Mik a cukoralkoholok?
Ezek a vegyületek a cukrok (szénhidrátok) redukciójával képződő többértékű (azaz több alkoholos hidroxilcsoportot tartalmazó) alkoholok. A redukció során a cukrok oxocsoportja alkoholos hidroxilcsoporttá alakul, aminek következtében a cukoralkoholok több szempontból jelentősen különböznek a cukroktól. Bár ugyanúgy színtelen, kristályos anyagok, és számos képviselőjük íze édes, élettani szempontból néhány fontos szempontból előnyösebbek a cukroknál - olvashatjuk a Ködpiszkáló blogon .
A cukoralkoholok jellemzői:
- energiatartalmuk alacsonyabb
- kevésbé emelik a vércukorszintet (a vér glükózkoncentrációját), mint a cukrok
- mivel inzulin nem szükséges a lebontásukhoz, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják őket
- egyes vegyületek bizonyítottan fogszuvasodás-ellenes hatásúak (ez részben azzal magyarázható, hogy a cukrokkal ellentétben a cukoralkoholokból a szájban élő baktériumok nem képesek savat előállítani).
Egyetlen, édesítőként használt cukoralkoholnak sincs az etil-alkoholhoz (=etanol) hasonló bódító hatása - ez egyesek számára hátrány, a többség számára azonban nyilvánvaló előny. Hátrányuk viszont, hogy emésztési zavarokat, puffadást okozhatnak, de alkalmazásuk elterjedésének főleg áruk szab határt. A cukoralkoholokból az EU-ban hét anyagnak engedélyezett az élelmiszer-ipari felhasználása. Nézzük őket végig:
- A szorbit (E 420) elsősorban gyümölcsökben található meg nagy mennyiségben, mint a glükózanyagcsere terméke. Neve a berkenyefa latin elnevezéséből (Sorbus) származik. Kb. 40%-kal kevesebb energiát tartalmaz a répacukorhoz (ezt tartalmazza a boltokban kapható kristálycukor) képest (2,6 kcal/g vs. 4 kcal/g), emellett nem annyira édes. Elterjedten alkalmazzák nemcsak élelmiszeriparban, hanem a gyógyszeriparban is. Veszélytelen, de nagy mennyiségben puffadást, hasmenést okozhat. Egyéves kor alatt nem javasolt, mert a lebontásához szükséges enzim ebben az életkorban nem termelődik.
- A mannit (E 421) hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a szorbit, kevesebb az energiatartalma mint a kristálycukoré. Édesítő, tömegnövelő. Vízhajtó hatása miatt 10%-os infúzióban ödéma (vizenyő) kezelésére használják. Nagy mennyiségben ez is emésztési panaszokat okozhat.
- Az izomaltit (E 953) két anyag 1:1 arányú keveréke, a glükóznak szorbittal, illetve mannittal alkotott vegyülete. Szacharózból (kristálycukorból) állítják elő. Felszívódása rossz, tulajdonságai (energiatartalom, édesség) hasonló az előző két vegyületéhez. Nagy mennyiségben (>50 g) emésztési panaszokat okoz.
- A maltit (E 965) édesebb mint az eddig felsoroltak (kb. 60-90%-a a cukorénak, szemben a többi vegyület 40%-val), felhasználása hasonló, édesítő, vízmegkötő hatása miatt tömegnövelő, gátolja az ételek kiszáradását. Szerkezetileg hasonló az izomaltithoz.
- A laktit (E 966) összetett vegyület, mint a neve is mutatja, a laktózhoz (azaz a tejcukorhoz) hasonló szerkezetű. "Mellékhatását" kihasználják, ugyanis hashajtóként alkalmazzák (hazánkban nincs laktit tartalmú gyógyszerkészítmény forgalomban). Energiatartalma szintén kisebb, mint a cukoré.
- A xilitről (E 967) az egyik legelterjedtebben használt cukorhelyettesítő. Kevesebb energiát szolgáltat, mint a szőlőcukor, nagy mennyiségben (több 10 g) ez is okoz emésztőszervi tüneteket. Ahogyan a többi cukoralkohol, ez sem káros a fogakra nézve, nem okoz fogszuvasodást.
- Az eritrit (E 968) érdekessége, hogy ellentétben a többivel, nagy mennyiségben (közel 90%-ban) felszívódik. Így ritkábban, nagyon nagy mennyiség elfogyasztása után okozhat kellemetlen gyomorpanaszokat. Édessége hasonló a többi anyagéhoz, kb. 40-50%-a a cukorénak. Alkalmazása során allergiás reakcióról beszámoltak.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Legjobban: