Kórokozók, patogének
Netán paraziták?
A kórokozók lényegében parazita életmódot folytatnak, mivel egy náluk fejlettebb szervezetből táplálkoznak, illetve abban élnek és szaporodnak, miközben a gazdaszervezetnek ebből előnye nem, csak kára származik.
A hívatlan albérlők közvetlenül vagy közvetve okoznak károkat: kihasználják a gazdaszervezet tápanyag- és energiaforrásait, vegyianyag-gyártását, vitaminokat, fehérjéket vagy vért vonnak el tőle, jelenlétük miatt roncsolódnak a szövetek, sebek, fekélyek, gyulladások vagy kóros szövetszaporulatok jönnek létre, a kórokozók mérgeket is termelhetnek. Anyagaik az immunrendszer számára antigének, amelyek megindítják az immunrendszeri választ. A folyamatos védekezés az immunrendszert erősen igénybe veszi. A kórokozó jelenléte a gazdaszervezetnek rengeteg többletenergiájába kerül.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kórokozók, paraziták, baktériumok, vírusok: mind gazdaszervezetet keresnek
A patogének következő nagyobb csoportjairól szoktunk beszélni:
- a csak fehérjékből álló prionokról,
- a csak nukleinsavat tartalmazó viroidokról, illetve a vírusokról,
- baktériumokról,
- a sejtmaggal rendelkező egysejtű eukariótákról, protistákról vagy protozoákról és algákról,
- gombákról,
- egysejtű és többsejtű a parazitákról.
A prionok
A prionok apró fehérjemolekulák, melyek a fejlődő szervezetek sejtjei közötti kapcsolat és kommunikáció fenntartásáért felelősek. Betegség esetén egyelőre nem pontosan ismert módon patogén prionok keletkeznek, amelyek képesek megváltoztatni egészséges sejtek fehérjéinek szerkezetét is, és ezáltal magukhoz hasonló tulajdonságú fehérjéket hoznak létre, egyfajta módon szaporodnak. Különösen az agyban van sok prionfehérje. Kóros formában ilyen prionproteinek okozzák a szarvasmarhák kergemarhakórját (BSE) és az ember Creutzfeldt-Jakob-szindrómáját . A szivacsos agysorvadás egyelőre gyógyíthatatlan.
A vírusok
A sejtnél egyszerűbb, önálló anyagcserével nem rendelkező lények. Vitatott, hogy tekinthetjük-e őket önálló élőlényeknek. Mindenesetre a gazdaszervezet sejtjeibe jutva képesek azokat arra kényszeríteni, hogy parányi szervezetüket utángyártsák. Vírusok okozzák a kanyarót, a mumpszot, az influenzát, a herpeszt és az AIDS-et. A vírusellenes gyógyszerhatóanyagokat vírussztatikumoknak hívják, melyek szaporodásukat hivatottak megakadályozni.
Baktériumok
A baktériumok prokarióták, azaz már igen hasonlóak egy normál sejthez, de csak magállományuk van, körülhatárolt sejtmaggal nem rendelkeznek. A gazdaszervezetet általában fehérjebontó enzimként ható vagy sejtfalelemeikből származó toxinjaikkal mérgezik. Bakteriális megbetegedés a kolera , a szamárköhögés, a torokgyík, a skarlát, a tetanusz, a hastífusz vagy a botulizmus. Az ellenük bevetett gyógyszerek az antibiotikumok, melyek elpusztítják a baktériumokat, vagy megakadályozzák szaporodásukat. A legmegfelelőbb antibiotikum kiválasztásához célszerű pontosan ismerni a kórokozó baktériumot.
Protisták
Többnyire inkább az állatvilághoz tartozó egysejtűek tartoznak ide, nevezik őket protozoáknak is. Amőbák, nyálkagombák, ostoros moszatok, csillósok, sugárállatkák tartoznak ide. Csaknem százhatvan emberi élősködő sorolható ide, többek között a maláriát, a trichomoniázist, giardiázist, toxoplazmózist, vérhast okozók.
Gombák
Viszonylag nagy sejtekkel rendelkező a növényektől és állatoktól is különböző élőlények, melyek között igen egyszerű és viszonylag bonyolult szervezetű fajok is vannak. A csaknem 200 humánpatogén gomba az egyszerűbbekből kerül ki. A gombák főként a legyengült immunrendszerű embereknél, cukorbetegeknél okoznak problémákat. Közismertek a bőr gyullladását okozó gombásodások vagy a candida okozta fertőzések. Ellenszerüket antimikotikumoknak nevezik.
Paraziták
A paraziták, magyarul élősködők lehetnek parányi egysejtű vagy még annál is egyszerűbb lények, de egészen fejlett, viszonylag méretes állatok is. Ez a csoport tehát nem rendszertani kategória. Sok egyszerű parazita például rendszertanilag a protistákhoz sorolódik, magasabbrendű parazita életmódot folytató állatok pedig a humánpatogén férgek és atkák.
Ha egyszer bejutnak az emberbe...
Az ókori görögöknél a "parasitos" szó vacsoravendéget jelentett, idővel pedig a vendéglátó szórakoztatását végző és fizetségként ételt kapó személyek becsmérlő megnevezése lett.
Az öt mikronnál kisebb kórokozókat a levegőből is beszippanthatjuk. Viszonylag ritkán ugyan, de az is megtörténik, hogy az ember saját baktériumflórájának tagjai válnak kórokozókká az úgynevezett endogén infekciók esetében.
A kórokozók a gazdaszervezetbe jutva terjedni és szaporodni kezdenek - ezt hívják inváziónak, illetve különböző reakciókat válthatnak ki: allergiát, intoxikációt vagy mérgezést és infekciót avagy fertőzést. A kórokozó behatolását követően hosszabb-rövidebb lappangási idő telhet el a tünetek megjelenéséig és a megbetegedésig. Az okozott betegség súlyossága nem csak a kórokozó patogenitásától függ, hanem a megtámadott szervezet fogékonyságától is. A patogén kórokozók egészséges személyekben is képesek betegséget okozni, míg az opportunista kórokozók csak bizonyos körülmények között. Előfordulhat, hogy bár a kórokozó bejut a szervezetbe, mégsem alakul ki betegség, az ember tünetmentes marad. A kórokozót jellemzi továbbá, hogy mennyire könnyen vihető át egyik szervezetből a másikba, és ott mennyire könnyen okoz fertőző betegséget. A virulens kórokozókra az jellemző, hogy a fertőzöttek viszonylag nagyobb hányadát betegítik meg.
Legjobban: