Közismert és szomorú tény, hogy sok, fiatal korában aktívan versenyző sportoló a sportot abbahagyva egész egyszerűen elhízik. Vajon miért? Az esetek többségében sokan nem vagy csak kevéssé mérséklik a táplálékbevitelüket, így az immár szükségtelen fölös kalóriák szépen lerakódnak a combon, csípőn, derékon...
Intenzív fizikai igénybevétel, magas kalóriatartalmú étrend
Egy átlagos, 70 kg súlyú, nem sportoló férfi kb. 2000 kcal-nyi üzemanyagot használ fel, míg egy sportoló ennek másfél-, két-, sőt, akár két és félszeresét is. Az intenzív sporthoz bizony kell a kalória, de nem mindegy, milyen forrásból szerezzük be őket. A leghasznosabbak sportolók esetén is a teljes értékű ételek. A legértékesebb szénhidrátokat gyümölcsökből, zöldségekből lehet beszerezni, viszont intenzív sportoknál más táplálékcsoportok is fontos szerephez jutnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az edzéseket vagy versenyeket követően ugyanis az átlagemberhez képest sok gyorsan felszívódó szénhidrátra van szükségük, és ezt magas glikémiás indexű ételekből tudják fedezni. A legtöbb gabonaféle és a belőlük készült termékek (teljes őrlésű pékáruk, rizs, müzli, gabonapelyhek), a burgonya, illetve az aszalt gyümölcsök, a friss gyümölcsök közül a dinnyefélék a leggyorsabban felszívódó szénhidrátok tárházai. Fehérjeforrásként sovány fehér húsokat és halakat, sovány, erjesztett tejtermékek fogyasztása ajánlott leginkább. A leghasznosabb zsiradékokat a különböző diófélék, és olajos magvak tartalmazzák, valamint az extra szűz olívaolaj.
Fokozott folyadékigény
A fokozott verejtékezésnek köszönhetően a folyadékigénnyel párhuzamosan az ásványianyag-szükséglet is megnövekszik. A megnövekedett mikrotápanyag-igényt gyakran különböző étrend-kiegészítőkkel, sportitalokkal juttatják szervezetükbe a sportolók. A legegyszerűbb sportital: fele rész frissen préselt gyümölcslé, fele rész víz, és egy csipet konyhasó. Ez utóbbi jó szolgálatot tesz hosszabb idejű, intenzívebb testmozgás során.
Amiről le kell mondani...
Ha megkérdezzük a sportolókat, mi a kedvenc ételük, a legritkább esetben válaszolják azt, hogy natúr csirkemell párolt zöldségekkel. Egész versenyszezonban szigorú étrenden vannak, nem csoda, ha az egyébként egészséges ételekhez a lemondás érzései kötődnek. A nagy versenyek utáni pár napos lazítás ideje alatt azért elengedhetik magukat, ilyenkor jöhet a kedvenc: az anyuka főzte paprikás csirke nokedlivel vagy egy gyümölcsös túrótorta.
Kiemelkedő sportteljesítményekhez nagy önfegyelemre van szükség a táplálkozás terén is. Az értéktelen, ételnek nem is igen nevezhető élelmiszeripari termékek fogyasztása visszavetné a sportteljesítményt, csakúgy, mint a finomított cukorban, finomlisztben és zsiradékokban bővelkedő cukrásztermékek és egyéb édességek fogyasztása is. Hogy miért is? Ezek a termékek a túlfinomított szénhidrátokon, zsírokon és són kívül nem tartalmaznak semmi hasznos tápanyagot, így emésztésükhöz a szervezetnek máshonnét kéne elvennie a szükséges ásványi anyagokat, vitaminokat, nyomelemeket. Ezeknek a tápanyagoknak pedig bizony meghatározó szerepe lehet egy dobogós helyezés szempontjából.
Mi a legfontosabb különbség?
Ez is érdekelhet
Nagyon jól tesszük, ha táplálékunk minőségét a sportolókéhoz minél jobban közelítjük, viszont a mennyiséggel legyünk óvatosak. A heti háromszor háromnegyed óra kocogás sajnos nem teszi lehetővé, hogy kétszer annyit együnk, mint amennyit egyébként lehetne. Fogyasszunk teljes értékű ételeket, akár húsokról, zöldségekről, gyümölcsökről vagy keményítőtartalmú ételekről van szó. Az édességekkel, kész- és félkész ételekkel bánjunk óvatosan, célunk legyen megközelíteni az ezekből származó nulla kalóriát. Azért aszkéták ne legyünk, jutalmazzuk magunkat alkalomadtán kedvencünkkel is.
