"A viszketés intenzitása fordítottan arányos a viszketés elérhetőségének helyével" (Murphy)
Murphy biomechanikai törvénye fölött eljárt az idő, hiszen ma már a nyaralónak, természetjárónak rendelkezésére állnak olyan készítmények, amelyek segítségével a csalánozók és vérszívók csapatával történt találkozó kínos emlékeit rövid időn belül és hatékonyan orvosolhatja. Eredményesebben elkerülhetjük azonban a velük való nemkívánatos találkozást, ha nemcsak a táplálkozási szokásaikat ismerjük, hanem a lakhelyüket, életterüket is.
A szúnyog
Magyarország legismertebb szúnyogfajtája a dalos szúnyog. Ez a 4-10 mm-es, jelentéktelen mintázatú, megnyúlt potrohú rovar minden álló- és csendes vizű part mentén megtalálható. A számos közép-európai szúnyogfaj közös jellemzője - természetesen a dalos szúnyogé is -, hogy a hímek az emberre nézve ártalmatlanok, táplálékukat kizárólag növényi nedvek (gyümölcsnedvek, virágok nektárjai) alkotják. Ezzel szemben a nőstények a melegvérű állatok és az ember vérét szívják. A vér elengedhetetlen petéik kifejlődéséhez.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A nőstények hosszú szúró-szívó szájszervükkel behatolnak az állatok bőrébe, oda nagy hatású véralvadásgátló anyagot juttatnak - amit nyáluk tartalmaz -, majd vért szívnak. Gyakran előfordul, hogy még "tankolás" közben rajtakapjuk a dalnokot, s egy nagy ívű kézmozdulattal próbáljuk jobb belátásra bírni. Ilyenkor a vérmes nőstény megijed és ha még időben sikerül kereket oldania, emlékeztetőül nyálának jelentős mennyiségével együtt szívókáját is a bőrünk alatt hagyja. Ezzel az apró alkatrésszel nem érdemes foglalkoznunk, mert rövid időn belül magától kilökődik.
Petéiket a víz felszínére rakják, a lárvák és a bábok a vízben fejlődnek ki. Az elmúlt évi robbanásszerű elterjedésük a szaporodásuknak kedvező csapadékos időjárás számlájára írható. A tűző napot kerülik, a hűs, árnyékos helyeket kedvelik, hogy ott megpihenve erőt gyűjtsenek a naplementekor tartott vagy éjszakai koncerthez.
A hideg beálltával nagy részük elpusztul, de néhány egyed - és szinte kizárólag a nőstény -, fagymentes helyeken (barlangokban, istállókban) áttelel. Lárváik is átvészelnek a jég alatt.
Ellátás:
Az alig észrevehető szúrás után, egy erősen viszkető, vörös hólyag képződik. A véralvadásgátló anyag okozta kellemetlen viszketés akár egy napig is eltarthat. A "gyötrelmeket" enyhíthetjük hideg vizes borogatással, vagy használhatunk viszketés elleni kenőcsöt. Gyerekeknél előfordulhat, hogy a csípés helyét "véresre vakarják". Ilyen esetben alaposan tisztítsuk meg a bőrfelszínt és a másodlagosan fellépő fertőzések megakadályozására alkalmazzunk fedőkötést.
Hangyák
A világon több mint 6500, Európában közel 200, míg Magyarországon 70 hangyafajt írtak le a kutatók. Ebből természetszerűleg következik, hogy fajtól függően eltérő méretűek és színűek. Hazánkban a legismertebbek a fekete-, a dél-kelet-ázsiai eredetű fáraó- és erdei vöröshangyák. A hímek és a nőstények szárnyasok, míg az úgynevezett dolgozók és katonák - melyek valójában tökéletlen ivarszervű nőstények - szárny nélküliek.
A megtermékenyülés után a szárnyat levető királynő akár 15 évig is élhet, feladata kizárólag a peterakás. A hímek párzás után elpusztulnak, velük szinte nem is találkozunk. A kirándulóknak, kempingezőknek leginkább a hangyaboly dolgozóival és katonáival gyűlik meg a baja. A rovarállamban élő hangyák étlapján megtalálható a rovaroktól kezdve a növényekig sok minden, de különösen kedvelik a magas cukortartalmú élelmiszereket. Ezek az "édesszájú tolvajok" képesek a testük súlyának többszörösét kitevő zsákmányukat akár több tíz méteren át cipelni. A hangyákat ajánlatos lakhelyünktől, sátrainktól távol tartani, mert több betegség hordozói is lehetnek (elsősorban a fáraóhangya), amelyek kórokozóit élelmiszereinkre viszik fel.
Némely faj nőstényei (a királynő és a dolgozók), még rendelkeznek fullánkkal, de a fejlettebb fajok esetében ez már nem fejlődött ki. Szerencsére a legtöbb hazai faj ez utóbbihoz sorolható, náluk már csak a méregmirigy található meg.
Ellátás:
A hangyák legtöbb esetben védekezéskor, vészhelyzetben - esetleg élelem keresésekor, tévedésből - marnak az emberbe. Az aránylag nagy és erős rágóikkal okozott sérülés az ember bőrén csak helyi tüneteket okoz, még abban az esetben is, ha a potrohban található méregmirigyből hangyasav (színtelen, szagtalan, illékony karbonsav) jut a marás helyére. A kivörösödő bőrfelületet fájdalom esetén borogassuk hideg vizes ruhával. Ha módunkban áll, a bőrt mossuk le tiszta vízzel, majd fertőtlenítsük. Rövid időn belül javulásra számíthatunk.
Medúzák
A harang vagy gomba alakú, kocsonyás testű állat szinte minden tengerben honos. Találkozhatunk vele a Norvég-tenger hideg vizében éppúgy, mint Új-Zéland partjai közelében. Édesvízben - így hazai folyóinkban - is fellelhetők 0,2-2 cm-es példányaik, de ezek az emberre veszélytelenek. A kezdetleges szervezetű, csalánozók törzsébe tartozó medúzák besorolásukat a testükön szétszórt, vagy annak egyes pontjain tömörült, csípős, mérgező anyagot termelő csalánsejtjeikről kapták. Szervezetük a testsúly 97%-ában vizet tartalmaz, ez segíti elő a lebegést.
A tengerparton nyaraló megtalálhat köztük 5-10 mm-t alig meghaladó és tányérnyi nagyságú egyedeket éppúgy, mint a sárgásbarna színű és teljesen áttetsző, fátyolszerű példányokat is. A telepeket alkotó medúzák a tenger állatvilágának legszebb és legcsodálatosabb alak- és színgazdagságú tagjai.
Akármilyen megkapó is a több ezres medúzaraj látványa, mégse keressük velük a közvetlen testi kontaktust. Az elmúlt évben egy a portugál partokon nyaraló magyar könnyűbúvár úszott a csalánozók sűrűjébe. A vállalkozó szellemű honfitársunkat végül egy mentőcsónak húzta partra. Testét teljesen elborították a medúzák "névjegyei". A táplálékszerzésre és védekezésre egyaránt alkalmas csalánszerveken található kis tokok érintés hatására felpattannak. Az apró, szigonyszerű tűben végződő fonalkák az áldozat testén ejtenek sebeket, majd mérgező anyagukat (hypotoxint, mely a kisebb állatokban agytörzsi károsodást, bénulást okoz) a bőrbe fecskendezik.
Ellátás:
A csípést követően a bőr kivörösödik, megduzzad. A kínzó, égető duzzanatot borogassuk hideg vizes ruhával és használjuk a viszketést, fájdalmat csillapító krémeket. Ha nagyon nagy felületen szenvedtük el a csípéseket, forduljunk orvoshoz. A kisebb sérülések 2-3 nap elteltével elmúlnak.
A bögöly
Az egész Európában ismert bögölyöknek hazánkban mintegy 50 faja, fajváltozata él. Ezek a rovarok tulajdonképpen közepes és nagy méretű legyek. A legismertebb közülük az esőhozó pőcsik, mely megközelítően 10 mm nagyságú. A potrohon túlérő szárnya szürke vagy feketésszürke, márványozott. A hímeknél a fejtetőn összeér a nagy összetett szem, míg a nőstényeknél azt kis lemez választja el egymástól. A bögölyök szakértői eme vízparti haramiákat szemrajzolatuk alapján sorolják fajcsoportokba.
A hímek teljesen ártalmatlanok, hiszen csak a virágok nektárjait szürcsölgetik. Az ormányszerű szájszervvel felfegyverzett nőstények azonban vért szívnak. A harcias amazonok testünkre szállva pillanatok alatt a bőr alá hatolnak, a nyálukban található véralvadásgátló anyag segítségével vérbőséget idéznek elő, és ezzel egyidejűleg vért szívnak. A bőrbe került méreg pár cm átmérőjű kemény daganatot okoz, ami csak több nap után szívódik fel. Támadásaikra leginkább a nedves területeken, főleg tavak és lassú folyású vizek partján nyaralók számítsanak. Ha a forró és tikkasztó napokon tömegesen, erőszakosan támadó bögölyökkel viaskodunk, ne feledkezzünk meg az esernyőről, mert - mint neve is mutatja - eső, zivatar készülődik.
Ellátás:
A fájdalmas duzzanatot hideg vizes borogatással orvosolhatjuk. Használjunk viszketést csökkentő krémeket. A marás helyére, fertőtlenítés után helyezzünk fedőkötést. A támadás helye több napig is erős fájdalmat okozhat.
Legjobban: