Abrazivitás
Abrazivitáson a felületek súrlódás okozta kopását értjük. Az abrazivitás fokát többek között az RDA (Relative Dentine Abrasion) értékkel szokás megadni.
Demineralizáció
Demineralizáción a fogzománcban levő ásványi anyagok sav hatására történő leépülését értjük; ennek egyik következménye a fogak érzékennyé válása, de a fogszuvasodással is összefüggésbe hozható.
Dentincsatornák
A dentin (fogállomány) nem más, mint a fog csontszerű, kemény szövete, amelyet finom csatornák szőnek át. Ha egészséges a fog, akkor a fogíny és a fogzománc védi a dentint. Ha viszont az íny lehúzódik a fogról (például betegség következtében), szabaddá válik a fognyak. Ilyenkor semmi sem védi a dentincsatornákat, és a külső ingerek (hideg, meleg, édes, savanyú) akadálytalanul eljuthatnak közvetlenül a fogidegig, fájdalomérzetet gerjesztve.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Fluorid/nátrium-fluorid
A fluorid a legfontosabb fogszuvasodás elleni hatóanyag, szinte minden fogkrémben megtalálható. Fokozza a fogzománc savakkal szembeni ellenálló-képességét és gátolja a veszélyes plakkbaktériumok anyagcseréjét. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a fluoridtartalmú fogkrémek használata 20-40 százalékkal csökkenti a fogszuvasodás kialakulásának kockázatát. Az ajánlott fluoridkoncentrátum mértéke: 6 éves kortól 1.000-1500 ppm, 6 éves kor alatt: 500 ppm.
Fogelszíneződés
A fogakat vékony, láthatatlan réteg borítja. Ha proteinek, szénhidrátok, kalcium vagy pigmen-tek telepednek meg rajta, a fogak elszíneződnek. Ilyen anyagokat tartalmaz többek között a kávé, a tea, a dohány, a vörösbor, a gyógyszerek egy része stb. A nem kielégítő szájhigiénia ill. a fogak sérülései szintén okozhatnak elszíneződést. Ezek az elszíneződések nem jelentenek veszélyt magára a fogra, de esztétikai okokból megszüntethetők.
Fogkő
A fogkő kemény ásványi anyagok lerakódása a fogakon. Akkor alakul ki, ha nem távolítják el a foglepedéket, és abba így be tudnak épülni az ásványi anyagok. A lepedéken már 24 óra elteltével megindul a meszesedés folyamata. Az így kialakult fogköveket célszerű rendszeresen eltávolíttatni a fogorvosunkkal.
Fogszuvasodás
A fogszuvasodás úgy alakul ki, hogy a szájüregben levő mikroorganizmusok savakká alakítják az ott található szénhidrátokat, legtöbbször cukrot. Az így létrejött savak megtámadják a fogzománcot és a fogak demineralizációjához vezetnek, aminek az első jele, hogy fehér, mészszerű foltok keletkeznek a fogakon. Ebben a stádiumban a táplálkozási szokások megváltoztatásával, hatékonyabb szájhigiéniával és fokozott fluoridbevitellel még megállítható a demineralizáció és elősegíthető az ásványi anyagok visszaépülése. Ha viszont nem teszünk ellene semmit, bekövetkezik a szuvasodás.
Gingivitis
A gingivitis a fogínygyulladás szaknyelvi elnevezése. Akkor alakul ki, ha a plakkbaktériumok anyagcsere-termékei megtelepednek a fogíny szegélyén. Ezek az ún. toxinok idézik elő a fogíny gyulladását, ami vöröses elszíneződéssel és duzzanatokkal jár. Gyakori kísérőjelenség az érintés hatására fellépő vérzés és fájdalom. A gyulladás megszüntetéséhez a bakteriális lepedéket kíméletesen el kell távolítani a fogíny pereméről. Erre a legalkalmasabb eszköz egy lágy, puha fogkefe együttesen alkalmazva egy jól tisztító, antibakteriális fogkrémmel és egy antibakteriális szájöblítő oldattal.
Kálium-klorid
A kálium-klorid védőburkot képez a fogideg körül, és megnyugtatja azt.
Parodontitis (vagy parodontosis)
A parodontitis a fogágy (parodoncium) gyulladásos megbetegedése. A kór egyre súlyosabbá válását és az ezzel járó fokozatos csontleépülést csak professzionális parodontális kezeléssel lehet lassítani. Ide sorolandó a lepedék fogorvos által történő eltávolítása, illetve a rendszeres fogászati ellenőrzés. Ha viszont nem teszünk ellene semmit, előbb a fogíny jelentős mértékű visszahúzódásával, ezzel párhuzamosan a fogak egyre érzékenyebbé válásával, majd foglazulással, végül foghullással kell számolni.
Plakk (foglepedék)
A plakk a fogfelületen, a fogíny peremén és a nyelven lerakódó szívós, ragadós, bakteriális lepedék, amelyet a szájüregben levő ételmaradékok, sejtek, váladékok és mikroorganizmusok alkotnak. 1 mg-nyi plakk kb. 100-300 millió csírát, pl. baktériumot tartalmaz. Ezek savakat képeznek, és így főszerepet játszanak a fogszuvasodás, illetve a fogágygyulladás kialakulásában. Egynémely baktérium ragacsos anyagokat termel, amelyek megakadályozzák a plakk nyállal vagy öblögetéssel történő eltávolítását.
Profilaxis
A profilaxis jelen esetben a (fog)betegségek megelőzését jelenti. Legcélravezetőbb módja a jó szájhigiénia, a napi legalább kétszeri fogmosás, a fluoridok rendszeres használata és a fogorvos megfelelő időközönkénti felkeresése.
Remineralizáció
Remineralizáción az ásványi anyagoknak a fog felső rétegeibe, ill. a dentin és a fogzománc demineralizálódott részeibe történő visszaépülését értjük. Mindez történhet a nyál vagy különböző anyagok, pl. fluorid segítségével, amely szinte minden fogkrémben megtalálható.
Stroncium-klorid, stroncium-acetát
A stroncium-klorid és stroncium-acetát hatóanyagot tartalmazó fogkrémek mindennapos használata esetén kristályok csapódnak ki a fogak felületén, amelyek elzárják a dentincsatornákat, és a remineralizáció révén tartósan blokkolják a fájdalomingerek továbbhaladását a fogideg felé.
Ez is érdekelhet
Tisztítószemcsék
A korszerű fogkrémek 15-20%-ban tisztítószemcsékből állnak. Ezek parányi, vízben nem oldódó részecskék, amelyek segítenek eltávolítani a lepedéket a fogakról. A tisztítás ilyenkor nem vegyi, hanem mechanikai úton történik. A tisztítószemcsék mérete, keménysége és felülete különböző, ezek a paraméterek határozzák meg az abrázió mértékét. Az ideális fogkrém arról ismerszik meg, hogy jó hatásfokkal tisztít, miközben csak csekély mértékben koptatja a fogakat.
