A kardiológia (szívgyógyászat) elsősorban a szív betegségeinek megelőzésével, diagnosztikájával, kezelésével foglalkozik, de a kardiológusok munkája jelentős részét a megelőzésre fordított erőfeszítés teszi ki. A kardiológia mint orvosi szakvizsga 1981 óta létezik Magyarországon. A terület specialistái nem összetévesztendők a szívsebészekkel, akik a szegycsont átmetszésével műtenek.
Mikor forduljunk kardiológushoz?
Elsősorban akkor, ha az alapvető vizsgálatok (labor, mellkas rtg, EKG) alapján háziorvosa, belgyógyásza javasolja. Szívbetegség gyanúját keltheti az, ha olykor-olykor mellkasi fájdalmat, diszkomfortérzést, légszomjat tapasztalunk, vagy alsó végtagjaink duzzanatára, esetleg rendszertelen szívverésre leszünk figyelmesek. Kifejezett rizikónak számít a szív- és érrendszeri betegségek kialakulása tekintetében a magas vérnyomás, a jelentős túlsúly, a dohányzás , a fokozottan stresszes, mozgásszegény életmód, illetve az is, ha volt már szívbetegség a családban.
Nem árt tisztában lennünk azzal, hogy a szívbetegségek gyakran a kórkép egészen késői szakáig tünetmentesek, amikor is katasztrofális esemény következhet be. Ezért rendkívül fontos a megelőzés, a korai diagnózis. A rizikófaktorok szűrése mindenkinek ajánlott tehát 35 év felett, de ennél fiatalabbaknak is, komolyabb sportolás vagy fizikai munka esetén, vagy a fentebb is említett tünetek jelentkezésekor.
A szakorvosi vizsgálatnak akkor van értelme, ha az alapvizsgálatok adatai rendelkezésre állnak, ha a szakorvos áttekintheti az előző orvosi dokumentumokat és természetesen, ha a beteg tisztában van gyógyszerelésével.
Milyen betegségek tartoznak a kardiológiához?
A szívgyógyászat a következő, főbb betegségcsoportokkal foglalkozik: szívbelhártya betegségek, szerzett billentyűhibák, veleszületett szívbetegségek, szívelégtelenség, a szívizombetegségek, szívizomgyulladás, szívburokgyulladás, koszorúér-betegség, szívritmuszavarok, magas- és alacsony vérnyomás, és ezek heveny és idült szövődményei.
A kivizsgálás
A kardiológiai vizsgálat célja, hogy az alapos kikérdezés után a szakorvos egyénre szabottan meghatározza a rizikófaktorokat, diagnosztizálja vagy kizárja a szívbetegségeket, azokra valamilyen kezelést előírjon, továbbá segítse a beteget a helyes életvitel kialakításában.
A szakorvos az általános állapotfelmérés után egy sor fizikális vizsgálatot végez (sztetoszkóp, a mellkas megkopogtatása stb.), a diagnosztikai vizsgálatok során pedig a következő eszközöket, műszereket alkalmazhatja:
- EKG
- terheléses EKG
- 24 órás vizsgálatok (ABPM, ambuláns vérnyomás monitorizálás; Holter-EKG)
- mellkasröntgen (MRTG)
- echocardiographia (szívultrahang)
- transoesophagealis echocardiographia (TEE, nyelőcsövön keresztül végzett szívultrahang)
- szívkatéterezés
- MRI (mágneses rezonancia)
- spiroergometria
- kardio-CT
- nukleáris kardiológiai vizsgálatok
Kezelés
A kardiológia gyógymódjai többféleképp csoportosíthatók. Lefolyás szerint: A kórképek lefolyása szerint: megelőzés, akut ellátás, krónikus kórképek gyógyítása-gondozása, rehabilitáció. Invazivitás: A kezelési mód lehet invazív (mint pl. a szívkatéterezés vagy a szívműtét), lehet nem-invazív ( szokványos EKG , echocardiogrphia, izotópmódszerek) és félig-invazív mint pl. a nyelőcsövön át végzett szív-ultrahang vizsgálat.
Gyógyszeres vagy eszközös: Pl. a ritmuszavarok kezelésében adhatunk gyógyszereket, más esetben katéteres ablációt vagy pacemakert alkalmazunk.
"Nem orvosi" módszerek: A kezelés részének lenne ajánlatos tekinteni a megelőzésre irányuló nem orvosi módszereket (egészséges táplálkozás, életmód, ennek gazdaságpolitikai, szociológiai szempontjaival) illetve a ma még nem kellő elfogadottságú, populációs szintű gyógyszeres megelőzést (Polypill). A szakorvosi munkaerő kihasználtságát, sőt az ellátás hatékonyságát is számos országban nagymértékban javítják az orvos jelenléte nélkül működő szakambulanciák (pl. szívelégtelenség-ambulanciák), de a közvetlen orvosi jelenlét nem szükséges már a Wi-Fi-kapcsolattal automatikusan történő pacemaker ellenőrzésekhez sem.