Kullancsok a nagyító alatt

Kullancsok nagyító alatt

Az utóbbi húsz évben tanultunk meg félni a mi éghajlati övünk parányi vérszívóitól, a kullancsoktól, amelyek mint időszakos vérszívó paraziták és betegségeket közvetítő állatok váltak hírhedtté. Hazánkban eddig huszonöt fajukat találtuk meg, s közülük húsz faj számít gyakoribbnak. Ezek közül emberre elsősorban a közönséges vagy erdei kullancsfaj - a pásztorok szerint a "piros kullancsok" jelentenek veszélyt. Főként vadon élő emlősökön, madarakon és hüllőkön fejlődnek, de vidékenként eltérő gyakorisággal a legelő háziállatokon, az erdőn-mezőn mozgó vadász-, pásztor- és a kóbor kutyákon, sőt a macskákon is gyakran megtapadnak, amelyek aztán behurcolják a lakott településekre is.

A kullancsok teste a fejre és az eggyé forrt torpotrohra tagolódik. A fejükön két tapogató, egy pár - hüvelyébe ki- és behúzható és ollóként működő - csáprágó, valamint a parányi, sok sorban álló visszahajló fogakkal fölfegyverzett és emiatt kukoricacsőre emlékeztető szipóka van. A fogakat izmocskák mozgatják. Az első pár lábon helyezkedik el az úgynevezett Haller-szerv, a kullancsok "mini radarja", pontosabban szaglószerve. A kullancsok ezekkel az érzékszőrökkel borított bőrbetűrődésekkel fogják fel a meleg vérű állatok vagy éppen az ember szagát, a verejték erjedésekor képződő tejsav illatát, s az vezeti őket a nevelő vagy a végleges gazdájukra.

Az atkákkal rokon kullancsok éhes nőstényei mintegy 3-5 mm hosszúak, a hímjeik rendesen jóval kisebbek. A hímek - minthogy a hátoldalukat vastagabb kitinpajzs borítja - nem tágulékonyak, ezért csak kevesebb vért szívnak, sőt, a legtöbb faj hímjei egyáltalán nem szívnak vért, és a párzás után hamarosan elpusztulnak. Hazai kullancsaink mind háromgazdás fajok: a petékből kikelt lárvák - ekkor még csak három pár lábuk van - kisebb emlősök, madarak vagy gyíkok vérét szívják. Ezekről lehullva az időjárástól függően - több-kevesebb nap elteltével - megvedlenek, és nimfa lesz belőlük. Már négy pár lábuk van, mint a "felnőtteknek", de még lárvák, ivarszerveik nincsenek. A nimfák már nagyobb állatokból is képesek vért szívni, sőt ránk, emberekre is legtöbbször ezek az alig két mm hosszú, szürkésbarna nimfák telepednek. Szívás után a fű között néhány hét alatt megvedlenek, s ivaréretté válnak.

Nem érezzük

A háromgazdás kullancsfajok az áldozataikban két mechanizmus segítségével rögzülnek, melyek közül az egyik a rögzülésen túl a vérszíváshoz szükséges vákuumszigetelést is biztosítja. A fűszálakról vagy a levelekről a ruhánkra jutnak, s elérik a bőrünket, ott az erősebb verejtékillatot követve addig vándorolnak, amíg csak a legkényesebb hajlatokban a finomabb bőrfelszín alatt futó hajszálerek melegebb övezetére nem találnak. Mászkálásukkal néha csiklandozó érzést keltenek az emberben, ezért ilyenkor tetten érhetők. Ha ez nem sikerül, karmocskáikkal belékapaszkodnak a bőrünkbe, és megkezdik a vérerekhez való befurakodást. Nyálukkal előbb érzéstelenítik és elfolyósítják a felhám felszíni sejtsorait. A kullancsok "csípését" ilyenkor még nem érezzük. A fellazított sejtsorokat csáprágóikkal könnyen átvágják, s a szabaddá vált sejtnedvekkel oltják szomjukat. Azután csáprágóikkal utat nyitnak a hajszálerecske felé. A csípés legfőbb pillanata akkor következik, amikor a kullancs átvágja, és a vérpályába bocsátja véralvadásgátló nyálát.

Egyre terjeszkednek - vajon miért?

A kullancsok elszaporodásának egyik oka a megváltozott klíma. Az elmúlt két évtizedben az átlagos középhőmérséklet évente több mint 0,1 Celsius fokkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy télen-nyáron átlagosan két Celsius fokkal mutatnak többet a hőmérők, mint mondjuk a nyolcvanas években. Az enyhe telek kedveznek a kullancsok elszaporodásának, mivel a lárvák, amik már hét, és a nimfák, amik pedig tíz Celsius fok felett válnak aktívvá, hamarabb kezdhetik meg élettevékenységüket, így a kullancsok szaporodásának kedvező időszak jelentősen megnyúlt. A fertőzött kullancsok utódaiknak is továbbadják a kórokozókat. Elhanyagolt földterületeinken, ahol helyet engedtünk a parlagfűnek, a kullancs is vidáman megél. Az árnyékos, párás parlagterületeken élő kisrágcsálók és az arra mászkáló háziállatok kiváló gazdaállatai a kullancsoknak, amelyek közülük is a sünt kedvelik leginkább, mert a tüskék között jól védve lakmározhatnak a gazdaállat véréből. A kullancs elleni védekezés tehát a parlagfű-irtással, kertjeink és parkjaink rendbetételével kezdődik. A kaszálás és fűnyírás hasznosabb, mint valaha. A farakások, rendetlen lomkupacok, stb. megszüntetésével az apró rágcsálókkal együtt a kullancsokat is távol tarthatjuk.

A kullancs-encephalitis

Ezer kullancsból csak egyetlen fertőzött vírussal, de vigyázni kell, mert legalább száz (!) baktériummal. Vagyis csak minden ezredik csípés okozhat vírusos, de minden tizedik (!) bakteriális fertőzést. Az erős immunnal rendelkezők nyugodtabbak lehetnek, jó egészségi állapotban ritkábban okoz betegséget, de a testi-lelki-szellemi megterhelés a betegség kialakulásának kockázatát növeli. Két fő, emberekre veszélyes vírust terjesztenek a kullancsok, az egyik a vírusos agyhártyagyulladás - más néven a kullancs-encephalitis -, a másik a Lyme-kór, a Lyme borreliosis. Az agyhártyagyulladás az agyat és a gerincvelőt beburkoló szöveteknek a gyulladásos megbetegedése, amely súlyos - akár életveszélyes - állapotot okoz. A betegség kórokozói lehetnek vírusok, baktériumok és gombák is. A betegség súlyosságát alapvetően a kórokozó fajtája határozza meg. A vírusos agyhártyagyulladás (savós, illetve meningitis serosa) általában enyhébb lefolyású, és ritkán okoz szövődményeket. Az agyhártyagyulladás bármely életkorban előfordulhat, de jellemzően más-más életkorban más-más kórokozó áll a háttérben. A kora tavaszi időszakban nagyobb számban fordulnak elő ilyen fertőzések, vagyis fokozottabban kell figyelni a betegségre olyan időszakban, amikor másfajta hasonló tünetekkel induló betegség is jelen lehet, mint a közelgő influenza. A vírusos agyhártyagyulladás könnyen megelőzhető védőoltással. Ha már megkaptuk a vírust, az alábbi tünetek jelentkezhetnek meg: nyak- vagy hátfájás, nyaki merevség fejfájás aluszékonyságingerlékenység, zavartság, bőrvérzések, láz, étvágytalanság, izomgörcsök, fénykerülés hányinger, hányás.

A Lyme-kór

A Lyme borreliosis vagy "kullancs-kór" baktériumok által okozott betegség, amelyet Borrelia burgdorferi-vel fertőzött kullancsok terjesztenek. A szervezetben kezelés nélkül évekig-évtizedekig megbújhat. Ez rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhető. A Lyme borreliosist a kullancsokból, a kullancscsípéskor keletkező nyílt bőrsebbe kerülő baktériumok okozzák. Emberről emberre semmilyen formában sem terjed. Beteg állatról emberre kullancsok közvetítésével jut át. A kullancsok "középbelében" hónapokig-évekig vegetálhatnak a kórokozók. A fájdalmatlan kullancscsípés miatt nem vesszük észre a kullancsot, emiatt a napokig is tartó vérszívás iránya megfordulhat, és fertőzött vér is jut a sebbe, vagy az időközben fölszaporodott kórokozó a nyálmirigyből a nyállal jut a sebbe. Ezen felül a kullancsok már előző fejlődési alakjaikban megfertőződhettek, sőt néhány százalékban már így, fertőzötten bújnak ki a petéből!

Legjellegzetesebb klinikai tünete a vándorló bőrpír, amely általában néhány napos lappangási idő után a csípés helyén jelentkezik. A bőrelváltozás mindig kis kerek folt formájában kezdődik, majd a széli részeken terjedve, középen halványulva, gyűrűt formál. A bőrjelenséget enyhe helyi fájdalom, égő érzés, ritkán viszketés kísérheti, de felléphet magas láz, fej- és izomfájdalom, valamint agyi izgalomra utaló tünetek is. Igen ritkán, a kullancscsípés után 1-2 hónap múlva szívpanaszok és neurológiai tünetek (zsibbadás, végtagfájdalom, perifériás ideggyulladás) is jelentkezhetnek. Legtöbbször azonban semmilyen társtünete nincs. A betegség, amelyből az utóbbi évtizedben évente 992-1258 igazolt eset fordul elő, viszonylag jóindulatú és gyógyítható. Mindkét megbetegedés gyanújakor forduljunk orvoshoz!

Védekezés

Legjobb elkerülni a bajt! A kullancsok által terjesztett agyhártyagyulladás ellen védőoltással védekezhetünk, amely egy éves kor fölött bárkinek beadható. Minél idősebb korban következik be a megbetegedés, annál súlyosabb lefolyású, így az oltás idősek számára különösen ajánlott. Az oltóanyag elölt kórokozókat tartalmaz. Az oltási sorozatot érdemes ugyan télen megkezdeni, hogy a kora nyári kullancstámadás idejére kialakuljon az immunitás, de nyáron sem felesleges. A gyorsított oltási rend hamarabb eredményez védettséget. Normál rend szerint az elsőt 1-3 hónap elteltével követi a második és 9-12 hónappal a harmadik oltás. Háromévenkénti emlékeztető oltás szükséges a védettség folyamatos fenntartásához. Gyorsított rend szerint a második oltás 14 nap múlva követi az elsőt.

Ez is érdekelhet

szívkárosodás

A szívben is komoly károkat okozhat ez a fertőzés

Veszélyben

Újabb, emberre veszélyes vírust találtak kullancsokban

éjszakai ébredés

Ezért ébredünk fel 2 óránként éjszaka: 6 gyakori, alig ismert ok a visszatérő jelenség hátterében

gyulladáscsökkentő ételek

A 10 legerősebb gyulladáscsökkentő étel: rákmegelőző, immunerősítő hatásuk is van

Csak a vírusos agyhártyagyulladás ellen véd az oltás! A kirándulásokról nem kell lemondani, de az óvatosság nem árt. Különösen kerüljük a kullancsban gazdag erdőszéleket, a csalánost, illetve az ezeken való átjutás után azonnal tartsunk kullancsvizitet. A megfelelő ruházattal - zokniba tűrt nadrágszárral - és kullancsriasztó krém, spray használatával meg lehet előzni, hogy elárasszák testünket a kullancsok. A kertekben az irtásukra a permetezés alkalmas, amelyet évente kétszer, kora nyáron és szeptemberben ajánlanak. A kullancsok a legtöbb rovarirtó szerrel szemben igen érzékenyek, ezért azokban a kiskertekben, ahol a zöldségágyásokat, a gyümölcsbokrokat, a fákat és a szőlőt kártevők ellen rendszeresen permetezik, ott aligha maradnak életben. Leginkább az erdők mentén levő zártkertekben és az újonnan parcellázott kiskertekben szükséges kullancsinvázió felkészülni. A kullancsirtás azonban csak átmeneti eredményt ad, ugyanis a vérszívókat az állatok (rágcsálók, sünök, kutyák, macskák, stb.) újra behurcolhatják.