Az idegrendszer azon szervek és szövetek összessége, amelyek lehetővé teszik a szervezet működését, reagálását a környezet ingereire. Minden magasabb rendű élőlénynél a központi idegrendszer elemzi a környezetből begyűjtött információkat és koordinálja a mozgást. Az embernél ezek a funkciók részben akaratunktól függőek, részben attól függetlenek. Az idegrendszer működése az élethez nélkülözhetetlen. A sérülésekkel szemben igen érzékeny, sérülései véglegesek. Az idegsejtek regenerációja nem lehetséges, mint pl. a bőr- vagy a vérsejteké. Az evolúció során nem véletlenül alakult ki úgy a test felépítése, hogy az idegrendszer központi része a lehető legvédettebb helyen legyen. Az agyat a koponya, a gerincvelőt a gerinccsatorna veszi körül.
Az idegrendszer két része
Az idegrendszer két részre osztható. Központi idegrendszerre, amelyet az agy és a gerincvelő alkot és amelyben az idegi központok foglalnak helyet, valamint perifériás idegrendszerre, amelyet az információkat továbbító idegek testesítenek meg. Ezek együttesen szabályozzák a szervezet funkcióit.
Idegrostok és idegsejtek
Az idegrendszert idegrostok és idegsejtek (neuronok) milliárdjai alkotják, amelyek minden külső és a szervezet belsejéből érkező információt észlelnek és feldolgoznak. Az idegsejteknek több apró, dendritnek nevezett nyúlványa van, és egy hosszú, az axon. Az idegingerület a dendrit felől az axon irányában terjed. Az axont velős hüvely, a mielin borítja. Ezek együtt alkotják az idegrostot, melynek szigetelő és az idegingerület terjedését gyorsító szerepe van. A többi sejtből eredő hasonló rosttal együtt pedig magát az ideget alkotja. A dendritek többféle sejttel létesítenek kapcsolatot.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A központi "vezérlőpult"
A központi idegrendszer az agyból és a gerincvelőből áll. Az agyat és a gerincvelőt egyrészt szürkeállomány alkotja - itt találhatók az idegsejtek -, másrészt fehérállomány, amely alapvetően rostokból áll. A mozgató idegek a gerincvelőn lefelé haladva továbbítják az agy utasításait a különböző szerveknek. Azokat az idegeket, amelyek közvetlenül a koponyából lépnek ki, agyidegeknek nevezzük. Ezekből tizenkét pár van. Azokat pedig, amelyek a gerincvelőből indulnak, gerincvelői idegeknek (nervus spinalis) hívjuk. Harmincegy pár van belőlük. Ezek a perifériás idegrendszer részét képezik.
Az agy
Az emberi agy hozzávetőlegesen másfél kilogramm súlyú, vagyis a testsúly egyötvened része. Tizenegymilliárd sejt alkotja. Tízmilliárd neuron és gliasejtek milliárdjai biztosítják működését. Az agy három részből áll. Az elő- (prosencephalon), az utó- (rhombencephalon) és a középagyból (mesencephalon). A gerincvelőből fejlődött ki a középagy, ebből pedig az utó- és az előagy. A törzsfejlődés során az előagy térfogata fokozatosan nőtt, s döntően az agykérget alkotó sejtekből áll. Ez az agy legtömegesebb része, melyet egy mély (hosszanti) barázda két féltekére oszt, és amely egyenként további négy lebenyre tagolódik. Valószínűleg az előagyban foglalnak helyet a gondolkodásért és az emlékezetért felelős agyterületek.
Agyhártyák
Az agyat három burok védi - ezért nem érintkezik közvetlenül a koponyacsonttal -, ezek az agyhártyák (meninxek). Kívül a kemény agyburok (dura mater) többé-kevésbé a csonthoz tapad, alatta van a lágy agyburok (leptomeninx) két lemeze, a pókhálóhártya (arachnoidea) és a belső lágy agyhártya (pia mater). A képlékeny állományú agynak, hogy alakját megtarthassa, agy-gerincvelői folyadékban (liquor cerebrospinalis) kell "úsznia". Az agyvíz védelmet biztosít és lökésgátlóként hat, vagyis csillapítja az ütések, rázkódások erejét.
A két félteke
A két féltekét, amely egymás ellenőrzése alatt áll, sűrűn kereszteződő rostok kötik össze. Ezt a területet kérges testnek nevezik (corpus callosum). A bal és jobb agyfélteke eltérő funkciót lát el. A bal agyfélteke felelős a logikus gondolkodásért és a "szóbeli" ("verbális") kifejezésmódért, a jobb oldali pedig a vizuális vagy "művészi" funkciókat szabályozza. Túlnyomórészt azonban együttműködnek, mivel mindegyik eltérő érzékszervi működést irányít.
A kisagy vagy utóagy
Az agyvelő alsó részénél helyezkedik el. Az aggyal két nyél - a felső kisagykarok - segítségével van összeköttetésben, a nyúltvelővel pedig a két alsó kisagykarral. Két oldalsó (laterális) lebenyét a központitól féregszerű barázdák határolják el. A kisagy impulzusokat kap a belső fül félkörös ívjárataiból és szabályozza a mozgató agykéreg által gerjesztett mozgásokat. Az agy mozgató központjaiból kiinduló és az izmok idegvégződéseiből befutó összes ingerületet folyamatosan elemzi. Bár egyetlen mozgás indításában sem vesz részt, szünet nélkül koordinálja azokat. Itt tárolódik a mozgások kivitelezéséhez szükséges emlékkép. Bizonyítottan szerepe van az öröm és a harag érzésének szabályozásában is.
Talamusz és hipotalamusz
A kérges test alatt helyezkedik el a talamusz , az érzőpályák "átkapcsoló állomása". Ez a tojásdad törzsdúc az érzékszervektől az agykéregnek üzeneteket szállító információs csatornák óriási tömegével áll kapcsolatban. A talamusz alatt foglal helyet az ujjhegynyi méretű hipotalamusz. Ez egyfajta "agy az agyban". Az érzelmeket - boldogság, öröm, szorongás -, valamint az egyéb jelentős funkciókat - éhség, szomjúság, hőszabályozás - irányítja. A hipotalamusz sérülése gyakran jár a szexuális aktivitás csökkenésével, valamint az érzelmi élet zavarával, mivel a belső elválasztású mirigyrendszert is ellenőrzés alatt tartja.
Az agyterületek rendeltetése
Az agyszövet speciális tulajdonsága, hogy fájdalomra érzéketlen. Ez tette lehetővé azt, hogy sebészeti beavatkozások során a tanulmányozott területekre elektródákat helyezhettek és megfigyelhették a beteg akaraton kívüli reakcióit. Így sikerült megállapítani például, hogy a látás reprezentációja az agy nyakszirtlebenyében (occipitalis), a hallásé a halántéklebenyben (temporalis) található. A harmadik homloklebenyi (frontalis) tekervényben az elsődleges beszédközpont, a központi barázda előtti tekervényben az akaratlagos mozgások központja van. A középagy vagy agytörzs egyrészt a nagyagy és a kisagy, másrészt a kisagy és a gerincvelő között helyezkedik el. Alakja egy három centiméter magas csonka piramisnak felel meg. Tartalmazza az agykéregből leszálló mozgató és érző idegpályákat, valamint a nyúltvelőt, amely az akarattól független funkciókért felelős (mint a légzés és a szívműködés). Az agytörzs közepén található a formatio reticularis, melyet bonyolult, sűrű neuronhálózat alkot. Szerepe meghatározó az agy működésében. Sérülésekor kómás állapot alakul ki. Az agytörzs az agykéreggel van összeköttetésben és szabályozza az alvás-ébrenlét ciklust.
A gerincvelő
A gerincvelő az öreglyuknál (foramen occipitale magnum) kezdődik és a II. ágyéki csigolyáig terjed. A csigolyák hátulsó felszíne és a csigolyaívek által határolt nyílások összességéből álló gerinccsatornában helyezkedik el, amely egy elöl és hátul ellapított hengerre emlékeztet. A gerincvelő a végfonalban (filum terminale) végződik.
Ez is érdekelhet
A gerincvelő elülső felszínén egy hasadék, a hátulsón egy barázda fut végig. A hátsó barázda (sulcus medianus posterior) keskeny és mély. Az első (fissura mediana anterior) viszont szélesebb. A hátulsó felszínt egy újabb oldalsó hosszanti barázda tagolja tovább (sulcus lateralis posterior), ahonnan a harmincegy pár gerincvelői ideg hátulsó gyökérszálai lépnek ki. Az elülső oldalon egy szalagszerű lyukacsos terület található az elülső hosszanti hasadékkal párhuzamosan. Itt lépnek ki a gerincvelői idegek elülső gyökérszálai (fila radicularia ventralia). Az aggyal ellentétben a szürkeállomány - amely metszeti képen pillangó alakú - a gerincvelő közepén, a fehérállomány pedig kívül található. A szürkeállományban foglalnak helyet a sejttestek, sűrű halmazokba tömörülve, oszlopszerű képződményben. Elülső részéből indulnak ki a gerincvelői idegek és az izomműködésért felelős mozgató magvakat tartalmazza. A szürkeállomány hátulsó részében pedig az érző magvakat találjuk. Ide futnak az érző idegekből begyűjtött információk . Ezt veszi körül a fehérállomány, amelyet a sejtek mielinnel borított nyúlványai alkotnak. A fehérállomány idegvezető rostjai felelősek az idegingerület vezetéséért. A gerincvelő, amelynek teljes hosszán végighúzódik a szűk csatorna (canalis centralis), nem foglalja el egészében a gerinccsatornát, a lágy gerincagyburkok és az agyvíz védi és határolja kívülről. Az agyhártyák által alkotott kettős lemezű burokban helyezkedik el az agyvíz. Ebben a térben végzik a lumbálpunkciókat, amelyeknek nagy jelentőségük van a központi idegrendszer betegségeinek diagnosztikájában. A gerincvelő minden egyes szelvényének megfelelően az idegrostok három irányba tartanak: a gerincvelő felszíne felé az ideget alkotva, az agy irányában a felszálló, és részben a farkcsont irányában a leszálló pályákat alkotva. 7. szám
