Atópia
Az atópia öröklött hajlam egyes allergia kialakulásában az öröklött hajlamon kívül még számos egyéb tényező is részt vesz: például a különböző fertőzések, amelyek meggyengíthetik a szervezet immunrendszerét, a környezetszennyezés, és nem szabad elhanyagolni a táplálkozás szerepét, illetve a lelki tényezőket sem.
Atópiás dermatitisz
Az atópiás dermatitisz az egyik leggyakrabban előforduló gyermekkori bőrbetegség. Érzékeny, száraz, pörkös bőr, időszakonként fellobbanó heves bőrgyulladás, felhólyagzott, nedvedző bőrkiütés, heves viszketés jellemzi. Gyakori a családi halmozódás és a betegnél vagy a család más tagjainál a szénanátha, asztma, allergiás orrnyálkahártya-, illetve kötőhártya-gyulladás előfordulása. Az ekcéma és e betegségek közötti kapcsolat nem tisztázott. A betegség hátterében genetikailag meghatározott immunrendszeri túlérzékenység áll, amely a fehérvérsejtek közül az úgynevezett T-sejtek túlzott aktivitását, ezen keresztül pedig bizonyos irritáló anyagokkal történő érintkezés után a bőr gyulladását okozza.
Az európai gyerekek tíz százaléka szenved atópiás dermatitiszben, és a felnőttek között is egy-két százalék érintett. (A statisztikai adatok a betegség megjelenésének sokfélesége miatt bizonytalanok.) Legtöbbször már az első életévben jelentkezik, és egy idő után (kétéves korban, másoknál iskolás korra vagy a serdülőkorban) enyhül, illetve elmúlik. Kevesebben vannak, akiknél felnőttkorban is megmarad a betegség, de ők általában súlyosabb tünetekről számolnak be.
Az öröklött hajlamon kívül számos tényező felelős az atópiás dermatitisz kialakulásáért. Különösen gyermekkorban kell nagyon odafigyelni a táplálkozásra: ha a bőrtünetek egy új ételféleség bevezetésekor jelentkeznek, gondolni kell ételallergiára is. Elsősorban a tojás, a tejtermékek, a hal, a búza, a dió és mogyorófélék, a paradicsom és a citrusfélék keveredtek gyanúba, hogy az arra hajlamosaknál hozzájárulnak a tünetek kialakulásához. A környezeti hatások közül a leggyakoribb allergének (háziporatka, pollenek) és a fertőzések okozhatják a tünetek kiújulását, rosszabbodását. Az atópiások gondozásának, kezelésének egyik legfontosabb eleme, hogy ezektől a lehető leginkább meg kell kímélni a beteget.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A betegség kialakulásának egyéb, nem öröklött tényezői közül szerepet játszik a bőr működési zavara (csökkent faggyútermelődés, száraz, vízszegény bőr, alacsonyabb viszketési küszöb). Jellemző lelki tényezők: a csökkent stressztűrő képesség, a befelé fordulás, a problémák elfojtása. Mindehhez hozzájárulhat a vegetatív idegrendszer zavara és az immunrendszer sajátos egyensúlyvesztése: az immunrendszer allergiás válasza fokozottan működik, de a kórokozókkal szembeni védekezés csökkent.
Ahogy az atópiás dermatitisz okai is sokfélék, úgy a kezelése is igen összetett, célja pedig elsősorban a tünetek megszüntetése vagy legalább enyhítése. A környezet elővigyázatos kialakításával csökkenthetők a kiváltó okok, az allergénforrások (poratkák elleni harc, pamutruházat, megfelelő párásítás, hobbiállatok kitiltása a lakásból, stb.). Szükség esetén diéta is indokolt lehet. A kezelés másik alapja a rendszeres bőrápolás, a bőr víztartalmának pótlása (hidratálása), zsírozása, a viszketés csillapítása, az elvakarás megakadályozása, hogy ne következhessenek be a felülfertőzések. Jó hatású lehet a fénykezelés is. A gyógyszeres kezelés is sokféle lehet, a beteg állapotának megfelelően ma már számos helyi alkalmazású és szájon át szedhető készítmény csillapíthatja a panaszokat.
A kontaktekcéma
A kontaktekcéma gyakori bőrbetegség, egy késői típusú allergiás reakció. Ahogy a neve is jelzi, ebben a fajta ekcémában a bőr közvetlenül kontaktusba kerül, vagyis érintkezik az allergénnel, az allergiát okozó anyaggal, és ott viszkető bőrgyulladás alakul ki. A reakció minden esetben jelentkezik, ha az allergén a bőrhöz ér.
Gyakran nehéz felismerni, hogy milyen anyag okozza a bajt, ehhez aprólékos megbeszélésre van szükség az orvos és a beteg között. Az allergének leggyakrabban közönséges anyagok, például a farmergombokban, ékszerekben, bizsukban, fém óraszíjakban illetve bőr óraszíjak és övek csatjában lévő nikkel és króm, műszálas anyagok, mint például a nylon, olyan gyógyszerek, mint az antibiotikumok vagy a helyi érzéstelenítők, ragasztók, vegyi anyagok, cement stb., kozmetikai szerek, például arc-, kéz- és testápoló-krémek, samponok, hajfestékek, körömlakk, púder, rúzs, fogkrém, stb.
Az allergén azonosításához gyakran több "bőrteszt" elvégzésére van szükség. Ennél a vizsgálatnál a gyanúba vett allergének közvetlen érintkezésbe kerülnek a bőrrel, így egy esetleges allergiás reakció kialakulásából következtetni lehet az allergén típusára, illetve a reakció nagyságából ítélve az allergia mértékére is.
Ez a típusú allergiás reakció általában 1-2 nappal, néha akár 7-10 nappal az allergénnel való érintkezés után jelentkezik. A bőr kivörösödik, megduzzad, majd hólyagocskák jelennek meg, melyek kifakadnak, váladékoznak. A folyamatot heves viszketés kíséri. A tünetek az allergénnel való érintkezés megszűnése után néhány napig még rosszabbodnak. Több hétbe telik, mire a tünetek teljesen megszűnnek. Bár a kontaktekcéma először csak azon a helyen jelentkezik, ahol a bőr érintkezett az allergénnel, később a test más részeire is átterjedhet.
Bármelyik allergiánál a legfontosabb teendő a tüneteket kiváltó allergén felkutatása és eltávolítása, amennyiben ez lehetséges. Előfordulhat, hogy a betegség megoldásának egyetlen módja az előidéző allergén teljes kiiktatása, ezért a kontakt ekcéma néha súlyos munkahelyi gondot okozhat. Ez előfordulhat fodrászoknál, olyan munkásoknál, akik valamilyen kémiai iparágban dolgoznak (festékkel, ragasztóval, gyógyszerekkel, stb.) vagy kőműveseknél, akiknél nem ritkán allergia alakulhat ki a cementben levő krómra. Nem csoda, hogy a kontakt ekcémák jelentős része foglalkozási betegségnek tekinthető.
Kétféle kezelési mód van. Az egyik a helyi kezelés, amelynek célja egyrészt a gyulladás csökkentése, másrészt a felülfertőzés elkerülése. A nedvedző, gyulladt területre tehetünk fertőtlenítő - hűtő borogatást. Ezt követően gyulladáscsökkentő, szükség esetén fertőtlenítő ecsetelőkkel, kenőcsökkel kenjük be. Egyes esetekben erősebb helyi gyulladáscsökkentő kezelés indokolt.
A másik a belső kezelés, mely a helyi kezelés mellett a viszketést és az allergiás gyulladást hivatott csökkenteni, amely lehet modern, második generációs, nem álmosító antihisztamin készítmény, amely már tartósan is adható. Természetesen csak orvos döntheti el, hogy melyik stádiumban mi a megfelelő.
Két formája ismeretes, a toxikus irritatív dermatitis és az allergiás kontakt dermatitis.
A toxikus irritatív dermatitis esetén valamilyen irritatív anyag a bőrön akut gyulladást hoz létre (kémiai anyagok, kozmetikumok), a bőr élénkvörös, meleg tapintatú lesz, az ödéma következtében a bőr feszül, felszíne fényes. A nagyfokú gyulladás következtében hólyagok, nedvezés alakul ki, hámlás jelentkezik, égő, viszkető érzés kíséretében.
A háztartásokban is gyakran előforduló, széles körben használt vegyi anyagok, fémek, ételadalékok is okozhatnak toxikus irritatív dermatitist, mint például a fémtárgyakban előforduló nikkel, a ragasztókban, tisztító és tisztálkodó szerekben, kozmetikumokban alkalmazott vegyi anyagok, a többek között a cementben megtalálható króm, a gumi alkotórészei, vagy a számos étel-italban jelen lévő perubalzsam, festék- és illatanyagok. Gyakori használat során még a legkímélőbb szappanok, mosószerek, valamint bizonyos fémek is irritálhatják a bőrt. Az erős irritáló hatású szerek, mint a savak, lúgok (pl.: lefolyó-tisztítószerek) és szerves oldószerek (pl.: a körömlakklemosóban lévő aceton) néhány perc alatt súlyos bőrelváltozásokat okozhatnak.
Az allergiás kontakt dermatitis esetében egy bizonyos anyaggal való érintkezés (néha esetleg az első néhány érintkezés) még nem hoz létre reakciót, a következő találkozás azonban már 4-24 órán belül viszketést és bőrgyulladást okozhat. Még az ekcéma kezelésére használt kenőcsök, krémek és rázókeverékek is okozhatnak ilyen reakciót.
Ha a bőrgyulladást az okozza, hogy a beteg bizonyos anyagoknak a bőrrel való érintkezése után megy a napra, fotoallergiás (fény kiváltotta allergiás) vagy fototoxikus (fény okozta toxikus) kontakt ekcémáról beszélünk. Ezt a következő anyagok okozhatják: fényvédők, borotválkozás utáni szerek, egyes parfümök, antibiotikumok, kátrány és olajok.
A csalánkiütés nagyon gyakori bőrelváltozás. A nevét onnan kapta, hogy megjelenési formája hasonlít azokhoz a bőrtünetekhez, amelyet ez a barátságtalan növény okoz: meleg bőrpír, megduzzadt, rózsaszínű, esetleg porcelánfehér göbök, erős viszketés. A legsúlyosabb esetekben a kiütéseken és a duzzanatokon kívül fulladásérzet, eszméletvesztés is kialakulhat. A tünetek néhány órán, esetleg egy napon belül elmúlnak, de később kialakulhatnak újra. A heveny csalánkiütés lehet allergiás eredetű (amikor a kiváltó ok allergiateszttel is kimutatható), és nem allergiás eredetű is.
A gyógyszerek közül az antibiotikumok, a láz és fájdalomcsillapítók, helyi érzéstelenítők, az élelmiszerek közül a málna, az eper, az őszibarack, a tej, a hal, a tojás, mogyoró, dió okozhat allergiás csalánkiütést. Más allergének, például a méh, a darázs csípése, a belélegzett toll, a por, a lószőr, illetve a bőrrel érintkező anyagok közül például a kozmetikumok egy része okozhat heveny csalánkiütést. Bizonyos gyógyszerek, röntgen-kontrasztanyagok és élelmiszerek viszont nem allergiás csalánkiütést is produkálhatnak, amikor is a kiváltó anyag teszttel nem azonosítható.
Ritkábban idült formában is jelentkezhet csalánkiütés: ezekben az esetekben általában nehezebben határozható meg az allergén, illetve valamilyen külső fizikai behatás van a háttérben: nyomás, hideg, meleg, napfény, nedvességgel való érintkezés, fizikai vagy pszichés terhelés nyomán keletkezett izzadás hatására alakulhat ki krónikus csalánkiütés.
Legjobban: