Egy fontos beszélgetés
A szemészeti vizsgálat elengedhetetlen része az a bevezető beszélgetés, amelynek során a szemészorvos kikérdezi a pácienst az előzményekről, az állapotáról, a panaszairól. A kórelőzmény kiterjed a családi anamnézisre, hiszen több szembetegség (például a fénytörési hiba és a zöld hályog) örökletes, egyes családokban halmozottan fordul elő. A beteg általános egészségi állapotára, korábbi vagy fennálló betegségeire is rákérdezhet a szemorvos, hiszen nem egy betegségnek (így például a diabétesznek, a magas vérnyomásnak, bizonyos bőrbetegségeknek) van szemészeti vonatkozása is. Kikérdezik arról is, eddig volt-e valamilyen szemészeti problémája, szüksége volt-e valaha látáskorrekcióra, viselt-e szemüveget, kontaktlencsét, volt-e gyulladásos vagy egyéb szembetegsége. Mindezek után természetesen a jelen állapot felmérése következik: a beteg elmondja, milyen panaszokkal érkezett. Apróságnak tűnik, de fontos, hogy a szemészeti vizsgálat előtt el kell távolítani a sminket – a szemorvosnak a szemhéj és a szem körüli bőrterület kendőzetlen állapotát kell látnia. Készüljön rá, hogy a kontaktlencsét is ki kell venni, így tanácsos magánál tartani az ehhez szükséges készletet.
Milyen a látása?
Az utca túloldalán már nem látja a járókelők arcát? Messzire kell tartania a könyvet olvasáskor? Estére elfárad, ég a szeme? Ilyen és ehhez hasonló panaszok jelezhetik, hogy szemének valamilyen fénytörési hibája van, vagyis nagy valószínűséggel látáskorrekcióra, szemüvegre van szüksége. A látásélesség vizsgálata objektív és szubjektív módon történik – mind a két módszer fontos információkat nyújt a szakembernek. Az objektív szemvizsgálat a köztudatban ma "számítógépes szemvizsgálatként" ismert, mivel többnyire automata refraktométerrel történik. Ez a műszer megadja a páciens fénytörési hibájából származó dioptria adatokat, de természetesen nem veszi figyelembe az egyéb körülményeket, például az előzményeket, hogy milyen szemüveget vagy kontaktlencsét viselt eddig.
Ezért elmaradhatatlan az ún. szubjektív szemvizsgálat, amelynek során figyelembe veszik ugyan az objektív vizsgálat eredményét, de a páciens maga mondja meg a próbaolvasások során, milyen dioptriájú lencsével lát a legjobban. Ilyenkor egy próbakeretben különböző lencséket cserélve próbálhatják ki a látásélesség változásait, egy jól megvilágított falitábláról, vagy kivetített jeleket olvasva, először a jobb és bal szemet külön–külön, majd egyszerre mindkettőt használva. A látásvizsgálathoz a leginkább elterjedt a Kettesy-féle falitábla használata, amelyen több sorban egyre csökkenő méretű jelek illetve számok sorakoznak, ezeket kell a páciensnek egy meghatározott távolságból felismerni.
Szemben a szemésszel: a réslámpás vizsgálat
A szem rétegeinek alaposabb vizsgálatát a réslámpás vizsgálat teszi lehetővé. Ez a szemészeti műszer egyesíti egy nagy fényerejű, egy pontból kiinduló fényt kibocsátó, állítható réssel ellátott lámpa és egy akár ötvenszeres nagyításra képes mikroszkóp előnyeit. Lehetővé teszi a szemhéj, a könnycsatornák, a kötő- és szaruhártya, az elülső szemcsarnok, a szivárványhártya, pupilla és a szemlencse vizsgálatát, sőt, kiegészítő lencsékkel még mélyebb rétegek, a csarnokzug, az üvegtest és a szemfenék is tanulmányozható vele. A szem rétegeinek állapotát, átlátszóságát, egyéb jellemzőit vizsgálják vele, de pl. szemet ért sérülésnél, a szembe került idegen testek eltávolításához is nélkülözhetetlen.
Tágra nyílt szemek
A szemvizsgálat eredményessége érdekében gyakran szükségessé válik pupillatágító cseppek alkalmazása is. Ezek átmenetileg leállítják a szem fényre bekövetkező spontán reakcióját (a pupilla szűkebbé válását), így nő a szembe bejutó fény mennyisége és nagyobb területet lehet átlátni benne. A szemcseppek hatása 20-30 perc alatt alakul ki és számítani kell arra, hogy ennél jóval lassabban múlik el, a homályos látás és a fényérzékenység akár órákkal később is érezhető lesz. Ezért pupillatágítással együtt járó szemészeti vizsgálat után nem tanácsos gépkocsit vezetni, sőt, szerencsésebb, ha egy-egy idősebb páciens nem egyedül érkezik a vizsgálatra, hogy legyen, aki hazakíséri, ha esetleg szédülés, rosszullét fogná el. A fényérzékenység kellemetlenségét enyhítheti, ha a pupillatágítással járó vizsgálat után a beteg napszemüveget vesz fel. A kisgyermekek könnyen megijednek a szemcsepp beadásától és sírni kezdenek, vagyis félő, hogy a szemész nem tudja majd egy ilyen procedúra után megvizsgálni őket, ezért az ő számukra gyakran használnak egy előzetesen, még otthon beadható szemcseppet. Ennek azonban a hatása is hosszabb ideig tart, számítani kell rá, hogy akár napokig akadályozhatja a gyermeket.
Szemfenék vizsgálat
A szemészeti vizsgálaton nemcsak a látás, a szem állapota vizsgálható. Érzékeny, bonyolult látószervünk mintegy tükröt tart a páciens egészségi állapota elé: több más betegség kialakulása, folyamata nyomon követhető rajta keresztül. A szemfenék finom érhálózatának illetve az ideghártyának az állapota például fontos információkat adhat a magas vérnyomás vagy a diabétesz okozta érkárosodásokról, bizonyos idegrendszeri, agyi folyamatokról.
Az ideghártya vérkeringésének vizsgálata az ún. fluoreszcein angiográfiával történik : erős pupillatágítás után a szemfenékről speciális kamerával felvételt készítenek. Ezután vénás injekcióval fluoreszcein oldatot adnak be, ami a beadás után 10-13 másodperc múlva megjelenik a szemfenéki erekben. Ekkor 1-2 másodpercenként felvételeket készítenek, amelyeket elemezve jutnak fontos adatokhoz.
Köszönjük dr. Bana Ildikó szemész-kontaktológus segítségét a cikk elkészítésében!