A hepatitis C vírus (HCV) okozta betegségeket komolyan kell venni, világszerte körülbelül 160 millió embert érint. A vírus gyulladásos folyamatot indít el a májban, ezáltal okozva kóros állapotokat. Becsült adatok szerint 3-4 millió ember fertőződik meg évente, mely aggodalomra ad okot a globális egészségügyi terület vonatkozásában. Komoly következményekkel jár a nem jól diagnosztizált, vagy egyáltalán nem diagnosztizált hepatitis C fertőzés. A májrák kialakulása utáni első évben a halálozás valószínűsége 33 százalék.
Mivel a hepatitis C vírust 1989-ben fedezték fel, így a nyilvánosság körében az ismeretek még mindig hiányosak. Fokozott tájékoztatásra van tehát szükség a lakosság körében, az információk terjesztésén keresztül a tudatosságra és elővigyázatosságra történő figyelemfelkeltéssel!
A hepatitis C a vér vérrel való érintkezése során terjed. A fertőződést követően a betegek 15-25 százalékánál a vírus kezelés nélkül kiürül a szervezetből az akut hepatitis C szakaszban. Azonban a betegek akár 85 százalékánál a vírus nem ürül ki a szervezetből, és krónikus hepatitis C alakul ki.
A hepatitis C vírus a vírusgének sorrendje alapján különböző sorrendbe sorolható. A genotípus és altípus meghatározására egyszeri vérvizsgálat elegendő, mivel ezek a fertőzés során nem változnak.
Hepatitis C vírus: egyelőre nincs ellene oltás
Hat fő genotípus létezik:
1. genotípus (altípusai: 1a és 1b) a leggyakoribb genotípus világszerte. Az Egyesült Államokban az 1a altípus előfordulása nagyobb, míg Európában az 1b gyakoribb.
2. genotípus a legjellemzőbb genotípus Nyugat-Afrikában, és a világon mindenütt megtalálható.
3. genotípus Délkelet-Ázsiában endémiás, és számos országban különböző mértékben elterjedt.
4. genotípus elsősorban a Közel-Keleten, Egyiptomban és Közép-Afrikában fellelhető.
5. genotípus szinte kizárólag Dél-Afrikában fordul elő.
6. genotípus Ázsiában terjedt el.
A hepatitis C vírus hatására a betegség előrehaladása egy folyamaton megy keresztül az akut hepatitistől a májrák kialakulásáig . A köztes állapotok: a krónikus hepatitis, a fibrózis és a májcirrózis. Az akut hepatitis rövid ideig tartó betegség, ami a beteg vírussal való találkozását követő első 6 hónapban lép fel. A vírus kezelés nélkül kiürülhet a beteg szervezetéből. Azonban ha ez nem így történik, az idő előre haladtával krónikussá válik a betegség, kialakul a krónikus hepatitis C állapot.
Mivel a kórokozó testnedvvel, elsősorban vér útján terjed , a betegek nagy százaléka kerül ki tűt használó kábítószeresek közül. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a fertőzés korántsem csak a drogfogyasztók között terjed! Továbbá még ma is vannak, akik vérátömlesztés útján vagy dialízis, netán transzplantáció miatt fertőződtek, 1992 előtt, a vírus felfedezése után ugyanis a legtöbb országban bevezették a vér gondos szűrővizsgálatát.
A tünetek az akut májgyulladás tünetei; hányás, levertség, fejfájás és végtagfájdalmak, étvágytalanság. Sárgaság, amikor a szemfehérje és a bőr besárgul, a vizelet sötét sárga, a széklet világosabbra vált, igen ritka. A fertőzötteknek csak kevesebb, mint 10 százaléka észleli az akut májgyulladás tipikus tüneteit. E hepatitis C fertőzés nyomán enyhe lefolyású májgyulladással lehet számolni, és maradandó károsodás nélkül maguktól teljesen meggyógyul, az érintettek vírusmentesek lesznek. Az akut hepatitis HCV fertőzés esetén ritka. A legtöbb esetben lappangva, a krónikus hepatitis tüneteivel kezdődik.
Kezelések nélkül a krónikus hepatitis C előrehaladása során, fibrózis léphet fel. Ennek lényege, hogy a beteg szervezetében a máj hegesedése jelenik meg. A krónikus hepatitis C betegséggel együttélők 10-20 százalékánál 20-30 év alatt kialakulhat a májcirrózis, a betegek 10-15 százalékánál a májzsugor a fertőzést követő 20 éven belül létrejön. A legvégső állapot a májrák kialakulása. A májrákos esetek 25 százalékáért a hepatitis C vírus a felelős. A májrák kialakulása utáni első évben a halálozás valószínűsége 33 százalék.
A kezeléssel kapcsolatos döntés számos tényező függvénye. Figyelembe kell venni a máj károsodásának mértékét, a vírus genotípusát, továbbá fontos tényező, hogy korábban kezelték-e a beteget, és reagált-e a kezelésre a szervezet, ugyanakkor vannak-e egyéb betegségei a kezelt betegnek! Eredményes gyógyítási folyamatot ezek ismeretében lehet meghatározni és elkezdeni.
Tartós vírusmentesség akkor állapítható meg, ha a kezelés befejezése után, meghatározott időpontokban nem mutatható ki HCV jelenléte. Minél hosszabb ideig észlelhető a vírusmentesség a terápia befejezése után, annál valószínűbb, hogy a beteg hosszú távon is vírusmentes marad.
