A vizeleti készülék szerepe az, hogy kiürítse a szervezetben feleslegessé vált vizet, és a benne oldható anyagokat. E feladatnak döntően a vizeleti szervek lényeges eleme a vese felel meg.
A vese bab alakú páros szerv, amely a hátsó falon a gerinc két oldalán helyezkedik el, a hashártya mögött, az utolsó hát és a két felső ágyékcsigolya magasságában. Egy-egy vese tömege 130-140 g. A vizeleti szervek többi része a vizeletelvezető működéseket szolgálja (vesemedence, húgyvezeték), egyben azonban átmeneti vizelettárolásra is szükség van, erre a szerepre a húgyhólyag van kijelölve.
A vesemedence lapos, háromszögletű, legyezőszerűen elágazó izmos falú tömlő. Keskenyedő része kilép az ún. vesekapun és ívben lefelé fordul és éles határ nélkül megy át a húgyvezetékbe. A húgyvezeték (uréter) kb. 30 cm hosszú és 5 mm vastag, nyálkahártyával bélelt izmos falú cső, amely a vesemedencét a hólyaggal köti össze. A visszatérő húgyúti fertőzések, de leginkább a vesemedence-gyulladás a végstádiumú veseelégtelenség kialakulásában bír nagy jelentőséggel. Ezért nagy gondot kell fordítani a megelőzésre, és ha mégis létrejön a megbetegedés annak kezelésére.
A vesemedence-gyulladás lehet nem komplikált, ebben az esetben elfolyási akadály nem mutatható ki, míg a komplikált vesemedence-gyulladás valamilyen elfolyási akadály miatt alakul ki.
Nem komplikált heveny vesemedence-gyulladás
A pielonefritisz tehát a vese és a felső húgyutak gyulladása, melyet leggyakrabban a hólyagból felkerülő, fertőző baktériumok váltanak ki. A hólyaggyulladás többnyire fiatal, 18-40 év közötti nőkben fordul elő gyakrabban, ezért a heveny vesemedence-gyulladás is nőknél gyakoribb, de mindkét nemben bármely életkorban előfordulhat. Egyéb hajlamosító tényezők a terhesség, a cukorbetegség vagy a legyengült immunrendszer.
Egy új eszköz segítségével pontosan előre jelezhető, hogy egy korábban vesekőtől szenvedő emberben később ki fog-e újulni a betegség.
A vesemedence-gyulladást leggyakrabban a bélben előforduló kórokozók, mint például az Escherichia coli, Klebsiella és az Enterobacter okozzák, de a szexuális úton terjedő Chlamidia-infekcióknak is egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak. Az említett kórokozók a végbélből, illetve a hüvelyből jutnak be a húgycsőbe. A rövid húgycsövön át nőknél könnyebben feljutnak a hólyagba.
A gyulladást okozó baktériumok nemcsak a hólyag felől juthatnak be a vesékbe, hanem a szervezetben lejátszódó fertőzésekből, vagy fertőző gócokból (mandula- és torokgyulladás, melléküreg-gyulladás, epehólyag-gyulladás, petefészek-gyulladás stb.) a véráram útján is célba érhetnek, ugyancsak akut felső húgyúti gyulladásokat okozva. Néha csak a kiváltó betegségre, illetve általánosan a gyulladásra jellemző panaszok (láz, elesettség, gyengeség, étvágytalanság) állnak fenn, és így a vesék megbetegedése akár rejtve is maradhat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Komplikált vesemedence-gyulladás
A húgyutakban levő vizelet szabad elfolyását akadályozó eltérés miatt, illetve urológiai vizsgálat (katéterezés, hólyagtükrözés) után alakulhat ki. Az elfolyási akadály miatt a vizelet nem tud elfolyni, pang a vizeletlevezető rendszerben, a kórokozók így szaporodásnak indulnak és létrejön a fertőzés okozta gyulladás. Ezt a formát is elsősorban bélbaktériumok okozzák. Ez a forma viszont elsősorban a férfiakat sújtja. Előfordulása 50 év felett gyakoribb, amikor a prosztata-megnagyobbodás kialakul. Az állandó katétert viselő betegeknél a tünetmentes baktériumürítés is előfordulhat.
A komplikált pielonefritisz klinikai megjelenése a tünetek teljes hiányától a súlyos szepszisig terjedhet. Férfiaknál ráterjedhet a fertőzés a prosztatára is, ahol azután a baktérium megtelepszik, és meglehetősen nehezen irtható ki. Ha nem sikerül a kórokozókat eltávolítani, vagy a húgyutakban valamilyen eltérés van, mint például a húgyutak elzáródása, sokáig fennmaradó nagy vesekövek, vagy leggyakrabban, a fiatal gyermekeknél észlelt, a hólyagból a húgyvezeték irányába történő vizelet-visszafolyás, kialakulhat krónikus pielonefritisz, amely súlyos vesekárosodáshoz vezethet.
Tünetek
Attól függetlenül, hogy nem komplikált vagy komplikát fertőzésről van szó, a vesemedence-gyulladás tünetei hirtelen kezdődnek, hidegrázás, magas láz észlelhető, egyik vagy mindkét oldali deréktáji fájdalom, hányinger és hányás jelentkezik. Jellemző a gyakori vizelési inger és a csípő vizelet. Egyik vagy mindkét vese megnagyobbodhat és érzékeny lehet, a deréktájon a megfelelő oldalon szintén érzékenység tapasztalható. Néha a hasizmok erősen megfeszülnek. Egyesek fájdalmas rohamokat élhetnek meg, amit a húgyvezeték görcse okozhat.
Diagnózis
A betegség jellegzetes tünetei láttán a diagnózis már majdnem egyértelműen kimondható. A betegség meghatározása azonban elsősorban a vizelet vizsgálatán alapul, melyhez megfelelően nyert vizelet szükséges. Vizsgálatra mindig a középsugár vizeletet kell leadni. A vizeletminta mikroszkópos vizsgálata során pielonefritisz esetén a vizeletben gennyet (fehérvérsejteket) lehet találni. Bakteriológiai tenyésztéssel pedig maga a kórokozó baktérium is azonosítható. Ez azért is fontos, mert a kórokozó baktérium antibiotikum-érzékenysége is meghatározható, meg lehet mondani ez alapján, hogy melyik antibiotikummal lehet sikeresen kezelni a gyulladást.
A gyulladás eredetének tisztázására alkalmazható az úgynevezett hárompohár-próba, melynek lényege, hogy a beteg a vizeletét három pohárba üríti. Ha a genny az első pohárban van jelen, a gyulladás a húgycsőben (urethra) van. A második pohárból kimutatható genny hólyag-eredetre utal. Vesegyulladás esetén mindhárom pohárból azonos mértékben mutatható ki a genny.
A vérkép is súlyos fertőzést jelez, megnő a vérsejtsüllyedés mértéke és a fehérvérsejtek száma. Ultrahang- és röntgenvizsgálatokkal vesekövek, szerkezeti eltérések vagy más vizeletelfolyást akadályozó tényező mutatható ki. A képalkotó eljárásoknak (pl. kontrasztanyagos röntgenvizsgálat) inkább idült vesemedence-gyulladás esetén van jelentősége.
Kezelés
A tünetekkel járó nem komplikált vesemedence-gyulladásban a megfelelő antibiotikum-kezelés mellett teljes gyógyulás várható. Ha egyéb, a vizeletelvezetést akadályozó eltérés is jelen van, teljes gyógyulás akkor remélhető, ha az egyéb rendellenességet megszüntetik.
Az akut pielonefritiszt lehet otthon kezelni, ha a tünetek enyhék és a beteg együttműködése, valamint otthoni körülményei jók. A vizeletből kitenyésztett baktérium antibiotikum-érzékenysége alapján, általában 10-14 napig kell a gyógyszert szedni, ágynyugalom és bő folyadékfogyasztás mellett. Időnyerés végett a tapasztalatok alapján a bakteriológiai tenyésztés megérkeztéig leggyakrabban a bélbaktériumokra is ható béta-laktám vegyületek (széles spektrumú penicillinek, kefalosporinok), fluorokinolonokat (ciprofloxacin, ofloxacin, norfloxacin) alkalmazhatók. Az antibiotikum-kezelés hatékonyságát baktériumtenyésztésekkel ellenőrizni kell.
A kezelést túl korán abbahagyni nem szabad, mert a baktériumok nem teljes körű elpusztítása fokozza a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállóképességét (rezisztencia), és a betegség könnyen idültté válhat. Súlyosabb esetekben a kórházi kezelés nem kerülhető el, ahol az antibiotikum kezelés mellett infúziók alkalmazására is lehetőség van a lázzal elvesztett folyadék optimális pótlása céljából. Minden súlyos fertőzés esetén keresni kell valamilyen vizeletelfolyást akadályozó elváltozást is.
Ez is érdekelhet
Ezen rendszabályok betartása mellett az akut pielonefritiszek legnagyobb része meggyógyul. A gyógykezelés eredményességét az antibiotikum szedésének abbahagyása után 2-4 nap szünettel a vizelet ismételt bakteriológiai vizsgálatával ellenőrizni kell.
Legjobban: