Az úgynevezett rosszcsontok, a megfékezhetetlen örökmozgó gyerekek nem minden esetben szándékosan, tudatosan olyanok amilyenek, hiszen viselkedésüket okozhatja az ADHD, a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar nevű betegség is. Az ADHD-nak három altípusa van, ennek egyike a hiperaktivitás, ugyanakkor létezik a figyelemzavaros és a kombinált forma is. : A köztudatban hiperaktivitásként ismert állapot tünetei: a gyermek izeg-mozog, mint akit felhúztak, babrál, kézzel-lábbal fészkelődik, elhagyja a helyét, amikor azt várják tőle, hogy üljön, rohangál, amikor az nem helyén való, nem tud nyugodtan játszani, túl sokat beszél.
Magatartászavarrá válik
Bár már csecsemőkorban megfigyelhetők bizonyos jelek, először két éves kor körül diagnosztizálható a tünetcsoport. Elsősorban az átlagosnál magasabb aktivitási szint és az óvatosság hiánya tűnhet fel, amelynek következtében gyakrabban szenvednek balesetet, tesznek kárt magukban és környezetükben, ezért állandó felügyeletet igényelnek. Nehéz lekötni a figyelmüket, állandóan váltogatják érdeklődésüket és tevékenységüket, indulatosak, ha valami nem sikerül, könnyen sírnak vagy kapnak dührohamot. Általában kisiskolás korban figyelnek fel a problémára, a legtöbb ADHD-t ebben az életkorban diagnosztizálják – nem véletlenül, hiszen az iskola sajátos világa, merev szabályrendszere a legkevésbé sem felel meg a hiperaktív gyerekek szokásainak, jellemzőinek, így számukra a legnehezebb a beilleszkedés. Hamar meg is kapják a besorolást: rossz magatartású, nehezen kezelhető gyerek.
Nehéz az iskolatáska
Miért az iskolában sűrűsödnek a gondok? Az iskolában a hagyományos oktatási körülmények között ritkán adódik olyan helyzet, amelyben a figyelemzavaros gyerekek jól teljesíthetnének. Az alternatív iskolákban azonban (ahol a betegség terápiájához értő pedagógusok segítik a fejlődésüket) kimagasló teljesítményekre képesek az ADHD-s gyermekek is. Számukra ugyanis az lenne az ideális, ha kétszemélyes helyzetekben tevékenykedhetnének, ha egyszerű, világos, rövid utasításokat kaphatnánk, amelyek begyakorolására is van lehetőségük, idejük, és a sikeres teljesítményük után sosem maradna el a megerősítés, pozitív visszajelzés. Ehhez képest a gyerekek az idejük nagy részét az osztályteremben töltik, egy csoport tagjaként, ahol szabályoknak és előírásoknak kell megfelelniük, nem ritkán egyszerre több utasítást kapnak, ami el se jut a fülükig. Gyakran kell önállóan megoldaniuk számukra unalmas, ismétlődő feladatokat, amelyek nem járnak sem megerősítéssel, sem helyreigazító visszajelzéssel. Nem követik az utasításokat, nem képesek csendben, önállóan dolgozni, alkalmazkodni az iskolai követelményekhez, rendetlenek, nem teljesítik a feladataikat.
Törvényszerűen alakulnak ki konfliktushelyzetek, és sajnos, ha a figyelemhiányos hiperaktivitási zavart (ADHD-t) nem diagnosztizálják és nem kezdik el kezelni idejében, ez egy önmagát erősítő folyamattá válik: a gyerek folyton negatív visszajelzést, elutasítást kap, amely óhatatlanul dacot, dühöt, negatív önértékelést vált ki belőle.
Ráadásul a pedagógusok egy része nem tesz különbséget a hiperaktív tünetek és az egyéb, például oppozíciós, antiszociális magatartászavarok között, nem is beszélve arról, hogy több olyan betegség, állapot is van, amelynek tünetei közé a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar megnyilvánulási formái is beletartoznak. Szakszerű diagnózis híján az ADHD jelei összetéveszthetők a POS, a pervazív fejlődési zavar, hangulatzavar, mentális retardáció velejáróival.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Népszerűtlen kis harcos
A figyelem-, mozgás- és tanulási zavartól szenvedő apróságoknak nemcsak a családjukkal és a tanáraikkal gyűlik meg a bajuk, hanem az iskolatársaikkal, kortársaikkal is. Általában meglehetősen népszerűtlenek, mert harsányságukat, kirobbanó energiájukat, szertelenségüket, amivel meggondolatlanul, látszólag gátlástalanul tesznek meg bármit, ami csak az eszükbe jut, a kiötlés pillanatában, nehezen viselik a többiek. Ezzel a kiszámíthatatlansággal, nyomasztó robbanékonysággal nemegyszer megzavarják, tönkreteszik a társaik játékát. Mivel a hiperaktív gyerekek a jelenben élnek, képtelenek várni, türelmet tanúsítani, azt akarják, hogy ott és akkor az történjen, amit ők kitaláltak. Ha a társaik ellenállnak nekik, meggondolatlanul válaszolnak, könnyen megsértenek másokat, vagy akár oda is csapnak, miközben nem is értik, mi lehet a baj, ami miatt megsértődhet, megharagudhat a másik. Hamar rájuk sütik az uralkodni vágyás, az agresszivitás, az összeférhetetlenség bélyegét, pedig alapjában jó szándékú, szeretetre éhes, érdeklődő gyerekek.
Kezeletlenül elfajulhat
A hiperaktív gyerek tulajdonképpen fordítva működik: a tiltás, a szidás nemcsak, hogy nem használ neki, hanem tovább ront a helyzeten, hiszen a tiltással csak felhívjuk a figyelmét a nem kívánt cselekvésre, és legfeljebb leállítja azt, de nem tudja, mit kellene helyette tennie. A terápia része, hogy mindent, amit jól tesz, meg kell erősíteni, amit csak lehet, dicsérni. Az ADHD-val, a figyelemhiányos hiperaktivitással nem könnyű együtt élni, ezt az állapotot az érintett gyermeknek és családjának, környezetének egyaránt meg kell tanulnia kezelni ahhoz, hogy minél kevesebb károsodás érje, sőt, az állapot előnyeit is ki tudja használni az életében. A segítséget a viselkedésterápia és szükség esetén gyógyszeres kezelés jelenthet. Ha viszont kezeletlen marad, akkor nemcsak a tanulási zavarok súlyosbodhatnak, hanem a sok elutasítás, negatív visszajelzés, amelyben a gyermeknek része van, kihathat egész életére, sokféle beilleszkedési zavart, lelki és érzelmi sérüléseket okozva.
Az oldal elkészítését támogatta a Lilly Hungária Kft. OGYI/41379-3/2014
HUSTR00069
OGYI/41379-3/2014
A dokumentum lezárásának ideje: 2014.11.03
Lilly Hungária Kft.
1075 Budapest, Madách I. u. 13-14.
www.lilly.hu
(x)
Ez is érdekelhet
