A láz szerepe
Szervezetünk normális hőmérséklete 36-37 ℃ között ingadozik, melyet az agyban található hőközpont szabályoz a vér hőmérséklete alapján. Ha túlhevül testünk, kitágulnak a bőr erei, hogy több hő tudjon a bőrünkön keresztül távozni, az izzadás pedig a párolgáshővel csökkenti a hőmérsékletet. Túlzott mértékű lehűlés esetén agyunk "termosztátja" bekapcsol, és hőtermelésre készteti a szervezetet. Először a májban fokozódik az anyagcsere, majd az izmok is hőt termelnek a gyakori összehúzódással, ez a remegés.
Bizonyos testidegen fehérjék jelenlétükkel átállítják belső termosztátunkat magasabb hőfokra, ekkor a szervezet azt hiszi, hogy az a magasabb hőmérséklet a normális és elkezd hőt termelni, ezt hívjuk láznak. Lázkeltő anyagok lehetnek például növényi eredetű fehérjék vagy tejfehérjék, gyulladást okozó baktériumok vagy azok bomlástermékei, vírusok, illetve allergiát okozó anyagok. Ezek mennyiségétől függ, hogy milyen magas láz alakul ki.
37 és 38 ℃ között hőemelkedésről beszélünk, csak 38 ℃ fölött lázról. Súlyos lázkeltő anyagok bekerülése esetén a szervezetnek hirtelen kell elérnie hőmérsékletet a magasra beállított "termosztát" miatt, ekkor fordul az elő, hogy hidegrázást tapasztalunk normál szobahőmérséklet mellett. Ilyenkor sápadtság is jellemző, mert a szervezet a bőr ereinek összehúzásával próbálja csökkenteni a hőleadást. A hidegrázást úgy mérsékelhetjük, hogy lefekszünk, és jól betakarózunk, hogy ne kelljen a testünknek túl sok energiát a hőmérséklet emelésébe fektetni.
Meddig hasznos a láz?
A láz a szervezet egyik védekező reakciója az idegen anyagok ellen, ezért hasznosnak tekinthető. Magasabb hőmérsékleten ugyanis egyes baktériumok kevésbé fertőzőképesek, és a szervezet védekezőképessége is megnő. Hőemelkedést 38 ℃-ig ezért nem szükséges csökkenteni, viszont a magas láz veszélyes lehet, különösen kisgyermekeknél a lázgörcs veszélye miatt, valamint idősek, szívbetegek esetén.
Kezelése
Enyhe és közepes láz esetén az ismert, bevált vény nélkül kapható lázcsillapítókkal el lehet kezdeni a kezelést. A lázcsillapítók a nem-szteroid gyulladáscsökkentők családjába tartoznak, ezért minden ilyen gyulladáscsökkentőnek van láz- és fájdalomcsillapító hatása is. Ezek a szerek az agy hőközpontjában visszaállítják a "termosztátot" a normál értékre. Fontos tudni, hogy a normálisnál alacsonyabb szintre nem tudják állítani, ezért nem kell attól félni, hogy véletlen túladagolás következtében túlságosan lecsökken a hőmérsékletünk, és kihűl a testünk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A nem-szteroid gyulladásgátlók közül az egyik leggyakrabban használt lázcsillapító hatóanyag az ibuprofen, mely sok gyógyszerben megtalálható. Lázcsökkentés mellett fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik, mely sok esetben hasznos lehet, ha ezen tünetek kísérőjeként alakul ki a láz.
Lázcsillapításra 6 óránként kell 400 vagy 600 mg ibuprofent bevenni, lehetőleg étkezés után a mellékhatások kialakulásának csökkentése érdekében. A hatása hamar kialakul, de a gyorsaság természetesen függ a lázas beteg állapotától. Ha nem megy le teljesen a láz, vagy hamar visszatér, akkor az előző adag beadása után leghamarabb 4 óra múlva vehető be a következő.
Makacs láz esetén, ha a négyóránkénti adagolás nem elegendő, a túladagolás veszélye miatt inkább más típusú hatóanyagot tartalmazó lázcsillapítóval próbálkozzunk, ilyen lehet például a paracetamol. Ebben az esetben nem kell megvárni az ibuprofen bevétele után a 4 órát, de legalább 2 óra teljen el, és az egyes paracetamol-adagok között is minimum 4 órás időközök legyenek. A napi maximális bevehető mennyiség ibuprofen esetén összesen nem haladhatja meg az 1800 mg-ot.
Meddig kell szedni a lázcsillapítót?
Ha lázasok vagyunk, vagy ráz a hideg bennünket, a betakarózás mellett már ekkor érdemes egy lázcsillapítót bevenni, hogy egyrészt megelőzzük a láz túl magasra szökését, másrészt pedig így hamarabb éri el hőmérsékletünk a "termosztát" (azaz az agyi hőközpont) magasabb beállítását. Amikor ez megtörténik, a beteg kipirul, és önként leveti a takaróját. Amikor a lázcsillapító hatására csökken a hőközpont beállítása, a beteg verejtékezni kezd, ez már a javulás jele. Ezután csak akkor kell újabb adagot bevenni, ha újra elkezd emelkedni a testhőmérsékletünk.
Megelőzés céljából nem szükséges, legfeljebb a betegség elején az esti órákban, amikor még szinte biztos, hogy újból felmegy a beteg testhőmérséklete. Aludni is nyugodtabban tud a beteg, ha éjszaka nem lázas.
Mikor hívjunk orvost?
Abban az esetben, ha lázcsillapítóra jól reagál a testhőmérséklet, nem szükséges orvost hívni, kivételt képez persze a nagyon hirtelen emelkedő magas láz. Gyermekek esetén akkor célszerű szólni az orvosnak, ha a gyerek lázgörcsre hajlamos, valamint amikor még a hűtőfürdő és a lázcsillapító (ne feledjük, az ibuprofen 12 éves kor alatt nem adható!) kombinációja sem csökkenti kellően a hőmérsékletét. Idős, szívbeteg vagy leromlott állapotú lázas betegekhez is célszerű orvost hívni az esetleges szövődmények elkerülése érdekében, hiszen a láz nagyon megviseli az ő szervezetüket. A doktor kiérkezéséig azonban mindenképpen adjunk a betegnek lázcsillapítót.
A láz veszélyes kórjelzője sok betegségnek, ezért fontos az időben elkezdett csillapítása. Erre kiválóan alkalmasak az ibuprofen tartalmú szerek, amelyek gyorsan és hatékonyan csökkentik a hőmérsékletet.
Legjobban: