Az ásvány- és gyógyvizek használata az emberiség történetében évezredekre nyúlik vissza. A természetes forrásokból származó vizek fogyasztására, azok egészségre gyakorolt jótékony hatására számos monda, népmese utal. A fürdőzés vallási rituálé is volt, eközben gyakran észlelték a vizek gyógyhatását is.
A gyógyvíz és ásványvíz fogalmát először az 1929-es ún. fürdőtörvényben különböztették meg és foglalták írásba. Eszerint az ásványvíz minden literjének legalább 1000 mg a talajrétegen keresztül szivárgó, kőzetekből kioldott ásványi anyagot kell tartalmaznia, a gyógyvíz pedig olyan ásványvíz, amely vegyi összetétele és fizikai tulajdonságai következtében gyógyító hatású. Egészen 2004-ig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig ezt a fogalmat használták Magyarországon, az új szabályozás azonban nem tér ki a minimális ásványianyag-tartalomra. Hazánkban nagyon sok a magas ásványianyag-tartalmú víz, ennek oka a kőzetek szerkezete és a nagy mennyiségben található magas hőmérsékletű víz - olvasható a víz világnapján kiadott hírében.
A hazánkban előforduló ásványvíztípusokat felszín alatti elhelyezkedésük és ezzel szorosan összefüggő jellegük alapján csoportosíthatjuk. Magyarországon az ásványvizek balneológiai, gyógyászati szemléletű csoportosítását Papp Szilárd végezte el, az élettani hatást kiváltó, legjellegzetesebb alkotórészek jelenléte szerint. Ismerjük meg a vizek nyolcféle típusát, illetve azt, melyik mire jó!
Egyszerű termális vizek
Ezek oldott anyagokban szegény vizek, de hőmérsékletük forrás esetén magasabb 20 foknál, fúrt kút esetén pedig 25 foknál. Az egyszerű meleg termális vizek ivókúrában alkalmazva görcsoldó hatásúak, ezért a gyomor, pylorus és epehólyag görcsös állapotában kedvező hatásúak.
Egyszerű szénsavas (savanyú) vizek
A vízben oldott szén-dioxid egy része vízzel egyesülve szénsavat alkot, innen származik e víztípus neve. A szénsavas ásványvizek természetes szénsavtartalmuk miatt elterjedt, kedvelt italok. Kedvező hatást fejtenek ki az emésztőrendszerre, fokozzák a szájban a nyálelválasztást, serkentik a gyomornedv elválasztást, különösen a hidegen. Hatására fokozódnak a gyomormozgások és a gyomorürülés is gyorsul, kevesebb ideig tartózkodik a táplálék a gyomorban. A szénsavas gyógyvizek étvágyjavító tulajdonságúak, felhasználhatók savhiányos vagy csökkent savtermelésű gyomor esetén a panaszok enyhítésére. Étkezés előtt és közben a lassan, kortyonként elfogyasztott 2-3 dl szénsavas ásványvíz előnyös gyógyhatást fejt ki savhiányos gyomorhurutban.
A természetes szénsavtartalommal rendelkező ásványvizek kevésbé puffasztanak, mint a szénsavval mesterségesen dúsítottak, amelyekből a szén-dioxid gyorsan felszabadul. Különösen jól érvényesül a savanyúvizek kedvező hatása idült savhiányos gyomorhurutok kezelésében. A szénsavas italok fokozzák a vizeletürítést, a diurézist is, ezért gyakran használják vizelethajtóként, átöblítőként urológiai betegségekben.
Bár sok ásványvíz tartalmaz több-kevesebb hidrogén-karbonátot, ezt a tényt a palackon feltüntetni csak abban az esetben lehet, ha a kérdéses ásványvíz hidrogénkarbonát-tartalma legalább 600 mg/l. Bár az ilyen típusú ásványvizeknek a fent említett előnyös hatása érvényesül, a gyógyhatás csak a szénsavas gyógyvizek esetében deklarálható.
Kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos (meszes-földes) ásványvizek
Az ilyen típusú vizekre az jellemző, hogy a kationok közül elsősorban a kalcium és magnézium, az anionok közül pedig a hidrogén-karbonát van többségben. A meszes-földes ásványvizek jelentékeny mennyiségű kalciumot juttatnak a szervezetbe, így hasznos kiegészítői lehetnek a táplálékkal bevitt kalciumnak. Az osteoporosis ( csontritkulás ) megelőzésében, a terhesség és szoptatás alatt kifejlődő mészhiány, s az ennek következtében fellépő görcskészség csökkentésében szerepe lehet a földes-meszes vizeknek. A kalcium részben gyulladáscsökkentő, részben antiallergiás hatása miatt kedvező lehet asztmában, allergiás, csalánkiütéses állapotban, de jól beváltak az idült gyomor-bélhurutok esetén is. Vizeletürítést fokozó hatásuk, valamint a húgyutak nyálkahártyájára gyakorolt gyulladáscsökkentő hatásuk és a vizeletet alkalizáló tulajdonságuk miatt előnyösek urológiai betegségekben. Szív- és érrendszeri betegségek esetén kedvező hatást tapasztaltak földes-meszes ásványvízzel történt ivókúrák után.
Magyarországon elsősorban a budapesti, illetve a Budapest környéki ásványvizek sorolhatók a földes-meszes jellegű vizek közé, így az Üllő melletti Kerekes forrás nevű kútból származó természetes ásványvíz is. Az ásványvizekre vonatkozó állítások előírásai azonban itt is szabályozzák, hogy milyen esetekben lehet utalni a címkén a kedvező hatású ásványi elemekre. Magnézium esetében 50 mg/litert, kalcium esetében pedig a 150 mg/litert meghaladó mennyiség esetében lehet használni a magnézium-tartalmú, illetve kalcium tartalmú víz kifejezést.
Alkáli hidrogén-karbonátos (alkalikus) ásványvizek
Azok az ásvány- és gyógyvizek sorolhatók ide, amelyekben a kationok közül a nátrium és a kálium, az anionok közül pedig a hidrogén-karbonát ion van túlsúlyban. Az alkalikus vizek terápiás felhasználásában régóta jelentős helyet foglal el az ivókúra. Felhasználásuk legfontosabb területe a savtúltermeléssel járó gyomorbetegségek. Kedvező hatást fejtenek ki az alkalikus gyógyvizek nyákoldó tulajdonságuk miatt a gyulladásos gyomor-bélrendszeri megbetegedések egy részében is, főleg a sok nyálkát termelő betegségekben. Ugyancsak nyákoldó tulajdonságának köszönhető, hogy krónikus húgyúti gyulladásokban, illetve a hörgők idült megbetegedéseiben is jótékony hatásúak ezek a vizek.
Az alkalikus vizek alkalmazása megkísérelhető azokban az esetekben is, amikor látens vagy manifeszt elsavasodás, acidózis áll fenn. Cukorbetegségben a látens acidózis gyanúja esetén, de kifejlődött acidózisban is eredményesen alkalmazták az alkalikus vizeket egyéb kezeléssel egybekapcsolva.
Szulfátos ásványvizek (glaubersós, keserűsós vizek)
Az anionok közül a szulfátion, a kationok közül a nátrium vagy a magnézium van túlsúlyban. Előbbi esetben glaubersós, utóbbiban keserűsós vízről beszélünk. Tekintettel arra, hogy legtöbb esetben kevert vizekről van szó, célszerű hatásukat együtt vizsgálni.
Alkalmazásuk elsősorban ivókúrában történik, erre a hígabb keserűvizek alkalmasak. A nagyon tömény keserűvizek csak egyszeri használatra valók, a székrekedés megszüntetésére. A rosszul oldódó és fel nem szívódó magnézium- és nátrium-szulfát jelentős mennyiségű vizet tart vissza a bélrendszerben, ezáltal felhígítja a béltartalmat, elősegíti a székletürítést, a székrekedés megszüntetését. A keserűvizeket máj- és epebetegségek kezelésére is régóta eredményesen alkalmazzák. Az enyhe glaubersós vizek pedig igen kedvezőek enyhén gyulladt, hurutos bélrendszer kezelésére.
Jódos-brómos ásványvizek
A jódos gyógyvizek kedvező hatását pajzsmirigy-alulműködésben, jódhiányos strumában, lábszárfekély esetén és hörghurutban írták le.
Vasas vizek
A vasas vizek vashiányos vérszegénység kezelésében, roborálás esetén, műtét utáni felerősítésre előnyösen alkalmazhatók.
Radioktív vizek
A radontartalmú vizeket belégzésre, fürdésre és ivókúrára egyaránt használják, de a legelőnyösebb az ivókúra a rádiumemanáció szervezetbe juttatása céljából. A víz radontartalma kiválasztódik a bőrön, a vizelettel, a széklettel, a nyállal és a kilégzett levegővel. Ezek a vizek értágító hatásúak, rendszeres alkalmazásukkal csökken a vérnyomás, enyhülnek az érelmeszesedéses végtagpanaszok. Serkentik az ivarmirigyek és a központi idegrendszerben a hipofízis mellső lebenyének működését is, de mellékvesekéreg-működés aktivitásának növekedését is tapasztalták.
Nem ismeretes a hatásmechanizmus, de a radontartalmú gyógyvizek kedvezően hatnak a cukorbetegségre és a köszvényre, de fájdalomcsillapító hatásuk is kedveltté teszik az ilyen ásványvizeket, különösen a reumatikus betegségekben szenvedők körében.
Forrás: Gilingerné dr. Pankotai Mária-Dr.Varga Zsuzsa tanulmánya .