Ismerjük meg a pisztáciát!
A pisztácia (Pistacia vera) a szömörcefélék családjába tartozó, lombhullató fa. Kétlaki, vagyis külön fán vannak a hím- és a nőnemű virágok. Több fajtája között vannak ehetetlen termésű díszfák és csemegének számító gyümölcsöt hozó változatok. Legjobbnak a mediterrán vidékek termését tartják. Lassan növő fa, és még lassabban fordul termőre: akár nyolc év is beletelhet, mire termést hoz.
Kis-Ázsiában őshonos, itt Törökországban és Iránban, Ázsiában pedig Indiában és Kínában termesztik leginkább, de a XIX. században kivitték Észak-Amerikába is, azóta Kaliforniában is nagyban foglalkoznak a termesztésével. A pisztácia csonthéjas gyümölcs, a szőlőhöz hasonlóan fürtökben terem, a kemény, sima, éretten felnyíló héj rejti a sárgás-zöldes, ehető magot.
Miért jó a pisztácia?
Azt valamennyien tudjuk, hogy a pisztácia nagyon finom, jó szemelgetni a felnyíló héjakból előbukkanó magokat. Arra kevesebben gondolnak, hogy fogyasztása közben szívük, ereik védelmében tesznek valami nagyon fontosat. Ez az apró mag ugyanis rendkívül gazdag a legegészségesebb zsírsavakban: egyszeresen telítetlen, omega-3, omega-6 zsírsavakat tartalmaz.
Összetevői nemcsak nem növelik a vér káros koleszterintartalmát, hanem csökkentik azt, elsősorban az LDL-koleszterint , amely az érfalakra rakódó plakkok kialakulásában játszik fontos szerepet. Így az érrendszert karbantartó, szívvédő élelmiszerként tarthatjuk számon. Több kutatás eredménye megerősítette, hogy a pisztácia - több dióféléhez hasonlóan - férfiaknak kifejezetten ajánlható, mivel fogyasztása valamelyest véd a rosszindulatú prosztata-daganatokkal szemben is.
Hogyan fogyasszuk?
Minden egészségvédő és egyéb jó tulajdonsága mellett azt is érdemes figyelembe kell venni, hogy a pisztácia energiatartalma igen magas, száz grammja 557 kcal (2332 kJ) energiát tartalmaz, ezért túl nagy mennyiségben nem tanácsos fogyasztani, mert az felérne egy hízókúrával. Abból azonban semmi baj nem lehet, ha 8-10 szemet naponta rendszeresen elrágcsál belőle.
Sör- és borkorcsolyának sózva, pirítva szokták kínálni, de lehet kapni sószegényebb vagy sótlan csomagolásban is, ha lehet, okosabb ezt választani, hogy ne tegye tönkre a magasabb sófogyasztás által kiváltott vérnyomás-emelkedés a pisztácia által elért érvédő hatást. A pisztácia nagy arányban tartalmaz olajat , így többek között pisztáciaolaj is készülhet belőle. Ezt az aromás olajat főzéshez, salátákhoz használhatjuk.
Mediterrán utazások alkalmával, vagy a ma még igen kis számban, itthon nevelt pisztáciafa birtokában hozzá lehet jutni a friss, még nem teljesen érett gyümölcshöz is, amit talán a tejes dióhoz hasonlíthatnánk.
Tippek-tanácsok pisztáciarajongóknak
Vásárláskor érdemes megfigyelni, mennyire van felnyílva a pisztácia héja, ugyanis ezek a legérettebbek. Zárt dobozban, hűvös, száraz helyen akár hónapokig eláll. A sótlan, tisztított pisztáciát számtalan módon felhasználhatjuk. Összetörve, diódarálón aprítva gyümölcskenyerek, muffinok hozzávalójaként szerepelhet, mint ahogy azt például a HáziPatika Egészségreceptek rovatában, egyik olvasónk kedvenc receptjeként találtuk.
Más gyümölcskészítményeket , salátákat is gazdagíthatunk vele: Süteményeknek is jó ízt adhat, ahogy például az alábbi receptben ajánlja kedves olvasónk. Krémlevesekbe szórva levesbetétként, őrölve hús, hal panírozásához is ajánlják az ínyencek. A pisztácia olaját felhasználják a kozmetikában is, mivel hidratálja a bőrt. Ha bioboltokból vagy drogériából beszerzünk ilyen olajat, házilagos pakolásokhoz is adagolhatjuk. Például élesztővel kikeverve egy jól felvihető, tápláló, hidratáló, vitamindús pakolást készíthetünk belőle, amely aztán megszáradva egyfajta kíméletes, hatékonyan tisztító bőrradírként távolítható el az arcbőrről.
Érdekességek
A pisztácia fa bármely parknak, kertnek dísze lehet, nagy, szürkészöld levele, szerteágazó, bozótos ágai, fürtös termése miatt. Igen hosszú életű fa, akár több száz évig élhet, állítólag a híres függőkertek dísze is volt. A pisztácia termését is már az ókori birodalmak nagy uralkodói kedvelték, királyi eledelnek, fogyasztását kiváltságnak tartották.
A Biblia szerint Jákob fiai "a föld válogatott gyümölcsei között" többek között pisztáciával is kedveskedtek a fáraó udvarában magas tisztséget betöltő Józsefnek. A legenda szerint a mogul császár asztalára szánt csirkéket levágás előtt néhány hétig pisztáciával kellett hizlalni, hogy a húsuk különlegesen finom ízt kapjon tőle.
Évezredes népszerűségéhez az is hozzájárulhatott, hogy teljesítményfokozó hatást tulajdonítottak neki: már Avicenna afrodiziákumként említette a Gyógyítás könyvében. Nemcsak az ókori Itáliában kedvelték: Szicíliában máig a hagyományos gasztronómia fontos része a pisztácia, a sziget "zöld aranya".