Az magzatok érzékelési módjai részben eltérnek a felnőttek ingerfelvevő és feldolgozó rendszerétől, és eddig szokatlan perspektívában láttatják a babákat az anyaméhben. A magzatok magasan fejlett, intelligens lények, akik tanulnak, emlékeznek, fájdalmat és örömöt élnek át, mosolyognak és bizonyos körülmények között még sírnak is. Vegyük most górcső alá az auditív rendszert. Talán itt is felfedezünk egy-két érdekes jelenséget.
Az anyaméh csendjéről, paradicsomi világáról alkotott klasszikus, mitikus képet rég más megvilágításba helyezték a kutatások. Tudjuk jól, az anyaméh nem csendes, nem nyugodt hely. Az anya szívverése, a placenta morajlása, az erekben folyó vér, a gyomor és bélmozgások keltette hangok mind eljutnak a babához. Ráadásul az akusztikus ingerfelvétel szempontjából fontos szervek igen korán fejlődésnek indulnak, nem beszélve az előző fejezetben már említett magzati bőrről, mint auditív ingereket vezető szervről. A fül fejlődésének első jelei mikroszkóp segítségével már a megtermékenyítés utáni első héten láthatók. A cochlea, vesztibuláris (egyensúlyérzékelő) rendszer a 4., illetve a 6. hét után egymástól eltérő formájúvá válik.
A baba akusztikus ingerlése már a megtermékenyítést követő 8. héten (!) agyi elektromos tevékenységet vált ki. Akusztikus ingerlésre a magzatok a 24. hét után szívritmus-változással és pislogással reagálnak, a terhesség utolsó harmadában pedig mozgásos válaszokat produkálnak. Több kutatónak sikerült bizonyítania, hogy a picinyek az anyaméhben nagyon finom auditív megkülönböztetésekre is képesek. Ezt úgy mutatták ki, hogy a babáknak egy darabig a "bi-ba" szótagot ismételték, majd a fordítottját: "ba-bi". A magzatok szívritmus-változással reagáltak a váltásra. Más kutatók hasonlóságot találtak a baba sírásmintázata és az anya beszédének intonációja, ritmusa között.
Japán kutatók azt vizsgálták, hogyan alkalmazkodnak a magzatok az anyjuk környezetéből érkező zajokhoz. Arra az eredményre jutottak, hogy az alkalmazkodás a terhesség első öt hónapjában még sikeres, később viszont már sikertelen. Azoknak az újszülötteknek, akik az első és az ötödik magzati hónapjuk között repülőtér mellett laktak, mindössze 13 százaléka ébredt fel a repülők zajára. Viszont azok a babák, akiknek az anyja csak az utolsó négy hónapban volt kitéve repülőgépzajnak, azoknak a 85 százalékuk ijedt fel az alvásból.
Egy amerikai zenepszichológus bizonyította, hogy már a magzati korban kialakul az anya akusztikus és ritmikus reprezentációja a magzatban. Bülow egyik írásában a zenei moderátot a pulzusritmus megnyugtató hatásával hozta összefüggésbe. Egy amerikai pszichológus, Salk, újszülötteknek visszajátszotta anyjuk magnószalagra felvett szívhangját (72-es frekvencia átlagban). A legtöbb baba erre azonnal megnyugodott és elaludt. Akik nem aludtak el, azok is abbahagyták a sírást. Amikor viszont a magnót kikapcsolta, a babák újra nyugtalanok lettek: az alvók felébredtek, az ébren lévők pedig ismét sírni kezdtek. Ezt követően Salk felgyorsította a szívhangot 128-as frekvenciára. A csecsemők izgatottsága erre még erősebb lett, mint amikor a magnót kikapcsolta.
Négy napon keresztül végezte a kísérleteit. Ez idő alatt a magnószalagos csoportban a babák a megfigyelt időnek 38.4 százalékában, míg a magnószalagos szívhangokat nélkülöző csoportban a megfigyelt időnek 59.8 százalékában voltak nyugtalanok. Salk egy csecsemőotthonban az anyai szívhangoknak a csecsemők fizikai gyarapodására történő hatását is vizsgálta. A csecsemőknek anyjuk szívhangját játszotta le hosszabban. A szülést követő első héten több mint 60 százalékuk nem veszített a súlyából. Sőt, hosszabban és mélyebben aludtak, egyenletesebben lélegeztek, és ritkábban betegedtek meg a kontroll csoporthoz képest.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha végignézünk a festőművészet történetén, vagy megfigyeljük, hogy az anyák miként tartják csecsemőiket, mindkét esetben azt látjuk, hogy az anyák babáikat úgy tartják a karjukon, hogy a pici feje a lehető legközelebb legyen az anyai szívhangokhoz. A mélylélektani anya-magzat kapcsolatfejlesztő programokon is azt tapasztaljuk, hogy ahol jó az anya-magzat kapcsolat, ott a magzatok felmennek anyjuk szívének közelébe, és hosszasan letáboroznak ott. IV. évf. / 1. szám
