Napjainkban a fiatalok nehezen tudhatják, mit várjanak a házasságtól. A hagyományos házasságban a férfi volt a vezető, a feleség őt követte. A férfi hozta haza az ennivalót, a nő irányította az otthont és gondoskodott a gyerekekről. Mindketten tudták, hogy mit várjanak házassági szerepüktől. Manapság viszont egyre gyakoribb a partnerszerű házasság, melyben az egyéni szerepek és feladatok nincsenek jól definiálva. Mindezektől függetlenül sem a tradicionális, sem a partnerszerű házasság nem jelent kész receptet a boldogságra. A házasság nem készáru, sokkal inkább egy fejlődési folyamat, amely állandó befektetést igényel az érintettektől, ameddig csak a család fennáll.
A konfliktusok végigkövetik a családi élet teljes ciklusát: ott vannak már a család formális kialakulása előtt is, az együttjárás során, és nem tűnnek el mindaddig, amíg a párkapcsolat vagy a család fel nem bomlik. Így a konfliktusok a párkapcsolatok és házasságok szerves velejárói.
Honnan fúj a szél?
A konfliktusok okait keresve három szinten kell vizsgálódnunk. Az első szintet a házastársak személyisége jelenti, és az ellentétek azon összetevőinek kiderítése a feladat, amelyek az egyéni szükségletek, és viselkedések ütközéséből következnek. A második szinten a család működéséből következő ellentétek vannak. A harmadik szint a társadalmi struktúra, ennek változása, a házastársaknak a társadalomban elfoglalt helye, ebből következő szerepei, a társadalom normarendszere. Ezek a szintek természetesen csak az elemzés tekintetében különülnek el egymástól, a mindennapok terén nyilván nem.
Mely személyiségvonások játszanak leginkább szerepet a házastársi konfliktusok kialakulásában? Ezek azonosítása lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Egyértelmű viszont, hogy a konfliktusok magyarázata ezen a szinten mozog. Ha a válás okairól kérdezzük a volt házasok hozzátartozóit, azt a magyarázatot kapjuk, hogy a pár személyiségének negatív vonásai miatt alakult így a helyzet. Önzés, lustaság, felületesség, pazarlás, gorombaság - és vég nélkül sorolhatnánk. Valójában nem nevezhetjük ezeket a személyiség alapvonásainak. Ezek valójában magatartási komplexumok, amelyek adott kapcsolatban fejlődtek ki, és váltak dominánssá, és egyáltalán nem biztos, hogy a felek egyéb kapcsolataiban is megtalálhatók. Ezért kell dinamikusan vizsgálódnunk, és a kapcsolaton belüli interakciókat kell követnünk, ha a konfliktusok forrását valóban meg akarjuk találni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szülő-társ és/vagy házastárs
A házasságokban a felek a házasságkötés után tudatosan törekszenek arra, hogy életük minél több területén váljék férjük, feleségük a szó szoros értelmében a társukká. Ez elkerülhetetlenül ellentéteket teremt, mivel a különböző családokban felnőtt embereknek különféle szokásaik alakultak ki a szocializáció alatt, és ezek összehangolására volna szükség. A teljes alkalmazkodás csak nagyon kevés házasságban sikerül.
Házastársi konfliktusok alakulhatnak ki bizonyos szerepek ütközése folytán. A modern házasságokban nem a házastársi szerep és a kereső munka végzéséből adódó szerep ellentmondásából vezethető le a legsúlyosabb házastársi ellentétek kibontakozása, hanem az anyai szerep és a foglalkozási szerep közötti összeütközésből. A gyermek születésekor az asszonyok zöme abbahagyja egy időre a kereső munkát, így a családot anyagi veszteség éri. Így az anyaszerep és a kereső nő szerepe ellentmondásba kerül. A munkából való kiesés hátrányos helyzetbe hozhatja a nőt: kikerül abból a körből, mely addig a mindennapjait jelentette, karrierje mindenképpen megtörik, és esetleg végleg megakadályozhatja abban, hogy pályájára vonatkozó elképzeléseit megvalósítsa. A férj segíthet feleségének e szerepkonfliktus megoldásában, ha a kezdettől fogva jelentőséget tulajdonít apaszerepének, és részt vállal a gyermek gondozásából. A legtöbb férj természetesnek tekinti, hogy a felesége az anyai szerepet előnyben részesíti, és nem lát különösebb problémát a pálya megszakításában. Inkább anyagi vonatkozásban látja a teendőket - mivel csökken a család jövedelme -, így feladatának a többletmunka vállalást tekinti. Így ha a férj saját házastársi és apai szerepét abban látja, hogy a család eltartásáról gondoskodik, s ennek fejében otthon problémamentes órákra számít "csupán", nem nehéz elképzelnünk az ennek következtében kialakuló konfliktusokat.
Felnőtt gyermek
Másik, két státusból adódó szerepkonfliktus, mely gyakran vezet házastársi ellentéthez, a szülői családban elfoglalt felnőtt gyermek státussal és a házastársi státussal járó szerepek ütközése. A szülőkkel szemben fennálló gyerekszerepből számos olyan elvárás adódhat, amelynek teljesítése ütközik a házastársi szereppel járó elvárásokkal.
Szintén szerepkonfliktust okozhat a baráti és a házastársi szerep ütközése. Ha a baráti kör tagja házasságával a körhöz kapcsolja partnerét, nincsen probléma. Ha azonban a házastárs ragaszkodik a családi egység különállásához azokban a témákban, amelyekben társa eddig a barátok példáját követte, ebből szerepkonfliktus, és házastársi konfliktus keletkezhet.
Én ezt így szoktam!
Adódhatnak konfliktusok a családi élettel kapcsolatos szerepek eltérő értelmezéséből is. A családi gazdálkodás, a szexuális élet, a házastársi kommunikáció, a gyermekvállalás és gyermeknevelés, a szülőkkel való kapcsolat, vagy akár eltérő étkezési- és lakás-rendbentartási szokások mind kiindulópontjai lehetnek egy jó kis vitának. Ellentét keletkezhet azért, mert a partnerek különféle viselkedést tanultak meg otthon.
A házasság során, a családi életciklusokban bekövetkező változások új szerepeket teremtenek, melyek a korábbiakkal ütköznek. Az asszony például a gyermekszületést követően anya és feleségszerepe között konfliktust érez, s ennek hatására változtat férjével szembeni magatartásán, új feleségszerepet alakít ki. Ez azonban nem talál kedvező fogadtatásra férjénél, aki ragaszkodik a korábbi állapothoz. Máris itt a gond!
A pénz, a szex és más-ok
A család funkciói változnak. Ennek megfelelően változik az is, hogy egy adott időpontban, illetve a család életében mely ellentétek a legnagyobb jelentőségűek. Melyek mégis a házastársi konfliktusoknak a fő területei?
A családok gazdasági funkciója bár koronként eltérő jelentőségű, mégis mindig aktuális. Így fontosak azok az ellentétek, amelyek a házastársak közös gazdálkodása során támadnak. Ellentét támadhat a munka eredménye, a kereset felett, akár azért, mert nem elég a család alapvető szükségleteinek kielégítéséhez. A jövedelem nagysága, és a megélhetés nagyon gyakori probléma a párok között. Viták támadhatnak a jövedelem felhasználása felett is.
Keletkezhetnek konfliktusok az önálló lakás hiányából. Ha a pár kénytelen másokkal együtt lakni, a térbeli összeszorítottság miatt időnként szó szerint útjában lehetnek egymásnak. Ez az összezsúfoltság csak fokozódik, ha megszületik a gyermek. Az együttlakás elkerülhetetlenül súrlódásokat okoz.
A szexualitásnak a házasságban nagyon lényeges szerepe van, és a szexuális téren teljes kielégülést biztosító viszony összetarthat olyan házasságokat, amelyekben más területen alapvető ellentétek vannak; és fordítva is: a szexuális élet zavara tönkretehet egyébként jól összehangolódó házasságokat is. Egyes becslések szerint a házasságoknak mintegy a felében előfordul valamilyen zavar a partnerek szexuális életében. Az elégedetlenségnek többféle oka lehet: kulturális, életkörülményekből fakadó, pszichés és szomatikus. Szorosan a szexualitáshoz tartozik a házasságon kívüli nemi kapcsolatok kérdésköre, melyek majdnem mindig ellentéteket támasztanak a házastársak között. Ezt a konfliktust sajátos érzelmi állapot jellemzi és befolyásolja: a féltékenység.
Azokban a házasságokban, amelyekben gyermek születik, a gyermek a házastársak közötti konfliktusok új forrásává válik.
Ez is szülői örökség
Hogyan tanuljuk a párkapcsolatot és annak működtetését? Nem meglepő, hogy kötődési, párkapcsolati mintáinkat is a családban tanuljuk meg. Mint ahogy személyiségünk fejlődése is jól mutatja a gyermekkori hatásokat, ugyanúgy az a mód, ahogyan másokhoz kötődünk, sok hasonlóságot mutat a kora gyermekkori kapcsolódási mintákkal. A jelenlegi kutatások szerint három jellegzetes kapcsolódási minta figyelhető meg már gyermekkorban, ezeket kötődési mintáknak nevezzük: biztonságos, elkerülő és ambivalens. A kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy felnőttként a biztonságosan kötődő emberek kapcsolataikban - a másik két csoporttal összehasonlítva -, barátságosabbak, megbízhatóbbak és ezért kapcsolataik tovább is tartanak. Szerintük a szerelem valós és tartós életérzés. Kapcsolataik kölcsönös függőségre, elkötelezettségre és bizalomra épülnek. Az elkerülők a többieknél kevésbé fogadják el a partnerükben felfedezni vélt hibákat. Ők cinikusabbak és azt állítják, hogy a romantikus szerelem nem lehet tartós. Általában ritkábban esnek szerelembe. Az ambivalensek szenvedélyesen lépnek be a kapcsolatokba, és a viszonzott érzés iránti vágy nagy fellángolások, és vad féltékenységi rohamok formájában kerül a felszínre. Ők azok, akik hajlamosak első látásra szerelembe esni és gyakrabban alakítanak ki függő és elvakult kapcsolatokat. Sok kutató szerint, a felnőttkori párkapcsolatainkban mindig felfedezhetőek azok a minták, amelyeket kisgyermekkorunkban alakítottunk ki. Ezeknek leírásában kulcsfogalom a kötődés. A kötődés azt jelenti, hogy érzelmileg kapcsolódunk egy másik személyhez. A kötődés iránti igény az emberek egyik alapvető sajátossága. A kötődéselmélet alapgondolata az, hogy a gyermekért felelős személy, legtöbbször az anya, biztonságot nyújt a gyermek számára. Ez azt jelenti, hogy a gyermek érzi, van valaki, akire mindig számíthat, és ezzel a biztos háttérrel indulhat neki a világ felfedezésének. Az anya-gyerek kapcsolatban a gyermek megtanulja a másokhoz való viszonyulást. Ezeket a korán megtanult kapcsolati mintákat használja majd későbbi kapcsolataiban is.
Van kiút
Minden kapcsolathoz két emberre van szükség. Ha a kapcsolat nem működik, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megtaláljuk a bajok gyökerét, és orvosoljuk azt. Előfordulhat, hogy a párkapcsolatban élőknek csak az egyik fele viselkedik kötelességtudóan, a másik nem. Ebben az esetben jobb, ha minél előbb szembe nézünk a problémával, és megnézzük, hogy mi nem működik és miért, és feltesszük a kérdést, hogy az adott helyzetből mi a kiút. Ahhoz, hogy a legjobb megoldást megtaláljuk, a problémákat meg kell vizsgálni, ki kell elemezni. Ehhez a legjobb segítséget kérni, nehogy még jobban összekuszáljuk a dolgokat. Ma már Magyarországon is elérhető a párterápia, mint kapcsolatsegítő eszköz, így csak rajtunk múlik, hogy megpróbáljuk-e menteni, ami menthetetlennek tűnik. (Erről a témáról olvashatnak a "Ha kihűlne a családi tűzhely" című cikkben).
Forrás:
Cseh-Szombathy László (1985) A házastársi konfliktusok szociológiája. Budapest: Gondolat Kiadó.
Dr. Váry Annamária: Hogyan választunk párt?
www.parkapcsolat.hu
