Egy meg nem értett állapot
Az autizmus, szakszóval az autizmus spektrumzavar olyan állapot, amely eltérő fejlődéshez vezet. Az érintett személyiségének és lelkének bizonyos fokú önmagába zárkózása jellemzi. Számos megjelenési módja van, emiatt szokták azt mondani, hogy az autisták olyanok, mint a hópelyhek: hasonlóak, mégis mindegyik más. Az első tünetek két-három éves kor körül kezdődnek, az eltérő viselkedésben nyilvánulnak meg. Az érintettek az egész életük során - természetesen különböző mértékben - három fő területen küzdenek nehézségekkel: a kommunikációban, a társas kapcsolatokban és a szociális képzelet területén.
A kommunikációs gondjaik nem elsősorban beszédzavarban jelentkeznek (bár előfordulhat az is), inkább abban, hogy kevésbé értik meg és használják az arckifejezéseket, nem értik a szójátékokat, az átvitt értelmű kifejezéseket, nem tudják jól kifejezni az érzelmeiket, oda nem illő mondatokat kevernek a beszélgetésbe. A társas kapcsolati problémák abban jelennek meg, hogy nehezen ismerik fel vagy értik meg más emberek érzéseit, problémáit, ezért érzéketlennek tűnhetnek, nem vagy csak korlátozottan követik az íratlan társadalmi szabályokat; például túl közel állhatnak egy másik emberhez, akaratlanul megsértve annak "személyes auráját".
Nem könnyen kötnek barátságokat. A szociális képzelet nehézségei azt jelentik, hogy kevésbé tudnak "más fejével gondolkodni", kitalálni, mit érezhet, mit akarhat a másik. Nem szeretik a változásokat, nehezen boldogulnak ismeretlen helyen vagy helyzetben. A felsorolt jellemzők előfordulhatnak, de különféleképpen, hiszen az autisták igen sokfélék. Vannak közöttük kiemelkedő intelligenciával, rendkívüli képességekkel (például elképesztő memóriával) rendelkezők, de természetesen ez sem általánosítható.
Negyedik világnap
Az autizmus egyáltalán nem egy elszigetelt, szűk körű probléma: a világon mintegy 67 millióra teszik az ezzel élők számát, Magyarországon pedig körülbelül hatvanezer autista él, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanennyi családot érint ez az állapot. Mivel egyre javulnak a diagnosztizálási módszerek, a szakemberek arra számítanak, hogy a következő évtizedben ötszörösére nő ez a szám. Ugyanakkor a hazai intézményrendszer nincs megfelelően felkészülve ennek a problémakörnek a kezelésére, sem az oktatás, sem az egészségügy, sem a foglalkoztatás vagy a szociális szféra területén.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
2007 decemberében az ENSZ április 2-át jelölte ki az Autizmus Világnapjának (World Autism Awareness Day - WAAD), hogy ezzel is felhívja a figyelmet az autizmussal együtt élők gondjaira. Legfontosabbnak a minél korábbi diagnózis és a fejlesztő beavatkozások ösztönzését tartják. A figyelemfelhívás egyik eszköze, hogy a WAAD-hoz csatlakozó országokban egy-egy közismert épületet a világnap előestéjén kék színnel világítanak meg. Itthon az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) szervezi a világnapi eseményeket, és a Parlament kék fénybe öltöztetése jelképezi a csatlakozást a nemzetközi kezdeményezésekhez. Az AOSZ idén a szakemberképzés hiányára szeretné felhívni a figyelmet, hisz mostanra elkerülhetetlenné vált a gyógypedagógus képzés keretein belül az autizmus alapszak indítása.
Ezzel lesz elérhető, hogy az egyre növekvő számban az iskolákba kerülő érintett gyermekek szakszerű pedagógiai ellátásban részesülhessenek az ország egész területén.
Esőember és az esőmanók
Egy 1988-as film, az Esőember irányította először a figyelmet az autistákra. Ilyen széles körben addig sosem ismerhettük meg ezt a problémát, számos néző életében először hallott erről a betegségről, elváltozásról, amelyről egyébként máig nem tudnak eleget még az oktatási vagy egészségügyi, szociális területen dolgozó szakemberek sem. A film nem ismereteket közöl az autizmusról, hanem annak egy megjelenési módját mutatja be, teszi elfogadhatóbbá, szerethetőbbé Raymond alakján keresztül. (Nem közömbös az sem, hogy Charlie, az egészséges testvér reakcióiból az átlagos néző a magáéra ismerhet - így enyhülhet az a szégyenérzete, amelyet saját tudatlansága, önzése, értetlensége miatt érez.)
Az Esőember film olyan mértékben vitte be a köztudatba az autizmus problémáját, hogy azzal azonosították is, az autista felnőtteket igen gyakran nevezik a különböző fórumokon esőembereknek, az autista gyerekeket esőmanónak. Még az autistákkal foglalkozó szakemberek is kénytelenek voltak elfogadni ezt, így ma már az AOSZ Esőember néven tart fenn érdekvédelmi honlapot, magazint az érintettek, szülők és szakemberek számára. Ugyanakkor a film kicsit félrevezető is, hiszen egyáltalán nem általánosíthatók az autizmus filmben bemutatott tünetei, nem minden beteg rendelkezik azokkal a csodálatos képességekkel, .
Az autisták között valóban vannak olyanok is, akik (feltételezhetően a jobb agyféltekének az átlagostól eltérő működése miatt) kiemelkedő képességeket mutatnak, főleg a vizualitáson alapuló tevékenységek terén, így elképesztő memória, matematikai gondolkodás, zenei tehetség, rajzkészség, intelligencia jellemzi őket. Ahhoz azonban, hogy ezeket a képességeket a hétköznapi életben ki tudják használni, még a közöttük előforduló esetleges zseniknek is hatalmas segítség kell, és akkor még nem beszéltünk azokról, akiknél az eltérés nem bámulatra méltó plusz adottságok meglétével, hanem esetleg a leghétköznapibb viselkedésre (például kommunikációra) való képtelenséggel jár együtt. Az ő befogadásuk, megértésük, segítésük bizony még igencsak várat magára, különösen felnőttkorban, a speciális fejlesztésre képes iskolából, a család védelméből kikerülve.
A felnőttek elhanyagoltabbak
Az autizmus spektrum zavar egy olyan állapot, amelyben sérülnek a szociális, a verbális és a kognitív készségek. Attól függően változhat az autista felnőttkori életminősége, lehetősége, hogy melyik terület mennyire károsodik, illetve, hogy ezek korai és normál fejlesztése mennyire sikeres. Amire egy jó képességű, nem túl súlyos állapotú autista számíthat: elvégzi a középiskolát, esetleg egyetemet is. Olyan munkát talál, ahol kihasználják a precizitását, a speciális látásmódját, és nem kell sokat beszélnie. Esetleg lehet belőle "furabogár" is.
Ez is érdekelhet
Egy, autizmussal élő fivérét segítő nő így írta le egy netes fórumon a felnőtt betegek problémáját: "Hogy mit kellene csinálnom esetleges autista gyerekemmel születésétől 18 éves koráig, ehhez aránylag sok segítség van. Nemigen akad azonban olyan fórum, amely az autistát további életútján kíséri. 18-tól a halálig hosszabb az élet, mint az első 18 évben, még akkor is, ha az alapok letétele nyilván a legfontosabb. Normális körülmények között a felkészített utód valamikor megáll a lábán. Itt nem ez a helyzet, itt a gondoskodás, a védett környezet az autista egész élete során igényeltetik".
