Szervezetünk egy nagyon bonyolult rendszer, amely folyamatos működése során számtalan apróbb-nagyobb "dologgal" foglalkozik egyszerre. Ezek egyike a táplálkozás során felvett anyagok felhasználása és a felesleg, illetve a bomlástermékek kiválasztása. Elnagyoltan talán így írható le az anyagcsere, melynek végén a kiválasztás áll. Az emberi léthez pedig hozzátartozik, hogy a kiválasztás során eltávolítandó anyagokat rövidebb-hosszabb ideig vissza tudjuk tartani. Ez, egészen pontosan a vizelet és a széklet megtartásának képessége a kontinencia.
Szervek, amelyek a kontinenciánkért felelnek
Azt szinte mindenki tudja, hogy a vizelet előállítása a vérből történik, méghozzá a hasüregben elhelyezkedő páros szerv, a vese közreműködésével. A vesék által kiválasztott végleges vizelet a húgyvezetéken át jut a húgyhólyagba. A hólyag tárolja a vizeletet, tehát ez az első szerv, amely kontinenciánkért felelős. Izmos fala kellően rugalmas ahhoz, hogy nagyobb mennyiségű folyadékot is be tudjon fogadni, majd kellő alkalommal megfelelő nyomást biztosítson eltávolításához. A hólyag alatt apró záróizmok gátolják meg, hogy - normális esetben - a vizelet akaratunkon kívül távozhasson. Szükség esetén azonban könnyen nyílnak, hogy a vizelet a húgycsőbe juthasson. A záróizmok tehát a kontinencia második, egyben talán a legfontosabb résztvevői.
Mi történik, ha pisilnünk kell?
A húgyhólyag természetesen korlátozott kapacitású, néhány deciliter folyadékot tud tárolni. Ahogy telődik, a falában elhelyezkedő különleges, nyomásérzékelő sejtek mérik a nyomást, és egy bizonyos szint felett jelzést küldenek a központi idegrendszerbe. Ez, illetve ennek visszajelzése lesz a vizelési inger. Normális esetben, ha a kontinenciánk jól működik, hosszú ideig képesek vagyunk visszatartani a vizelési ingert, de bizonyos esetekben ez károsodhat. A kontinencia elvesztése megnyilvánulhat abban, hogy egyre rövidebb ideig vagyunk képesek kontrollálni a vizelési ingert, esetleg abban, hogy már kisebb nyomásfokozódásra is megnyílnak a záróizmok, és a vizelet csepegni kezd. Súlyosabb esetekben a vizeletvesztés folyamatos is lehet, mert a záróizmok teljesen elveszíthetik tónusukat.
De maradjunk annál, hogy záróizmaink jól működnek! Ekkor képesek vagyunk addig kontrollálni a vizelési ingert, amíg alkalmas helyre, azaz wc-re nem jutunk. A vizelet kiürítése során a húgyhólyag automatikusan összehúzódik, és a légkörinél nagyobb nyomást hoz létre a vizeletben, amely ennek hatására ki tud ürülni a szervezetből. Ebben segítségére van a medencefenéken elhelyezkedő gátizomzat rendszere, illetve a hasűri szerveket rögzítő szalagrendszer is. Ha a hólyag kiürült, ellazul és azonnal zárt állapotba kerülnek a záróizmok is.
Nagydolog-e a kisdolog?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Általában egészen addig nem fordítunk különösebb figyelmet a vizelet kiválasztásunkra, amíg problémamentesen képesek vagyunk vizeletet üríteni. Általában ez napközben 4-6 alkalommal meg is történik (éjszaka általában nem, de akkor sincs baj, ha legfeljebb egy alkalommal fel kell kelni emiatt), nagyon nagy mennyiségű folyadék fogyasztása esetén azonban a még nagyobb gyakoriság is normálisnak mondható. Ha azonban a nagy meleg vagy a csökkent folyadékfogyasztás miatt vizelet kiválasztásunk a napi négy alkalom alá esik, akkor azonnal fokozni kell az elfogyasztott folyadék mennyiségét, mert a bekoncentrálódott vizelet egyrészt nem képes a felesleges anyagokat, bomlástermékeket kiválasztani, másrészt hamar megindulnak benne a kőképződési folyamatok. Problémássá akkor válik, ha a folyamat bármely szakaszában fellépő hiba miatt elvesztjük az akaratlagos kontrollt a vizeletünk felett, azaz fellép a kontinencia hiánya. Azonban nem kell megvárnunk, hogy ez a jelenség feltétlenül bekövetkezzen. Számos megoldás van kontinenciánk megőrzésére, melyekről már a Házipatika.com oldalain is olvashat.
Legjobban: