Ha nem jönnek össze az élet kisebb-nagyobb dolgai és emiatt nem érezzük jól magunkat, az teljesen természetes: ez az élet része. Amikor azonban huzamosabb ideig úgy érezzük, hogy életünk szomorú, reménytelen és nem haladunk semerre: esélyes, hogy a klinikai depresszió tüneteivel küzdünk.
Többet (vagy kevesebbet) eszünk, mint szoktunk
"Ha az agyunk negatív gondolatokkal van tele, elfelejthetünk enni, nem érdekel sem a főzés, sem az evés" – mondja Yvonne Thomas, PhD, Los Angeles-i pszichológus. De sok esetben ennek az ellenkezője is igaz lehet: túlehetjük magunkat. A depressziót kísérő érzelmek – szomorúság, borúlátás, alacsony önbizalom – késztethetnek minket arra, hogy érzéseinket evéssel csillapítsuk.
Túl sokat vagy túl keveset alszunk
Az apró dolgok is zavarni kezdenek
A depresszió erős ingerlékenységgel is együtt jár. Ha mogorvák vagyunk, az apróságokon is képesek vagyunk feldühödni és a körülöttünk lévőkön vezetjük le dühünket, az részben azért lehet, mert a depresszió súlyosbítja a hormoningadozásokat. Ugyanakkor mindez az érzelmek súlya miatt is lehet: a dühösek és ingerlékenyek ugyanis nemcsak fizikai, hanem pszichológiai fájdalom hatására is lehetünk.
Pánikolunk
A szorongás sokszor együtt jár a depresszióval, és ehhez esetenként pánikroham is kapcsolódhat. A kényszeres gondolkodás és a pánik hatására olyan fizikai tünetek jelentkezhetnek, mint például a gyors szívverés, az izzadás vagy az alvásproblémák. Amit azonban ilyenkor nem szabad elfelejtetnünk, az az, hogy ugyan a szorongás jelezhet depressziót, előfordulhat, hogy a depressziós páciensnek külön kezelendő szorongási zavarai is vannak.
Képtelenek vagyunk fókuszálni
A szomorúsággal és ürességgel kapcsolatos gondolatok olyan ködöt képesek a fejünk köré vonni, amely munkánkat, memóriánkat és döntéshozó képességünket egyaránt "kikezdheti". Ennek következtében nemcsak rossz döntéseket hozhatunk, hanem egészségünkre káros vagy veszélyes módon viselkedhetünk.
Elveszítjük érdeklődésünket az iránt, amik régen boldoggá tettek
Aki szomorú, az lemondja párszor a találkozóit, összeszedi magát, aztán ismét beleveti magát a dolgok sűrűjébe. Azonban a depressziósok apátiába süllyednek, nem érdekli őket semmilyen hobbi, ami régen örömmel töltötte el őket és emiatt izolálják magukat. Huszonkettes csapdája ez.
Energiaszintünk a padlón van
A letargia, amit érzünk, lehet annak is az eredménye, hogy nem ettünk eleget vagy túl sokat aludtunk. De lehet, hogy a minket kísérő szomorúság és reménytelenség miatt alakult ki. A krónikus érzelmi fájdalom elszívja az energiát, emiatt pedig már ahhoz is fáradtak lehetünk, ha rutinfeladatokat végezzünk, a munkáról és családi kötelezettségekről pedig még nem is ejtettünk szót. Ha ilyet érzünk, ideje szakemberhez fordulnunk.