Akármilyen pontos felvételeket lehet is készíteni a röntgennel, óriási hátránya, hogy a vizsgálat bizonyos szervekre korlátozódik, mert a többi az X-sugár segítségével nem jeleníthető meg. A másik probléma a sürgősségi eseteknél bukkan fel, ahol nincs lehetőség a hosszas várakozásra egy kellően precíz felvétel elkészültéig. Ma még nem létezik olyan röntgentechnika, amely "tökéletes" képet ad, emellett könnyen kivitelezhető, nem okoz károsodást a szervekben, és nem igényel túl bonyolult felszerelést. Egyetlen olyan módszer létezik, amely megközelíti ezeket az elvárásokat, ez az echográfia, vagyis az ultrahangos vizsgálat.
Az eljárás lényege, hogy az eszköz ultrahangnyalábokat bocsát ki a vizsgálni kívánt szerv felé, melyeket az különböző mértékben fog fel, azonban nem nyeli el, hanem továbbítja a készülék felfogó részébe. Az így nyert "visszhangos" képet számítógép értékeli. A computer anatómiai részegységekre bontja a képet és így jeleníti meg az eszközhöz kapcsolódó képernyőn. Az echográfia nem kifejezetten a látványra épülő technika, mint a röntgen eljárás. Az ultrahangos kép nem a vizsgált szerv képét mutatja, hanem inkább a körvonalát, az alakját és a tartalmát. Képes megkülönböztetni a szövetek különböző sűrűségét. Jól ábrázolja a csontok és más szövetek, valamint a szövetek és a folyadékok közötti különbségeket is, és e fontos információkat kép formájában meg is jeleníti a készülékhez kapcsolódó számítógép monitorján.
Az ultrahangos vizsgálat számos előnnyel jár. Először is, eddig még nem fedeztek fel semmilyen, a vizsgálattal kapcsolatos mellékhatást, az orvosok ártalmatlannak tartják. A másik nagy előny a könnyű hozzáférhetőségében és a vizsgálat egyszerű kivitelezhetőségében rejlik. Az ultrahangos készülék, akármilyen csúcsteljesítményű is, sokkal kevesebb helyet foglal, mint a hagyományos röntgengép vagy a computer tomográf. E tulajdonságainak köszönhetően az ultrahangos készülék sokkal könnyebben telepíthető a kisebb rendelőkbe is, nagyban elősegítve például a nőgyógyászok munkáját. Maga a vizsgálat igen csekély előkészületet igényel, pl. alhasi vizsgálat előtt sokat kell inni, hogy a húgyhólyag kellően telt legyen. Sürgős esetben ágyban fekvő betegnél is alkalmazható.
A hagyományos ultrahang mindenekelőtt a tömör szervek (főleg a máj, a lép, a vese, a mellékvese és a hasnyálmirigy) vizsgálatára kiváló. Kimutatja a szervek méret- és alakváltozását, az esetleg bennük keletkezett folyadékkal teli jóindulatú cisztákat vagy a tömött jó és rosszindulatú daganatokat egyaránt. Az ultrahangot különleges vizsgálati eljárásoknál is felhasználják, pl. az artériák és a vénák ún. doppler-hatáson alapuló vizsgálatához. Ezzel kimutatható az egyik alsó végtag nagy vénáiban keletkező vérrög (trombus) hatására kialakuló véráramlás-csökkenés vagy megszűnés, és a nyaki artériában kialakuló aterómás plakk (kásás, zsírnemű anyag lerakódása az ér falában) is felderíthető anélkül, hogy a korántsem veszélytelen angiográfiához kellene folyamodni. Az ultrahangvizsgálat ebben az esetben teljes értékű szűrő eljárásnak számít, mely anélkül teszi lehetővé a diagnózis felállítását, hogy a beteget felesleges ártalomnak kellene kitenni. Az echokardiográfia a szívműködés vizsgálatára alkalmazott ultrahangos eljárás, amely a többek között a szív összehúzódásairól, a szívizom vastagságáról, a billentyűk állapotáról ad értékes információt az orvos számára. A szívbetegek vizsgálatának és ellenőrzésének ez egy nagyon fontos eleme, mivel pontos és könnyen kivitelezhető eljárás.
Ez is érdekelhet
Természetesen az ultrahangos vizsgálat az orvostudomány egyéb területein is jól használható, például a prosztata, a here, az emlő és a pajzsmirigy betegségeinek kimutatására, valamint az újszülöttek agyi károsodásainak felderítésére. Az ultrahang-technikában még jelentős fejlesztési lehetőségek rejlenek, ilyen például a vizsgált szervek háromdimenziós (térhatású) megjelenítése.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
