December 24-re, szentestére már minden kész: a vacsora, a feldíszített fa, helyén vannak az ajándékok. Meggyújtjuk a gyertyákat, felcsendül a közös ének - valóban eljött az ünneplés ideje. Előfordulhat azonban mindezek ellenére, hogy nem érezzük az ünnep erejét, nem érezzük magunkat felhangoltan, sőt: egyszerűen nem érzünk semmit.
Napjainkban ugyanis sajnos az ünnepre való készülődéshez sokszor feszültség, szorongás is társul: mit kell még megvenni, ki süti idén a bejglit, mikor is van az óvodai karácsonyi ünnepség? Így mire elérkezünk az ünnephez, fáradtak és kimerültek vagyunk, az az öröm csupán, hogy végre leülhetünk - ha éppen nem mi adjuk az ünnepi ebédet vagy vacsorát. Elvész a lényeg: hogy legbelül is ünnepeljünk, és ne csupán a külsőségekben.
Nem biztos, hogy az ünnep ünnepnapra esik
Könnyen megtörténhet, hogy egy szokványos hétköznap válik piros betűs ünneppé, és nem akkor ünnepelünk, amikor kötelező. Ünnepnappá mi is tehetünk egy-egy napot, pillanatot, gondoljunk csak az évfordulókra, számunkra jeles napokra - nem kell hozzá, hogy milliók ünnepeljenek egyszerre. Ha a szavak mögött nem csak üres mondatok és gesztusok állnak, hanem valódi érzések, könnyen és kevéssel bearanyozhatjuk bármelyik "közönséges napot".
Mert sajnos, amikor "hivatalosan" ünnepelünk, mintha minden épp ellenkezőleg történne. Telis-tele vagyunk külsőségekkel, tárgyakkal, és aztán az ehhez kötődő érzések vagy megszületnek, vagy nem. Pedig karácsonykor mindannyian vágyunk valamire, arra, amit sablonos kívánságainkban is megfogalmazunk, hogy legyen a karácsonyunk boldog, áldott, de legalább kellemes. Kötődünk ehhez az ünnephez, mert a gyermekkorunkat idézi. De hogy milyen lesz valójában, az nem az ajándékok, a szavak, a külsőségek nagyságától függ. Hanem attól, hogy mi igazi belőle.
Állandó rohanásban
Az ünnepet bensőségessé, igazivá kell tennünk, ebben áll a felelősségünk. Mindannyian csöndre, meghittségre vágyunk, mégis rohangálunk. Futkosunk a tömegben, boltról boltra, kényszeredetten ajándékot keresünk; igyekszünk ebben is megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Az érzelmi töltet helyett "piaci értékkel", tárgyakkal és külsőségekkel próbálkozunk, igyekszünk feszültségeinket palástolni. Pedig csak rajtunk múlna, hogy az érzelmi töltetet igazi értékké emeljük. Hiszen az ajándék, érzelmi töltet nélkül hiába elég nagy, csak tárgy marad, a szavak pedig csak frázisok.
Az ünnep akkor lesz igazán boldog, ha képesek vagyunk észrevenni a másik valódi igényeit, ha nem csak görcsösen néhány nappal karácsony előtt kötelezőből próbálunk ajándékot venni, hanem ha egész évben lessük, mi is az, amivel örömet okozhatnánk.
Ne az ajándékozás ünnepe legyen a karácsony! Ne verjük magunkat adósságokba, ne próbáljuk a többieket túlszárnyalni!
Nagyon sok múlik a "tálaláson" is. Egy egyszerű vacsora ünnepi díszben, és egy apró ajándék megfelelő körítéssel. A lényeg az, amit közvetít.
Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy mostanában nem is egy karácsonyra készülünk. Van ünnepség az óvodában, iskolában, a munkahelyen, így előfordulhat, hogy mire eljön a szenteste, és odaállunk a karácsonyfa alá, már álltunk néhány karácsonyfa alatt, és elénekeltük párszor a Mennyből az angyalt. Ezek márpedig kötelezőek, a kérdés csupán, hogy van-e erőnk ezeket is megtölteni tartalommal?
Spontán vagy hivatalos családi ünnep
Az ünnep eredete - a Kisjézus világra jötte - is a boldogságot, a család születését hirdeti. Azt üzeni nekünk, hogy ápolni kellene a családi kapcsolatokat. Ehhez is azonban sokszor rengeteg probléma társul: nem tudunk, vagy nem akarunk a nagy család tagjaival összejönni. Többfelé kellene szakadnunk, el kell dönteni, kinek jut a Szenteste, mi van azokkal, akikhez nem megyünk, vagy akit legszívesebben kihagynánk. Mégis ez a legfontosabb célja ennek az ünnepnek: a külsőségek és a látszat helyett azokkal lenni, akiket szeretünk, egymásra figyelni, együtt örülni, élvezni az együttlétet. Gyertyát gyújtani, és nem csak a fákon, hanem a szívekben is.
Próbáljunk meg idén először nem feszengeni semmin, sőt, akár élvezni az előkészületek minden percét! Nem az számít, mekkora ajándékot veszünk, vagy mennyire lesz tökéletes a menüsor: ha legbelül nem készülünk fel rá, igazi ünnepi hangulatot nem fogunk tudni varázsolni.
Néhány jó tanács, hogyan próbáljuk meg tenni azért, hogy ünnep legyen az ünnepnap!
- Időben álljunk neki az ajándékok megvásárlásának, készítsünk listát, és haladjunk aszerint. Nem árt, ha anyagilag is behatároljuk, kire mennyit tudunk szánni.
- Kezdjük el a lakás feldíszítését időben, varázsoljunk meghitt hangulatot már az Advent idejére. Sok olyan dísz van, ami előkerülhet már szenteste előtt is.
- A takarítást se egy nap alatt akarjuk megcsinálni, fokozatosan haladjunk hétről-hétre.
- Ütemezzük jó előre a karácsony napjait: osszuk be, ki mikor jön vacsorára, ebédre.
- Egyeztessünk a barátokkal, munkatársakkal is, mikor és hol futunk össze egy jó kis beszélgetésre.
- Tervezzük meg a menüt jó előre, írjuk össze a szükséges hozzávalókat. A tartós élelmiszereket vegyük már korábban.
- A jókívánságok elküldésével (akár email, akár levelezőlap) se várjuk túl soká.
- Nincs annál jobb érzés, mint szépen becsomagolt ajándékaink felett jólesően mosolyogni egyet: ne hagyjuk ezt se az utolsó pillanatra. Néhány nappal karácsony előtt egy finom tea és karácsonyi muzsika kíséretében a legkellemesebb feladatok egyike lehet.
Osszuk meg a családban a feladatokat, vegye ki mindenki a részét az ünnepi készülődésből! Jó, ha mindenki előre tudja, rá mi vár, mind az előkészületek, mind a karácsonyi napok során.