Ismerjük meg!
Kelbimbó vagy bimbóskel (a név tulajdonképpen nem is fontos), a Földközi-tenger mellékéről származó növényt a források szerint Belgiumban nemesítették a XIII. században, de Európa-szerte csak fél évezreddel később, a XVIII. században terjedt el. A káposztafélékkel rokon: a keresztesvirágúak családjába tartozik. A fás karószáron a levelek alatt körben teremnek a rügyszerű, dió nagyságú kis gömbök, ezeket fogyasztjuk. A kelbimbó színe, íze a kelkáposztáéra emlékeztet, de íze annál is lágyabb, a rostjai is finomabbak. Ennek a zöldségfélének a jelentőségét változatos felhasználhatósága, remek íze mellett az adja, hogy november-decemberben, akár enyhébb fagyban, hó alól is "szüretelhetjük", vagyis akkor jutunk gazdag vitamintartalmú friss zöldségféléhez, amikor már semmi más nem szedhető a kertben.
Miért jó?
A káposztafélék általában is nagyon értékes táplálékaink, de a bimbóskel ezek közül is kiemelkedik gazdag tápértékével. Százgrammnyi konyhakész kelbimbó energiatartalma 36 kcal, 4,5 százalék fehérjét, 85 százalék vizet és 4,4 százalék ballasztanyagot tartalmaz. Vitamin és ásványi anyag tartalma jelentős: C-vitaminból a napi szükséglet másfélszeresét, (112 mg-ot) fedezi, ezen kívül B-vitaminok, K-vitamin, béta-karotin, valamint kálium, kalcium, magnézium, foszfor, nátrium, vas, kén, króm, gazdag forrása. Gyulladáscsökkentő, antioxidáns, rákmegelőző, immunrendszert erősítő, emésztést serkentő hatást tulajdonítanak neki elsősorban, de magas ásványi anyag- és vitamintartalma miatt más jótékony hatása is van.
Hogyan fogyasszuk?
Ha erre a 6 kérdésre igennel válaszolsz, nikotinfüggő vagy
Tippek, tanácsok
Ha saját termésű kelbimbóról van szó, legjobb sokáig a száron hagyni, hiszen enyhébb teleket akár át is vészel és mindig friss szedésűt fogyaszthatunk. Ha piacon vásároljuk, figyelni kell arra, hogy élénk zöld színű, foltmentes bimbók legyenek. Az apróbb bimbók zsengébbek, kisebb a tisztítási veszteségük, a nagyobbakról a külső leveleket le kell szedni.
Érdekességek
A középkori Belgiumban kevés volt a megművelhető földterület, így olyan növényeket próbáltak nemesíteni és termeszteni, amelyek kis területen viszonylag sok termést adnak a növekvő lakosság ellátásra.
