A szem belső felszínének hátsó falát vékony filmrétegként borítja egy fényérzékeny hártya, a retina . Fényt érzékelő idegekből és az ezeket oxigénnel és tápanyagokkal ellátó erekből áll. Feladata, hogy a beérkező fényt érzékelje, majd elektromos impulzusként, ingerületként az idegpályákon keresztül az agyba továbbítsa, ahol információvá, képpé alakulhat. Minél sűrűbben vannak egymás mellett az idegvégződések, annál pontosabb, élesebb az agyba küldött kép. Az éleslátás központja a retina sárgafoltnak, makulának nevezett része, ahol egy pontba sűrűsödnek az idegvégződések, és egy nyalábban indulnak el az agy felé.
Egészségünk tükre?
Hogy milyen központi funkciót tölt be a retina a látás folyamatában, azt a fentiek alapján aligha kell részletezni. Kevesebben tudják, hogy a szemfenéken elhelyezkedő ideghártya, amely a különböző szemészeti berendezésekkel, eljárásokkal jól vizsgálható, fontos szerepet tölt be az általános orvosi diagnosztikában is. Több, súlyos, sőt, a vezető halálozási okok között szereplő betegség fennállásáról, előrehaladottságáról nyernek az orvosok információt a retina állapotának vizsgálatakor.
Az ezt behálózó finom erek és az itt végződő idegpályák állapota ugyanis mintegy tükrözi más szerveink (például az agy, a szív, a vese) érhálózatának állapotát, mivel az esetleges károsodások, meszesedések, lerakódások, szűkületek, elzáródások stb. itt jelennek meg szinte legelőször. Így a szemész szakorvos nemcsak a látószervi betegségeket ismerheti fel a réslámpás vagy egyéb, például érfestéses vizsgálatokon, hanem a neurológus, kardiológus, belgyógyász kollégája diagnózisához is hozzájárulhat a tapasztaltak elemzésével.
Érbetegségek nyomai a retinán
A szemfenéki ereken nyomokat hagynak a szervezet egészére jellemző érrendszeri elváltozások, például az érfalak rugalmatlanná válása, az erek sérülékenysége, az érellátás akadályozottsága. Az érzékeny retinát, így a látásélességet súlyosan veszélyeztetik az érrendszeri betegségek következményei, például az esetleges bevérzések, érelzáródások, az elégtelen érellátás. Az érelmeszesedés következtében például a retina oxigén- és tápanyagellátását biztosító kisereinek fala megvastagszik, ezek el is záródhatnak. A magas vérnyomás, ha hosszabb időn keresztül kezeletlen marad, a retina ereinek összehúzódásához, szűkületéhez vezet. A szemfenék vizsgálata ilyenkor bizonyos károsodásokat mutat: ödémás duzzanatot, érfali lerakódásokat, bevérzéseket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A beteg homályos látásra panaszkodik. Ahogy az emberi test egyéb részein, úgy a retinán is nagy veszélyt jelent a vérellátást biztosító artéria elzáródása, amelyet több ok, például érelmeszesedés, vérrög is okozhat. Azonnali beavatkozás nélkül ez az állapot féloldali vaksághoz vezet. Lassúbb látásromlással jár, ha nem az artérián, hanem az ideghártya vérelvezetését biztosító vénán következik be elzáródás. Ilyenkor duzzanat, új képződésű erek alakulnak ki, a szem belső nyomása megemelkedik, amely glaukóma betegséget indíthat el.
Cukorbetegek veszélyben!
A tartósan fennálló magas vércukorszint nagy veszélyt jelent a retina érzékeny ereire. A diabéteszes retinopátia esetében az érfalak megvastagodnak, meggyengülnek, duzzanatok, szivárgások, bevérzések okoznak retina- és egyben látáskárosodást. Még nagyobb a baj, ha ez a folyamat az ideghártyán új, kóros erek képzését indítja el. Ez az ún. proliferatív retinopátia sürgős kezelést igényel, mert elhanyagolva súlyos látásvesztést eredményez. A diabétesz szemészeti szövődményeit megelőzni leginkább a vércukor megfelelő szinten tartásával lehet.
Megállíthatatlan látásromlás
Van néhány olyan retina-károsodás, amely ellen e pillanatban az orvostudomány nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, így azok az esetek nagy részében gyakorlatilag megállíthatatlan látásromláshoz vezetnek. Ilyen az ideghártya éleslátásért felelős részének, a sárgafoltnak (makulának) a degenerációja. Bekövetkezhet lassúbb, száraz sorvadás, pigment-lerakódás formájában és a súlyosabb, rövidebb idő alatt lezajló, új érképződéssel, bevérzéssel és folyadékszivárgással járó változatban, de mindkét típus az éles látás jelentős romlásához, sőt, teljes vaksághoz vezethet. (Részletesebben erről a makula-degenerációról kapcsolódó cikkünkben olvashat.) Van egy ritka, genetikai alapon kialakuló betegség, amely nemcsak a retina központi, az éleslátásért felelős részét támadja meg, hanem azokat az ideghártya többi részén lévő, fényérzékeny sejteket is, amelyek csökkent fényerősség esetén biztosítják a látást.
A sejtek fokozatos pusztulása először az ún. farkasvaksághoz , szürkületi vaksághoz vezet, majd a perifériás látás tovább romlik, annyira, hogy a betegség előrehaladott állapotában a beteg látótere beszűkül, csak kevés, ún."csőlátása" marad meg. Ez az öröklődő, családi halmozódást mutató betegség jelenleg nem gyógyítható, a látásvesztés folyamatát nem tudják a szakemberek megállítani.
Filmszakadás?
A filmszerűen vékony ideghártya oly módon is károsodhat, hogy helyenként leválik az alatta lévő szövetekről. Ennek oka lehet a szemsérülés, retinaszakadás vagy a szemben lévő nyomásviszonyok megváltozása, a rá ható húzóerő következtében. A retina kisebb szakadása is teljes leváláshoz vezethet, ha kezeletlenül marad, ezért az azt jelző tünetekre fel kell figyelni. A betegek ilyen esetekben homályos foltokat, pókháló-szerű „beúszásokat”, esetleg fényfelvillanásokat észlelnek. Ha a sárgafolt is érintett, hirtelen, nagyfokú látásromlás következik be.
Mindenesetre, amennyiben szokatlan szemészeti probléma, addig nem észlelt látászavar jelentkezik, lehetőség szerint azonnal szemészhez kell fordulni vele. A még csak leszakadóban lévő, de az alapszövetektől nem teljesen elvált retinát ugyanis a szemész többféle beavatkozással, például lézeres vagy fagyasztásos eljárással helyre tudja állítani. A retina teljes leválásának kezelésére is van mód, de a műtét sikere nagyban függ attól, mennyi idő telt el a leszakadás óta, vérzés történt-e, illetve, hogy megindult-e a hegesedési folyamat.
Amire nem is gondolnánk - extrém retinasérülések
Nem árt tudnunk, hogy olyan helyzetek és tárgyak is okozhatnak súlyos sérüléseket a szem ideghártyáján, amelyeknél laikusként nem is tételeznénk fel veszélyt. Így például angol szemorvosok arról számoltak be, hogy egy kamasz fiú lézerfényes mutatópálcával játszva szenvedett balesetet: a zöld lézerfény nemcsak a szemének felszínén, hanem a retinán is égési sérülést okozott. Látóterében fekete foltok jelentek meg, és a látásélessége jelentősen romlott. Ez néhány hónap után javult ugyan, de a retinasérülése maradandónak bizonyult.
A magas hegyek szerelmeseinek retináját más jellegű veszély fenyegeti: ha túl gyorsan emelkednek nagyobb tengerszint feletti magasságba, és nem adnak időt szervezetüknek a nyomáskülönbséghez való alkalmazkodásra, könnyen megismerhetik az ún. hegyi betegséget. Ennek egyik kísérőjelensége a szemet érinti: a szem ideghártyája alatt található apró erek megpattanhatnak, és a retinán bevérzések jelenhetnek meg. A hegymászók a hegyi betegség kialakulását fokozott óvatossággal előzhetik meg: ha naponta 300-500 méternél nagyobb szintkülönbséget nem tesznek meg.
Ez is érdekelhet
Köszönjük dr. Bana Ildikó szemész-kontaktológus segítségét a cikk elkészítésében!
