Üzenet az "én" mélyéről
Önsegítő sorozatunkban most arról lesz szó, miként lehet elkerülni vagy ügyesebben kezelni az ilyen helyzeteket.
A szorongás valójában nem más, mint a bensőkből érkező üzenet arról, hogy valami nincs rendben. Jó tudni, hogy alapvetően a túlélésünket szolgáló jelzőrendszer lép ilyenkor működésbe. Primitív őseinket az éhezés képe késztethette az élelemkeresésre, még mielőtt valójában rájuk tört volna az éhség. A teljesítménybérben dolgozó munkást, ha semmi egyéb nem motiválja, az üres fizetési borítéktól, lesoványodó bankszámlától való szorongás mindenképpen serényebb munkavégzésre serkenti. Máskor az vált ki belőlünk szorongást, hogy egy később bekövetkező kellemetlen, de elkerülhetetlen szituációt idézünk föl. Az is megesik, hogy nem tudjuk, mitől szorongunk.
Az első és máris nehezen megválaszolható kérdés, hogy reális vagy irreális az a félelem, ami a szorongást kiváltja belőlünk. Azért nehéz ezt eldönteni, mert valójában mindnyájunknak mindig jó oka lenne félni. A világ körülöttünk tele van valóságos fenyegetésekkel, és aki mindezeket magára veszi, tulajdonképpen a nap 24 órájában okkal szorong. De azt látjuk, hogy egyesek így viselkednek, mások pedig szinte sosem szoronganak. Az emberek egy része hajlik arra, hogy úgymond túlreagálja az ijesztőnek gondolt lehetőségeket, míg másoknál éppen az ellenkezője a probléma, ők lebecsülik a lehetséges veszélyeket, például túl nagy sebességgel hajtanak az autósztrádán. Nem könnyű tehát megmondani, hogy mikor elég és mikor sok a félelem, ezért a válaszadást messzebbről kell elkezdeni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szorongás és stressz
Egy másik közkedvelt kifejezés a stressz, amiből lehet szorongás, de ez nem szükségszerű. A stressz lelki és testi "nekiveselkedés", valamilyen inger hatására nekifogunk a megfelelő válasznak, megoldásnak. A stressz az élet elkerülhetetlen része, sőt feltétele. Minden, ami alkalmazkodásra késztet minket, stressz formájában jelentkezik. Ha meleg van, ez stresszhatás a testünknek, és hamarosan megérkezik a válasz, elkezdünk izzadni. De stressz az is, ha észrevesszük a gyerekünkön, hogy beteg, ez az inger kiváltja belőlünk a cselekvést, gyógyszert adunk neki, orvoshoz visszük. Ha valaki jogosítványt akar szerezni, jelentős stresszt vált ki belőle a vizsgákra való felkészülés és a vezetési gyakorlat, ahol nem ritkán valóságos halálfélelmet él át az illető. Ez azonban valószínűleg elkerülhetetlen, sőt hasznos stressz, hiszen, ha a leendő autóvezető nem veszi komolyan a közlekedés veszélyeit, akkor bizony könnyen balesetet okozhat, vagy annak áldozata lehet.
A félelem a stressz és a szorongás között helyezkedik el: egy konkrét fenyegető helyzet miatti negatív érzés. A félelem és a szorongás között ott lehet megvonni a határt, hogy az előbbit kiváltja valami, például a gyerek fél a sötéttől, de ehhez kell a sötét. Az utóbbi azonban akkor is meglepheti az embert, ha csak gondol valamire, amitől tart.
Testi kísérő tünetek
Milyen következményei vannak, ha túl gyakran éljük át ezeket az állapotokat? A leggyakrabban az úgynevezett pszichoszomatikus betegségekhez vezet, vagyis olyan testi panaszaink lesznek, amelyek bizonyíthatóan lelki okokra vezethetők vissza. Másoknál tartós álmatlanság, hipochondria, azaz testi betegségtől való kóros félelem, kényszeres szokások, fóbiák fejlődhetnek ki. Ha a tudomány tökéletesen értené a stressz és a félelem kialakulásának és működésének a részleteit, pontosabban meg tudnánk mondani, miként előzhetők meg a szorongásos állapotok. Sajnos azonban a tudomány még nem tart itt, egyelőre csak a teljes kép mozaikjaival rendelkezünk. Persze ez sem kevés, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint az emberi élet minden rezdülését átszövő testi és lelki reakciókról.
Stressz-tényezők
Az alábbiakban néhány gyakori, egészségtelen mértékű stresszel járó élethelyzetet, körülményt sorolunk fel.
- A gyerekkorban átélt súlyos megrázkódtatások olyan tényezők, amelyek hatására hajlamossá válhatunk felnőtt korunkban a normális mértékű stressz iránti túlérzékenységre.
- Minden olyan akadály és konfliktus, ami komolyan akadályozza a céljaink elérését, és bizonyos változás megvalósulását, jelentős stressz-tényező. Ilyenkor mondjuk, hogy frusztráltak vagyunk. Ugyanilyen hatása van annak, ha túlságosan kevés ellenőrzési lehetőségünk van az életünk fontos tényezői felett, ha mindig mások, szüleink, házastársunk, főnökeink szabják meg az életünk kereteit.
- Környezeti tényezők: például erős zaj a munkahelyünkön vagy az otthonunkban, a velünk szemben támasztott teljesíthetetlen elvárások, a tartósan unalmas vagy magányos munka, a kellemetlen emberek társasága ugyancsak erős stresszt jelent.
- A hozzánk közel álló személyekkel való tartós, kezeletlen konfliktus az egyik legjelentősebb stressz-forrás.
- Az emberek nem egyformán reagálnak az őket ért külső hatásra: egyénenként különböző a biokémiai válaszadó rendszer, ami az adrenalin és más hormonok termelésében nyilvánul meg. Ez a nagyrészt velünk született egyéni adottság befolyásolja a mindenkori energiaszintünket, azt, hogy mennyire "húzzuk" fel magunkat és milyen gyorsan nyugszunk meg a stressz elmúltával.
- A stresszre való reagálást is tanuljuk, aki ezt a mintát sajátította el kisgyermek korában, az akár egész életében kisebb veszély esetén is túlreagálja az eseményeket.
- Sokszor "megéri" nekünk, hogy túlreagálással hívjuk fel magunkra a környezetünk figyelmét. Az a gyerek, akit agyondédelgetnek és óvnak kiskorában, gyakran később is kifizetődőnek találja, ha a kihívások elől másokhoz menekül, és tőlük várja a megoldást.
- Sokan a szüleiktől veszik át azt a beállítottságot, miszerint a dolgok előreláthatatlanok, és előbb-utóbb minden rosszra fordul. Természetesen igencsak stresszel teli az olyan gondolkodás, ami a világot kiszámíthatatlannak, ellenőrizhetetlennek, sőt szörnyűnek tartja.
- Aki túl sokat foglalkozik azzal, hogy a dolgoknak a közvetlen környeztében vagy a világban hogyan "kellene lennie", az minduntalan beleütközik a teljesíthetetlen elvárásokba, és ez tartós stressz-tényező.
- Az öntudatlan emlékek szintjére lesüllyedt konfliktusok, elsősorban a fájdalmas gyerekkori emlékek folyamatos stresszt okoznak, ami ráadásul nem is tudatosul az illető számára.
Legjobban: