyen.”
Vezetékneve egy nógrád megyei kórház nevével egyezik, kérdezem, volt-e esetleg a felmenők között ilyen nevű orvos, erre elneveti magát és azt mondja, annyira nem, hogy ha egy is lett volna, akkor bizonyára inkább a tanári pályát választja – de persze csak viccel, hiszen mindig is emberekkel szeretett volna foglalkozni. Fiatalként, egy mozgássérült és vak gyermekeket segítő karitatív szervezetben segédkezve döntötte el, hogy orvos lesz.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
„Kijártunk a gyerekek bentlakásos általános iskolájába, próbáltuk becsempészni hozzájuk a külvilágot, bálokat rendeztünk, a bevételből eszközöket vásároltunk nekik. Nagy élmény volt a velük való kapcsolat, rengeteg szeretetet adtak, és mi is sokat tanultunk tőlük” - emlékszik vissza. Gyerekgyógyásznak készült, de egy EKG-görbe és a szív működése annyira lenyűgözte, hogy inkább a kardiológia mellett döntött.
„Leginkább az fogott meg, hogy bár számos súlyos és végzetes betegség központja a szív, azonban a diagnosztizálás és a terápia is nagyon fejlett. Sajnos a hirtelen halál kockázata is nagy, és az orvos felkészültsége, gyors és helyes reagálása rendkívül fontos, de ha mindez megvan, akkor látványos javulást lehet elérni.”
A „szerelem” még ma is tart, immáron 16 éve dolgozik a Bajcsy-Zsilinszky Kórház kardiológiai osztályán. Mivel igyekszik minden esetben a maximumot nyújtani és nem igazán elégedett azzal, ahogy a súlyos szívbetegséggel kezelt pácienseket kiadják a kórházak, ezért pszichoterápiás csoportot indított el az osztályon.
Azt mondja, a betegség olyan mély nyomot hagy nemcsak a testben, hanem a lélek legmélyebb rétegeiben is, hogy muszáj „kiterápiázni” a történteket. Ebben, vagyis az elesettség, a miértek, az elmúlás gondolatának megtapasztalásában a mellrákkal való szembenézése tette hitelessé. S bár empátiában addig sem szűkölködött, ám mióta saját betegsége folytán átkerült a másik, a beteg oldalra tudja, milyen érzés az orvosnak kiszolgáltatva lenni.
„Szembekerültem azzal a kérdéssel, hogy ki a jó orvos. Erre nagyon nehéz válaszolni, hisz ki-mi alapján dönt? Hányan maradtak életben a kezei alatt? Milyen a hozzáállása? Azután ott van még a személyiség kérdése is, mert lehet valaki jó orvos, ha nem találom meg vele a hangot, akkor nem épül ki az a bizalmi kapcsolat, ami kell a gyógyuláshoz. A műtétem előtt három sebésszel is találkoztam, végül nem a sztársebész mellett döntöttem, hanem amellett, aki meghallgatott, akinek mindig feltehettem még egy kérdést, akivel biztonságban érezhettem magam.”
Hiszi, hogy a gyógyító munkának fontos része maga a gyógyító, az orvos személye, és az az őszinte figyelem, amit a betegre fordít. Úgy látja, minden beteg más: van, aki azt igényli, hogy tízszer is elmondják neki tizenegyféle megközelítésből ugyanazt, míg van, akit inkább lelkileg kell támogatni. Bizonyítékul álljon itt a jelölő levelének folytatása.
„A kórházi benntartózkodása alatt a férjem az egész osztály munkáját dicsérte, de a doktornő a szakmai tudásán kívül még pszichés segítséget is nyújtott a férjemnek. Saját példáján keresztül lelkesítette őt, hogy minden helyzetre van megoldás, jobb esetben több alternatíva, rosszabb esetben pedig a műtéti beavatkozások. Szembe kell néznie a problémával, komolyan venni, de nem kétségbe esni, hanem összeszedni az erejét és azt a gyógyulásra összpontosítani.”
Betegként átélt élményei motiválták abban, hogy a mellrákbetegeknek is segítsen, ezért három társával közösen létrehozta a Mellrákfórum Alapítványt . Sőt, egyik volt orvos kollégája ezt a példát követve vállalta fel nyilvánosan betegségét, és látta meg azt a lehetőséget, amit egy súlyos betegségen átesett orvos adni tud a beteg sorstársainak.
Kenessey doktornő szerint minden betegség hordoz egyfajta üzenetet. Észre kell venni, hogy nem jó úton halad az ember, hogy valamit, valahol nem jól csinál, mert az élet szembeállította az élet végességével. Ő például évekkel később tudta megválaszolni magának "A miért pont én?" gyötrő kérdését. Tudta, hogy életmódot kell váltania, hogy mire kell jobban figyelnie. Két gyerek, a munka, a család mellett a sportra – általában hajnalban – mindig szakít időt.
„Most már érzem, hogy a mindennapi sport fizikálisan és lelkileg is mit tesz hozzá a mindennapokhoz. A mozgás egy olyan gyógyszer, aminek nincs mellékhatása és az egész szervezetre hat. Mondhatjuk azt, hogy a betegségünk csak egy rossz véletlen, de én nagyon jól tudom, mit kellett magamban, magam körül megváltoztatnom ahhoz, hogy ne kerüljek még egyszer ilyen ’véletlen helyzetbe.’ Ettől még lehet, hogy újra belekerülök, de akkor legalább majd nyugodtan tudom azt mondani, hogy mindent megtettem az elkerüléséért."
Ez is érdekelheti
Arra a kérdésre, hogy ha jönne egy jó tündér és teljesítené egy kívánságát, mi lenne az, egy kis történettel válaszol. „Pár évvel ezelőtt, amikor kiderült a betegségem, interjúsat játszottunk a lányokkal. Épp ez volt hozzájuk az utolsó kérdésem. A nagyobbik lányom – aki akkor kezdte az első osztályt - azt válaszolta, hogy minden ember legyen egészséges, és mindenkinek legyen elég pénze. Ezzel azt hiszem, én is megelégszem.”
Legjobban: