Ismerjük meg!
A pepino (Solanum muricatum), több néven vált ismertté: nevezik perui uborkának, körtedinnyének, tojásdinnyének, dinnyebokornak, dinnyecserjének is. Már időszámításunk előtt is termesztették a dél-amerikai indiánok. A burgonyafélék családjába tartozik (rendszertanilag a paradicsom és paprika, padlizsán rokona), viszonylag alacsony, körülbelül egy méter magasra növő évelő növény, ún. félcserje. Szárai nem törnek a magasba, erőtlenek, gyakran a földön terülnek el. Levelei szórt állásúak, változó nagyságúak, többnyire tagolatlanok, tojásdad, lándzsás alakúak vagy szárnyaltak, 3-7 levélkéből állnak. Liláskék virágai a levélhónalji csomókból fejlődnek ki. Tojás alakú, gömbölyű vagy elliptikus bogyótermése van, amelyek nagysága általában arasznyi (10-15 x 8-10 cm), súlya húsz-harminc dekás, legfeljebb fél kiló körüli. Vékony héja többnyire sárga, vörösesbarna foltokkal, csíkozással, de előfordulnak zöldes vagy kékes, sőt teljesen lila színű fajták is. A gyümölcshús világossárga, lágy, nagyon bő levű, édes, az íze leginkább a sárgadinnyére vagy a körtére emlékeztet. A belső termésüregben találhatók a lapos-gömbölyded, világos színű, a mákénál alig nagyobb, körülbelül három milliméter nagyságú magvai, de vannak magvatlan fajtái is.
Ősi termőhelye a kolumbiai Andok magas fekvésű területe (a pepinó a trópusokon a középmagas hegyvidékektől egészen 4000 méter magasságig előfordul), főként Latin-Amerika hegyvidékein és Új-Zélandon termesztik, de egyre kedveltebb Kelet-Afrikában, Kelet-Ázsiában és Ausztráliában is, valamint a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger térségében is ültetik.
Többnyire dugvánnyal szaporítják. Az érett, nyomásra érzékeny termések betakarítása kiültetés után mintegy 5 hónap múlva kezdődik. Több mint két évig teremhet a tő. Egyes fajtákon akár heteken keresztül is rajta marad az érett termés. Exportra főként Dél-Amerikában termesztik, Magyarországra is onnan (Peruból, Ecuadorból) érkezik a szállítmányok többsége.
Miért jó? Jóízű, dúslevű, a C-vitamin tartalma magas, a cukortartalma viszont nem kiemelkedő, így jó kiegészítője lehet akár a fogyókúrás étrendnek is. Sokféleképpen felhasználható.
Hogyan fogyasszuk?
A pepino bogyót többnyire meghámozva, nyersen, gyümölcsként fogyasztják, vegyes gyümölcssalátákba szeletelik, de olykor megfőzve, zöldségként készítik el. Főzhető belőle befőtt vagy lekvárnak is feldolgozható.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az apró magokat tartalmazó középső rész is ehető, sőt, a héja is. Fogyasztás előtt ajánlatos pár napig szobahőmérsékleten utána érlelni. A pepino akkor érett, ha a héja színe sárga (természetesen kivételek a kékes vagy padlizsánlila színű típusok) és enyhe sárgadinnye illata van. A gyümölcsöt felhasználhatjuk vegyes gyümölcssaláták, rostos gyümölcslé és kompót készítéséhez is.
Tippek - tanácsok Hűtőszekrényben egy-két hétig tárolható. Ha saját nevelésű a termés, érdemesebb a cserjén megvárni a teljes érettségét. A vásárolt pepino viszont többnyire még éretlenül kerül a boltokba, tanácsos várni vele, mivel akkor a legfinomabb a gyümölcse, ha egy-két hét alatt utóérik.
Érdekesség A mi éghajlati körülményeink között is könnyen nevelhető növény, nemcsak üvegházban termeszthető, hanem átteleltetés után nyáron szabadföldbe is kiültethető. Szaporítóanyaga (dugvány, "palánta") sok nagykereskedésben, kertészetben kapható, de megpróbálkozhatunk a magról való nevelésével is.
A belső üregében lévő magvakat ki kell mosni a kocsonyás, gélszerű húsból, majd vessük el balkonládába, kerti földbe, félárnyékos helyre. A magokat kevés földdel takarjuk le, és folyamatosan tartsuk nedvesen. Amikor már öt kis levele lesz, egyesével cserepekbe átültethetőek. Átteleltetése megoldható akár a szobanövényeink között is. A második évben tavasszal szabadba vagy dézsába kiültethető. Sok tápanyagot igényel, ami lehet kerti humusz vagy érett istállótrágya. Hobbykertészeknek nagy sikerélményt nyújthat a pepinóval való kísérletezés, hiszen, ha minden jól megy, egyetlen gyümölcsből akár több tucatnyit is nyerhetnek.
Legjobban: