Megmagyarázhatatlan testi tünetek?
A pszichoszomatikus betegségek elnevezés a test (görögül szóma) és a lélek (psziché) kölcsönhatásának zavarára utal. A pszichoszomatikus betegségek mechanizmusa - azaz a test és lélek megváltozott kölcsönhatásának mechanizmusa máig sem teljesen feltárt. A pszichoszomatikus tünetek keletkezése a legtöbb esetben megoldatlan lelki vagy szociális problémák jelenlétére utal, amelyek szomatizáció útján adnak jelzést.
A "pszichoszomatikus orvoslás" a testi, lelki, társadalmi kölcsönhatásokat is vizsgálja az emberi betegség keletkezésében, lefolyásában és kezelésében. Hiszen, ha a test súlyos betegségben szenved, az kihat a lélekre is - de ez fordítva is igaz.
Megmagyarázhatatlan testi tünetnek nevezzük az olyan testi tüneteket, amelyeket a szakemberek nem tudnak hagyományos orvosi diagnosztikus címkével ellátni. Ezek azok a tünetek, melyek megfelelő kivizsgálás után nem értelmezhetőek teljes mértékben valamely ismert betegség tüneteinek, vagy nem tulajdoníthatóak valamely kémiai anyag, önkényesen alkalmazott drog vagy orvos által előírt gyógyszer hatásának. Illetve, ha sikerül is a tünetek alapján diagnózist felállítani, a testi panaszok és az általuk okozott egyéb következmények (például: társas élet beszűkülése , munkaképesség csökkenése) fokozottabbak annál, amit a betegség indokolna. Ez a "kizárásos diagnózis" nem azt írja le, hogy mi a zavar, hanem azt, hogy mi nem, és így nem ad támpontot az orvos számára a beteg kezeléséhez.
A megmagyarázhatatlan testi tünetek - ún. szomatizáció vagy funkcionális kórképek - olyan súlyosak lehetnek, hogy akadályozzák, sőt lehetetlenné teszik a normális életvitelt, és az érintett személyre, közvetlen környezetére, az orvosra, az egészségügyre és a társadalomra komoly terhet rónak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Önrontó kör
A pszichoszomatikus beteg igen hamar egy saját maga által gyártott önrontó körbe kerülhet. Mivel figyelmét minduntalan testi történéseire irányítja, melyek jelentős szenvedést okoznak neki; ezeket kórosnak minősíti, a tünetek az élmény szintjén felerősödnek. Így meghatározója lesz a tünet a beteg mindennapjának, mely fokozott betegszerephez, és ennek megfelelő viselkedéshez vezet.
A pszichoszomatikus zavarokban is - csakúgy, mint krónikus betegség esetén - a beteget az általa megélt testi szenvedés készteti panaszra, emiatt keres segítséget, és kerül gyakran "önrontó körbe" az egészségügyben is. E betegek szokványos karrierje, hogy vaskos orvosi kartonjaikkal, negatív vagy panaszaik súlyosságát nem magyarázó leletekkel, megfelelő ellátás híján nem szűnő panaszaikkal reménytelenül járják köreiket az orvosi rendelőkben, sokszor indulatokat váltva ki tehetetlen orvosaikból a - leginkább velük és miattuk - zsúfolt orvosi rendelőkben.
Az orvos a tehetetlenségéért, a kudarcáért, a hiábavaló fáradságáért és a költséges vizsgálatokra "kidobott" összegekért a beteget okolja, a beteg pedig, aki panaszaira sem magyarázatot, sem kezelést nem kapott, szenvedéseiért és a felesleges körökért az orvost hibáztatja. A kölcsönös frusztráció nemegyszer nyílt ellenségeskedéssé fajul, és a beteg - ha még nem vesztette el a gyógyulásba vetett reményét - új orvost keres.
A kedvezőtlen orvos-beteg kapcsolat rontja a beteg társas helyzetét; a családtagok a beteget éppúgy hajlamosak bűnbakként elítélni, mint az orvos. Ez a helyzet; a negatív légkör és az igazságtalan megítélés tovább súlyosbítja a beteg állapotát.
Ha megmutatkozik
Az orvosi rendelőket felkeresők nagy százalékban általános közérzettel kapcsolatos problémákkal jelentkeznek. A zavarok felét pszichoszomatikus panaszok teszik ki, és ezek szervekre gyakorolt hatásait orvosilag nem lehet mérni.
Általában a következő lelki eredetű közérzeti zavarok merülnek fel: megmagyarázhatatlan félelem, alvászavar , depresszió, idegesség, tespedtség, zavartság, kimerültség, érdektelenség, szexuális örömérzet csökkenése. Igazi szervi problémák nélkül további szervi működésbeli zavarok alakulhatnak ki, például légzési-, keringési zavarok, gyors szívdobogás, ájulás, azonosíthatatlan eredetű fejfájás, hát- és gerincfájdalmak, emésztési zavarok, étkezési panaszok - hasmenés, székrekedés, hányás, testsúlyváltozás -, szexuális zavarok, bőrtünetek, és még hosszan sorolhatnánk.
Többtényezős háttér
A klinikusok valaha úgy gondolták, hogy a megbetegedéseknek csak egy meghatározott köre tartozik a pszichoszomatikus zavarok közé. Ilyenek például a gyomorfekély , asztma, a krónikus fejfájás, a magas vérnyomás és a szívkoszorúér betegség. Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy a szervi betegségek igen széles körét okozhatják pszichoszociális és fizikai tényezők kölcsönhatásai.
A stressz tehát nem csak ezen "hagyományos" betegségek formájában károsíthatja a fizikai egészséget, hanem más - különösen vírusos és bakteriális fertőzések következtében fellépő - betegségek kialakulásához is hozzájárulhat.
Mely tényezők játszanak szerepet a pszichoszomatikus zavarok kialakulásában?
Előfordul, hogy az emberekre háruló társadalmi, szociális vagy családi terhelés eredményez ilyen zavarokat. A stressz bármilyen formában megjelenhet: háborúk, természeti katasztrófák, szociális körülmények, súlyos betegség, haláleset, válás, munkahely elvesztése. Vannak bizonyítékok amellett, hogy bizonyos szükségletek, érzelmek, megküzdési stílusok is növelhetik a pszichoszomatikus zavarok kialakulásának valószínűségét.
Ezek szerint, ha "túlzottan" reagálunk egy minket érő stresszre, melegágyat biztosítunk az ilyen zavarok kialakulásának. Azonosítottak a kardiológusok egy bizonyos személyiségtípust, amelyhez tartozó embereket az állandó ellenségeskedés, cinikusság, türelmetlenség, törtetés és versengés jellemez. Náluk a világgal való kapcsolatukból adódó folyamatos stressz vezet kardiovaszkuláris betegségekhez.
A test gyengesége
Biológiai tényezők is szerepet játszanak a pszichoszomatikus betegségek kialakulásában: ilyenek a vegetatív idegrendszer működésében fennálló zavarok. Ha valakinek túlságosan könnyen ingerelhető vegetatív idegrendszere van, akkor lehet, hogy túlzott válaszokat ad a legtöbb ember számára enyhén stresszkeltő helyzetekre is, előidézve ezzel egyes szervei károsodását. Lehetnek az embereknek szomatikus gyenge pontjaik, olyan szerveik, melyek eleve elégtelenül működnek, vagy stressz hatására válnak azzá. Például a gyenge gyomor-bélrendszerrel rendelkező emberek gyomorfekélyre hajlamosak. A szervek hibás működése lehet egyéni biológiai reakciók eredménye is.
Vannak, akik stressz hatására verítékezni kezdenek, másoknak megfájdul a hasa, felgyorsul a szívverése, illetve a vérnyomása emelkedik meg. Ezek az "eltérések" hiába normálisak, az ismételt igénybevétel kimerítheti az adott szervet, s betegséghez vezethet. Kimutatták például, hogy vannak, akik az átlagosnál gyakrabban reagálnak a stresszre átmeneti vérnyomás-emelkedéssel. Ők nagyobb valószínűséggel lesznek hipertóniások is. Mások az átlagosnál több gyomorsavat választanak ki, náluk valószínűleg a gyomor nyálkahártyája fog annyira károsodni, hogy fekély alakul ki.
"Testnyelv"
Azzal párhuzamosan, ahogy a klinikusok ráébredtek a pszichés tényezőknek a szomatikus zavarokban játszott szerepére, megjelentek a testi betegségek pszichológiai gyógymódjai is. Így a gyógyításban nagyon fontos szerep jut a pszichiátereknek, pszichológusoknak, pszichoterapeutáknak is.
A családterapeuták szerint egy tünet sokszor azért érthetetlen - és ezáltal gyakran gyógyíthatatlan vagy kezelhetetlen -, mert hiányoznak a jelentése megfejtéséhez szükséges információk. Szerintük a pszichoszomatikus zavart csak abban a környezetben lehet megérteni, ahol előfordul. Így a "pusztán biológiai tünet" összekapcsolódhat több olyan tényezővel, melyet számításba kell venni - például a családban uralkodó érzelmekkel és a családi kapcsolatok minőségével. Ennek fényében "újraolvashatóvá" válik a tünet, immár teljesebb jelentéssel. Ez a családterapeuták szerint annyit tesz, hogy ha kiterjesztik figyelmüket a betegről a családtagok közötti kapcsolatrendszerre, akkor a pszichoszomatikus tünet jócskán veszít titokzatos megfejthetetlenségéből, és teljesebb értelmet nyer.
A pszichoszomatikus tünet egyfajta kommunikáció olyan körülmények és szabályok között, ahol a tünet megjelenik és állandósul. A tünet tehát "beszél": kifejez egyfajta szimbolikus értelmet. Ezért azt mondhatjuk, hogy a beteg teste szó szoros értelemben "kommunikál", hiszen a test üzenete hat arra a közegre, melyben megjelenik.
Mindez, a családi környezet hangsúlyozása azonban nem jelenti azt, hogy a biológiai elváltozást figyelmen kívül lehetne hagyni, hanem azt, hogy a biológiai tény önmagában nem igazolja teljes valójában a jelenséget. Az alábbi eset is ezt példázza.
A kislány, aki a konfliktustól való félelmében nem kap levegőt
Marina 11 éves kislány, négyéves korától asztmás rohamai voltak. A hosszadalmas kórházi kivizsgálások, gyógyszeres terápiák csak enyhe javulást eredményeztek nála. A betegséget krónikusnak nyilvánították, olyannak, amit általában "kezelhetetlen" asztmának hívnak. Végül egy pszichológus a családtagok húzódozását legyőzve családterápiát javasolt.
A terápiás üléseken a szülők igyekeztek egy nagyon egységes, nézeteltérések nélküli családi képet mutatni, amelyben minden rendben lenne, ha nem kellene Marina súlyos betegsége miatt aggódni. Próbálták távol tartani maguktól azt a gondolatot, hogy a kislány rohamaiban érzelmi tényezők is közrejátszhatnak. Mindvégig hevesen bizonygatták, hogy a családban teljes egyetértés és összhang uralkodik. Ahogy felbukkant valami feszültség, visszazárkóztak, mindkét szülő és Marina nővére is, hogy a családi egység mítoszát őrizzék. Valójában úgy tűnt, hogy Marina betegsége egyértelműen magára vonta az egész család figyelmét, ugyanakkor, mint egy takaró, elrejtette a feszültségeket.
A terápia során egyszer a szülők élénkebben kezdtek kommunikálni egymással, és ahogy a feszültség nőtt, Marina asztmás rohamot kapott, ami azonnal leállította az éppen kitörő veszekedést - hiszen a szülők riadtan a kislánnyal kezdtek foglalkozni. Kiderült tehát a család alapszabálya : tilos veszekedni. Minden nézeteltérést fenyegetőnek éreztek a családi egységre nézve, félvén, hogy az fölbomolhat. Marina betegsége békítő és stabilizáló tényező: a családot mozdulatlanságban tartja. Ha nincs nézeteltérés, marad a családi békés egység, és állandósítja a kislányban tünetét.
Kevés tehát a levegő ebben a családban, a félelem mindenkinek a légzését akadályozza. A terápiában a terapeuta segítségével azon dolgoztak, hogy újra szabadon lélegezhessenek (Onnis, olasz családterapeuta esettanulmánya).
Az említett eset is azt példázza, hogy a pszichoszomatikus zavarok akár segíthetik is az alkalmazkodást, sőt lehetnek "helyénvalóak" is, ha az adott rendszeren belül - jelen esetben a családban - nézzük őket.
Ez is érdekelhet
Forrás:
Kulcsár Zsuzsanna (szerk.) (2004): Megmagyarázhatatlan testi tünetek. ELTE, Budapest.
Onnis, L. (1993): A pszichoszomatikus zavarok rendszerszemlélete. Animula, Budapest.
Legjobban: