Az urológia az orvostudomány azon ága, mely a húgy-ivari szervek betegségeinek diagnosztizálásával és gyógyításával foglalkozik. Az urológia tárgykörébe tartoznak a vese és kivezetőrendszerének sebészi úton gyógyítható betegségei, valamint a vizeletkiválasztó-rendszer és a férfi nemi szervek daganatos megbetegedéseinek gyógyítása is.
Vesekövesség
A vesekövesség, helyesebben a veseút kövesség, kisebb-nagyobb kövek kialakulása a vesemedencében. A kövek a vizeletben oldott állapotban jelenlévő egyes anyagok leülepedése, majd kikristályosodása nyomán jönnek létre. Férfiaknál a kőképződés gyakoribb, mint a nőknél, és e betegség általában 30 és 50 éves kor között jelentkezik. A vesekövek kialakulását segítő tényezők pl. a vizeletben lévő túlzott mennyiségű kalcium, túlságosan kevés vizelet, egyes fejlődési rendellenességek, valamint a vizeletben túlzott mennyiségben jelenlévő, kőképződést elősegítő vegyületek (pl. húgysav és annak sói, foszfátok).
A vesekő hosszú ideig "néma" maradhat, tünetei heveny roham formájában csak jóval a kialakulás után jelentkeznek. Ennek oka az, hogy a vesét nem hálózzák be érzőidegek, a húgyvezetéket viszont annál inkább. A vesekövesség főbb klinikai tünetei: a homokszerű üledék felszaporodása és élénkvörös vér megjelenése a vizeletben, a kövek okozta fertőzés és a vesekő-kólika. Utóbbi esetében a fájdalom megközelítőleg jelzi a kő helyét: ha a kő a vesemedencében van, akkor a lágyékba, ha viszont a kő elindult és megrekedt a húgyvezetékben, akkor a nemi szervekbe sugárzik a fájdalom.
Ha a vesekő kiürült a húgyvezetékből, a kólika egy csapásra megszűnik. Ha azonban megakad, a vesemedence tágulatát okozhatja. A kórjóslat a kő vagy kövek nagyságától, számától és elhelyezkedésétől függ. Ha átmérőjük meghaladja az 1 cm-t, kevés az esély arra, hogy természetes úton távozzanak, a húgyúti elzáródás szinte elkerülhetetlen.
A kezelést tehát mindig az adott helyzet határozza meg. A vesekő kémiai összetétele és egyéb javallat alapján az ultrahangos kőzúzás is segíthet, így a keletkezett törmelék természetes úton, sebészeti beavatkozás nélkül távozhat a szervezetből. Amennyiben az ultrahangos eljárás nem tűnik járható útnak, marad a sebészeti beavatkozás. Az újabb vesekövek képződése gyógyszeres kezeléssel előzhető meg. Nagyon fontos a nagy mennyiségű folyadék bevitele, a szigorú diéta valamint olyan anyagok bejuttatása a szervezetbe, melyek gátolják a vesekőképződést (a vizelet savasítása vagy ellenkezőleg, lúgosítása). A diéta és a kiegészítő gyógyszeres kezelés mindig a kő kémiai összetételétől függ.
Hogyan előzhető meg a vesekő újbóli kialakulása?
A megelőzés a kő fajtájától függ. A kalciumköves betegek esetében a megelőzést szolgálja pl. a tiazidtartalmú vizelethajtó, a nagy mennyiségű víz elfogyasztása, alacsony kalciumtartalmú ételek és nátrium-celluloz-foszfát szedése, amivel megemelhető a vizeletben a citrátszint. Az oxalá-tokban gazdag ételek (rebarbara, spenót, kakakó, dió, bors, paradicsom stb.) is kerülendők. Húgysavkövek esetén hús-, hal- és szárnyasszegény diéta ajánlott, allopurinol alkalmazható és megkísérelhető a vizelet lúgosítása is. A struvit kő húgyúti fertőzésre utal, ez esetben antibiotikumot adnak.
Hólyaghurut (cisztitisz)
A húgyhólyag heveny vagy idült gyulladása, melyet a hólyagot bélelő nyálkahártya fertőzésekkel szembeni ellenállásának csökkenése okoz (pl. cukorbetegség esetén, szülés után). A hólyaghurut jellemző tünete a túl gyakori és fájdalmas vizelés, a fájdalom különösen éles a vizelési folyamat végén. Kezelése megfelelő antibiotikumokkal történik.
Vizeletürítési zavar
A vizeletürítési zavar (diszúria) nehezen végbemenő vagy fájdalmas vizelés, melyet általában hólyaghurut, húgycsőgyulladás vagy húgycsőszűkület stb. idéz elő.
Vesemedence-tágulat
A vesemedence és a vesekelyhek kitágulása (hidronefrózis) általában a steril vagy gennyes vizelet felszaporodásának és pangásának a következménye (pionefrózis), de okozhatja a húgyvezeték(ek) vagy az alsó húgyutak elzáródása is. A vesemedence-tágulat típusos vesekő-kólika képében jelentkezik. Ha mindkét vese érintett, akkor a húgyvérűség (urémia) miatt általános mérgezés alakul ki, melynek lassú, fokozatos súlyosbodása teljes veseelégtelenséghez vezet. A legfélelmetesebb szövődmény a gennyes zsákvese (pionefrózis).
Ha csak az egyik vese érintett, megfelelő kezelés mellett a beteg teljes életet élhet, bár ha a vese teljesen tönkremegy, műtétel kell eltávolítani. Ha a vesemedence-tágulat (hidronefrózis) kétoldali, húgyuti katéterezést kell végezni, majd meg kell szüntetni a kiváltó okot. Zsákvese esetében erőteljes megelőző antibiotikus kezelés szükséges.
Vesekő-kólika
A fenti kifejezés a lágyéki területen jelentkező, a hasüregbe, a nemi szervekbe és a combba, valamint a comb bőre alatt futó ideg mentén a comb belső oldalán lesugárzó, igen erős fájdalommal járó tünetegyüttest jelöl, melyhez vizelési zavar is társul. A fájdalmat az esetek többségében a valamelyik húgyvezetékben keletkezett kő elmozdulása okozza (legtöbbször utazás vagy szokatlan erőkifejtés után, ritkábban vesemedence-tágulat következtében). A fájdalom hirtelen keletkezik és rövid idő alatt az elviselhetetlenség határáig fokozódik, pár órától akár néhány napig is eltarthat, hideg verejtékkel kísért ájulást is okozhat. A fájdalom általában hamar alábbhagy az intravénás görcsoldó injekció hatására. Amennyiben a kólikát bizonyítottan kő váltotta ki, tanácsos elkerülni a morfium alkalmazását fájdalomcsillapítóként, mert ez elősegítheti a kő egy helyben maradását (immobilizáció). A görcsoldással párhuzamosan törekedni kell a kiváltó ok megszüntetésére is. Olykor, ha a kólikát magas láz kíséri és félő, hogy gyulladás lép fel, műtéti beavatkozásra lehet szükség.
Prosztata hiperplázia
Prosztatarák
Kezdetben a prosztatarák mindig fájdalmatlan. Az esetek mintegy 30%-át a rendszeres vagy más okból végzett orvosi vizsgálat során fedezik fel, 40%-át akkor, amikor a férfiak egyszerű vizelési zavarral keresik fel az orvost.
E daganatféleség százezer 70 éves kor feletti férfiból négyszáznál megtalálható (idősebb korban sokkal gyakoribb, mint fiatalabb korban). A daganat áttétet képezhet a csontokba, a nyirokcsomókba, a májba és a tüdőbe. A hormonfüggő daganatok esetében jó eredmények érhetők el női hormonok nagy adagban történő alkalmazásával. E kezelésmódnak azonban, hiába kompenzálják a kitűnő eredmények, kellemetlen mellékhatásai lehetnek, pl. az emlők kóros megnagyobbodása és a libidócsökkenés.
Minden prosztata műtét után szükséges a katéterviselés, ami gyakran vezet húgyúti fertőzések kialakulásához, ilyenkor antibiotikummal kezelik a beteget. Néhány hétig még jelentkezhet vizelési zavar, de később a panaszok jelentősen csökkennek, majd elmaradnak.
A prosztata eltávolításával a férfiak többnyire elvesztik nemzőképességüket, mivel ilyenkor az ondó a hólyagba jut és csak a következő vizeléssel sikerül kiüríteni. A közösülési képesség a műtét után többnyire megmarad. 26. szám