A láz kellemetlen állapot ugyan, de a szervezet számára olykor nagyon is hasznos. Csaknem minden vírus, illetve baktérium által okozott betegségnek velejárója. Gyermekkorban a leggyakoribb általános tünet. A láz nemcsak tünet, hanem a szervezet védekezési reakciója is. Számtalan megfigyelés során írták le a láznak a kórokozók szaporodására gyakorolt kedvezőtlen és az immunrendszer működésére gyakorolt kedvező hatását. Általában láznak szokás nevezni a normális testhőmérsékletnek (pontosabban az ún. köpenyhőmérsékletnek) 1 Celsius-fokkal való megemelkedését.
A láz önmagát szabályozó és korlátozó folyamat, ezért a gyermekek többsége lázcsillapító adása nélkül kb. 1,5 - 2 óra után láztalanná válik, vagy legalábbis csökken a testhőmérséklete. Magas láz esetén - 38 fok fölött - azonban szükséges a lázcsillapítás és kiemelten fontos a folyadékpótlás a babáknál.
Szirup, kúp, tabletta
A lázat okozó betegség diagnosztizálása orvosi feladat, de az orvos megérkezéséig és a diagnózis felállítása után is a szülőnek tudnia kell lázat csillapítania. A lázcsillapítók különböző gyógyszerformátumokban állnak rendelkezésére: kúp, szirup, tabletta, pezsgőtabletta, injekció. A különböző hatóanyag-tartalmú lázcsillapítók hatékonysága nem azonos. Az sem egyforma, ahogy az egyes gyermekek szervezete a lázcsillapítóra reagál, de ugyanazon gyermeknél a különböző betegségek alkalmával is lehet eltérés a lázcsillapítóra adott reakcióban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A lázcsillapító formáját a gyermek korának, a gyógyszer bevételére mutatott hajlandóságának és a betegség jellegének figyelembe vételével kell megválasztani. Mivel a csecsemő még nem tud tablettát bevenni, így nekik kúpot vagy szirupot adhatunk, ahogy kisded korban is ezek a legmegfelelőbbek. Olyan gyereknél, aki már ügyesen, önállóan iszik, lehet próbálkozni apróra összetört tablettával is; a tabletta rossz íze miatt érdemes teába, ivólébe, lekvárba keverve beadni. Tablettát összetörés nélkül, egyben 3-4 éves kor felett lehet adni.
Nem célszerű kúpot adni hasmenéssel járó betegségben. Erős hányás esetén pedig a gyermek - a többi gyógyszerhez hasonlóan - kihányhatja a lázcsillapítót is. Lázcsillapító injekciót pedig csak orvos adhat, így a szirup kisgyerekeknél a legtöbb esetben alkalmazható lázcsillapítási forma.
Különböző hatóanyag, különböző veszélyek
A lázcsillapító gyógyszerek négy nagy csoportba tartoznak:
- paracetamol készítmények
- aminophenazon és amidazophen származékok
- acetilszalicilsav és a vele rokon vegyületek
- ibuprofen
A tapasztalatok szerint a paracetamol-készítmények lázcsillapító hatása elmarad a többi csoportétól. A csomagoláson feltüntetett adagolást azonban szigorúan be kell tartani, mert hosszú ideig nagy mennyiségben adva máj- és vesekárosodást okozhat.
Valamennyi gyógyszerre lehetséges túlérzékenység (allergia), és ugyancsak valamennyi csoportba tartozó gyógyszernek lehet mellékhatásai, melyek túladagolás esetén nagyon súlyos formában jelentkezhetnek. Az aminophenazon- és amidazophen-származékok is károsíthatják a vesét, ráadásul lázgörcsre hajlamos gyerekeknél görcsöt válthat ki, így nekik semmiképp nem javasolt.
Az acetilszalicilsav és a vele rokon vegyületeknek kétféle mellékhatása lehetséges: gyomornyálkahártya-károsító hatás, súlyos esetben gyomorfekély is kialakulhat, illetve a véralvadásért felelős vérlemezkék (thrombocyták) működését csökkentik, ami vérzésekhez, elsősorban gyomornyálkahártya vérzéshez vezethet. Az ibuprofénnek van a legkevesebb mellékhatása. Ritkán csalánkiütéssel járó allergiás reakció jelentkezhet, néhány esetben emésztési problémák, hasmenés, puffadás, székrekedés, hányás is előfordult. Nagy előnye még a többi szerrel szemben, hogy kissé erősebb és tartósabb a hatása: elég hat-nyolc óránként beadni, szemben például a paracetamol négy-hat órás adagolásával.
Ez is érdekelhet
Fontos az adagolás
Az azonos csoportba tartozó lázcsillapítókat különböző név alatt hozzák forgalomba. A különböző nevű, de azonos hatóanyag-tartalmú lázcsillapítók adásakor okozhatunk túladagolást, ezért különböző lázcsillapítók adásakor nagyon óvatosan kell eljárnunk, tájékozódjunk az illető gyógyszer hatóanyag tartalmáról. Az azonos hatóanyag tartalmú lázcsillapító gyógyszerek 3-4 óránál gyakrabban nem ismételhetők, de az ibuprofén-tartalmú készítményeknél gyakran 6-8 óra is elég.
Legjobban: