"Hosszú évekig gyakorlatilag minden hétköznap reggelem úgy nézett ki, hogy felkelés után rám tört a rosszullét, émelyegtem és hánytam, legtöbbször csak valami áttetsző vagy sárgás váladékot. Ez szinte minden munkanapom elején így ment, miután viszont túlestem ezen, már ment minden a normál kerékvágásban. Emellett az is visszatérően előfordult, hogy napközben hirtelen, szinte a semmiből rám tört a hasmenés, de a mellékhelyiségben tett látogatás után ez is azonnal elmúlt. Gyakran puffadtam is étkezések után, ami miatt a gyomrom felől kuttyogó, morgó hangok hallatszottak. Ezt persze a hozzám elég közel ülők is hallhatták, olykor elégé kínos volt" - mesélt őszintén tapasztalatairól Kristóf. A most 37 éves férfi hosszú évekig nem tulajdonított különösebb jelentőséget ezeknek a kellemetlenségeknek. "Az elejétől kezdve tudtam, hogy mindez alapvetően mentális eredetű, mert hétvégenként jellemzően nem volt semmi bajom. Biztosra vettem, hogy a munkahelyi stressz áll a tünetek mögött."
Kifejtette, már karrierje elején nagy felelősséggel járó pozíciókat töltött be, és igyekezett is megfelelni. Eközben viszont nem tartja magát menedzser beállítottságú embernek, így a mindennapos pörgés, rohanás megbeszélésről megbeszélésre komoly kihívás elé állította, még ha főnökei szerint jól is végezte a munkáját. Idővel aztán a tünetei egyre súlyosabbá váltak, előfordult, hogy órákig rosszul volt, ami miatt inkább nem is ment be a munkahelyére, otthonról látta el feladatait. "Talán 2014-2015 környékén, körülbelül tíz évvel azután, hogy először jelentkeztek a tünetek, rászántam magam, hogy elmenjek orvoshoz. Egy jó nevű gasztroenterológus magánrendelését választottam, ahol már az anamnézis felvétele után arra gyanakodott a doki, hogy IBS-ről lehet szó. Széklet- és vérvizsgálatot, illetve hasi ultrahangvizsgálatot javasolt, de olyan sokára kaptam következő időpontot, hogy inkább már nem is mentem vissza hozzá" - vallotta be interjúalanyunk.
Kitért rá, azóta életmódbeli változtatásokkal igyekszik megoldást találni a panaszaira. A korábbi rossz rutinnal szakítva immár törekszik a rendszeres, legalább napi háromszori étkezésre. Egy ideje nem fogyaszt állati eredetű élelmiszereket , minimalizálta az alkoholfogyasztását, valamint kipróbált többféle probiotikumot és egyéb táplálékkiegészítő terméket is. Saját bevallása szerint mindez használt is valamennyire, igazán jelentős javulás ugyanakkor azután következett be az állapotában, hogy néhány hónapja felmondott a munkahelyén. "Tudtam, hogy ez segíteni fog. Úgy gondolom ugyanis, hogy a stresszfaktorokat kell kerülni, persze amennyire lehetséges". Bár mindig is pszichés eredetűnek vélte panaszait, ezidáig nem keresett fel pszichológust vagy pszichiátert. "Nem kétlem, hogy egy pszichiáter tudna segíteni, de végső soron úgyis minden rajtam múlik. Ha nem érzem magamban az erőt ahhoz, hogy változtassak, akkor pénzkidobásnak érzem, hogy szakemberhez forduljak" - tette hozzá.
Mi is az az IBS?
Kristóf története aligha egyedi, egyszersmind nagyon tanulságos is, hiszen rámutat több gyakori tévhitre. Az első, hogy bár ő maga különböző részinformációk alapján belenyugodott abba, hogy valószínűleg nincs komolyabb szervi elváltozása, hanem IBS okozza a problémáit, valójában a tünetei alapján - különös tekintettel az émelygésre és hányásra mint elsődleges panaszra - közel sem egyértelmű, hogy ténylegesen és kizárólagosan ez a kórkép áll a háttérben. Az irritábilis bél szindróma ugyanis kifejezetten a vastagbél működésével összefüggő zavar. Jellemzője az átlagosan hetente legalább egyszer fellépő alhasi fájdalom, amelyhez az alábbi három tényező közül legalább kettő társul:
- székletürítéshez kapcsolódik;
- összefüggésben áll a székletürítés gyakoriságának megváltozásával;
- összefüggésben áll a széklet állagának, formájának megváltozásával.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A kórkép fenti leírása az aktuálisan alkalmazott Római IV-es kritériumrendszerből származik, amelyet a világ vezető gasztroenterológusai alkottak meg és hoztak nyilvánosságra 2016-ban. Ennek célja, hogy támpontot nyújtson az orvosok számára az úgynevezett funkcionális tápcsatornai betegségek diagnózisának felállításához. E körbe tartoznak azok a gyomor-bélrendszeri panaszokkal járó kórképek, amelyek mögött nem mutatható ki semmilyen szervi elváltozás, hanem a bél-agy tengely működési zavarából erednek. Az IBS csupán egy a 32 felnőtt- vagy gyermekkori funkcionális betegség közül, amelyek összességében a gyomor-bélrendszeri panaszokkal orvoshoz forduló páciensek mintegy 40 százalékánál kimutathatók . "Nagyon sokan összekeverik az IBS-t más funkcionális tápcsatornai kórképekkel. Nem mindenkinek van IBS-e, akinél a hasi panaszok hátterében nem derül fény kóros szervi eltérésre. Ráadásul a funkcionális kórképek között is rengeteg az átfedés. Megeshet, hogy valakinek többféle funkcionális kórképre utaló panasza is van" - mutatott rá dr. Róka Richárd, az SZTE I. sz. Belgyógyászati Klinika és a szegedi Aranyklinika belgyógyász, gasztroenterológusa.
Kifejtette, az IBS kialakulásában számos belső, valamint külső környezeti tényező is szerepet játszik. Előbbiek között megemlíthetők például a központi idegrendszer eltérései, amelyek kóros fájdalomérzékeléssel állnak kapcsolatban, továbbá olyan tápcsatornai tényezők, mint a bélflóra vagy a bélmozgás egészséges állapottól való eltérései. Az IBS-es betegek beleiben endoszkópos vizsgálattal nem észlelhető mikrogyulladás is zajlik, de ismert bizonyos ingerületátvivő anyagok és hormonok szerepe is a kóros folyamatokban. "Összességében elmondható, hogy a beteg bélrendszere kórosan reagál az olyan, egyébként normális élettani ingerekre, mint a bél feszülése vagy a gázképződés. Végeredményben pedig a bélből kiinduló, teljesen ártalmatlan ingereket is fájdalomként érzékeli" - magyarázta a szakember. Hozzátette, nem szabad figyelmen kívül hagyni a betegség fellépésének pszichés hátterét sem.
Rossz berögződés is okozhat bajt
"Lelki, érzelmi reakcióink szoros kapcsolatban állnak a testi állapotunkkal. Számos ilyen megfigyelés létezik, hogy a legbanálisabbat említsem csak ezek közül, ott van például az elpirulás jelensége. Ennek során egy érzelmi reakció heves vegetatív reakcióval, jelen esetben az erek kitágulásával jár együtt. Ugyanígy reagálnak a belső szerveink is, hiszen azok is vegetatív, tehát tudattalan beidegzés alatt állnak. Számos olyan gasztroenterológiai jelenségről tudunk, amely érzelemfüggő" - fogalmazott dr. Túry Ferenc pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tanára. Kitért rá, idővel ezek a reakciók nagyon erős reflexszé is válhatnak, különösen, ha valamilyen jutalom is kötődik hozzájuk.
"Iskolás gyermekeknél előfordulhat például, hogy hasfájásra panaszkodnak. Kezdetben persze tényleg fáj is a gyermek hasa, de látva, hogy a szülő ennek hallatán megijed, egy-két társítás után megtanulja, hogy később is, ha hasfájásra panaszkodik, nem kell majd iskolába mennie. Ezután is érez fájdalmat, de már inkább arról van szó, hogy a figyelme annyira kihegyeződik a testi állapotára, hogy apró élettani változásokat, így akár a belek normális perisztaltikus mozgását is fájdalomként vagy görcsként írja le. Nem tudatosan persze, de könnyen belemehet egy ilyen betegségviselkedésbe, hogy ezáltal elkerülje például a dolgozatírást, mindez viszont az élete további évtizedeiben is meghatározó lehet" - mondta el a szakember.
Példaként felidézte egy korábbi esetét is, amikor egy gasztroenterológus szakorvos javaslatára kereste fel őt egy idős nő. A hölgy nyugdíjasként otthon töltötte a napjait, a férje viszont ugyancsak nyugdíjas egyetemi oktatóként még rendszeresen bejárt a régi munkahelyére kísérleteket folytatni. A feleség minden reggel aggódva kérdezte a férjét, hogy mikorra várhatja haza, és a válasz mindig az volt, hogy délre, habár a kísérletek gyakran délutánig is elhúzódtak. A hölgy ezután minden délben felhívta a férjét, hogy menjen haza hozzá, mert fáj a hasa. Bár valóban érezte is a fájdalmat - ahogy a diák is érzi, aki csupán nem szeretne iskolába menni -, tulajdonképpen a tünet arra szolgált, hogy minél hamarabb haza tudja csábítani a férjét. Erre meg is volt az oka, méghozzá az a tapasztalat, hogy az előző férje több alkalommal is megcsalta, amit végül nem bírt el a házasságuk. Ebben az esetben tehát a konkrét fizikai panasz kapcsolatszabályozó szerepet töltött be.
"Tulajdonképpen nagyon egyszerű a jelenség háttere. Érzelmeink vegetatív működésekkel járnak, a gyomor-bélrendszer pedig egy nagyon érzékeny szisztéma amiatt, hogy állandó kapcsolatban van a külvilággal" - összegezte a pszichiáter.
Mi nyújthat segítséget?
Az irritábilis bél szindróma ugyan nem fokozza olyan szervi megbetegedések kockázatát, mint például a rosszindulatú daganatos elváltozások, ezzel együtt azonban nem érdemes felelőtlenül elbagatellizálni a panaszokat, mint ahogy Kristóf tette. Részben azért sem, mert szövődményként jelentkezhetnek hangulati zavarok, illetve jelentősen romolhat az érintettek életminősége, másrészt pedig azért, mert a tünetek mögött egyéb, akár sokkal súlyosabb kórképek is meghúzódhatnak. "Amennyiben a beteg a vonatkozó irányelvek szerinti kritériumoknak megfelelő tüneteket tapasztalja, akkor pusztán a legalapvetőbb, legfontosabb tájékozódó vizsgálatok elvégzése után már ki lehet mondani az IBS diagnózisát. Fontos ugyanakkor, hogy amennyiben bármilyen alarmírozó tünete van a páciensnek (például véres vagy szurokszéklete, erős és gyorsan romló hasi fájdalmai), úgy mindenképpen nagyon részletes kivizsgálást kell végezni, mert daganat vagy egyéb súlyos szervi betegség is okozhatja ezeket. Emellett egyes betegcsoportoknál is elengedhetetlen a részletes kivizsgálás, így az 50 év feletti pácienseknél, valamint azoknál, akiknek a felmenői között előfordultak már gyomor-bélrendszeri daganatok" - hangsúlyozta dr. Róka Richárd.
Kifejtette, az IBS kezelésében a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy nincs olyan univerzális gyógyszer, amely minden beteg panaszaira megoldást nyújtana. A gyógyszeres kezelés jellemzően a tünetek, így a hasmenés és székrekedés, valamint a hasi fájdalom enyhítésére irányul. Emellett jótékony hatású lehet a low FODMAP diéta , amely bizonyos szénhidrátok bevitelének csökkentésén alapul. Az étrend elsajátításához eleinte mindenképpen javasolt dietetikus segítségét kérni. "A saját gyakorlatomból is azt tudom továbbá mondani, hogy rendkívüli szerepe van a pszichés tényezők figyelembevételének és kezelésének ezeknél a betegeknél" - mondta el a szakorvos, akivel ez utóbbi gondolat kapcsán dr. Túry Ferenc is egyetértett.
"A betegek alig 5-10 százaléka fordul gasztroenterológiai szakrendelésre, nekik is pedig csupán egy kis hányadát irányítják tovább pszichológushoz, pszichiáterhez. Pedig, ahogy Lonovics János belgyógyász professzor is mondta, talán nincs is még egy olyan szakterület a belgyógyászatban, mint a gasztroenterológia, ahol ennyire nagy szükség lenne a pszichiáterek és belgyógyászok együttműködésére. Csoportos foglalkozásokon meg lehet tanítani a betegeket relaxálni, autogén tréning segítségével javítható a stressztűrő képességük. Ugyanígy jó hatású lehet az egyéni, célzott pszichoterápia, ha valamilyen traumatikus előzmény mutatható ki a betegnél. Az egyébként igen sok páciensnél fennálló depresszióhajlam esetén pedig szóba jöhetnek antidepresszívumok is. Magyarán a gyógyszeres kezelésektől a pszichoterápiákig a pszichiátriai kezelések elég széles spektruma alkalmazható a gasztroenterológiai betegségek kezelésében" - mutatott rá a pszichiáter.
Összességében elmondható tehát, hogy az irritábilis bél szindróma egy összetett kórkép, amely ennek megfelelően komplex kezelést is igényel. Fontos ugyanakkor, hogy nem szükséges csendben szenvedni a tünetektől, mert létezik megoldás. Emellett pedig az egyéb, súlyosabb betegségek kizárása érdekében is ajánlott szakorvoshoz fordulni a fellépő panaszokkal.
Legjobban: