Az életmódváltás örökre szól
Az életmódváltó program hivatalosan ugyan véget ért, de ez nem jelenti azt, hogy június ötödikével sutba dobtam korábbi meggyőződésem és visszatértem a régi kerékvágásba. Páran talán azt várták, hogy amint nem kell majd elszámolnom a bűneimmel és a kilóimmal, nyomban visszakapcsolok az előző életembe. Ez azonban, jelentem, lehetetlen.
Három hónap alatt ugyanis rengeteg rossz szokást hagytam hátra, számtalan egészségtelen, sőt egyenesen ártalmas élelmiszerről mondtam le, és beépítettem az életembe a (néha rendszeres) mozgást . Tevékenységeim mostanra szokásokká váltak, a korábbi kényszerek rutinná szelídültek, mára az életmódváltás szabályai váltak számomra normálissá. Vagyis ha akarnék, sem tudnék már visszatérni februári önmagamhoz.
Mások kalóriáit is számolom
Az életmódváltás egyik hozadéka, hogy rendszeresen rácsodálkozom, miket esznek körülöttem mások. Viszont ahelyett, hogy kinézném a szájukból a falatokat, büszke vagyok rá, hogy képes voltam mindarról lemondani, és a legjobb, hogy egyáltalán nem is hiányoznak azok az ízek. A szupermarketben is sokszor azon kapom magam, hogy vizslatom, az előttem állók milyen termékeket pakolnak a futószalagra, és boldogsággal tölt el az "én bizony már nem eszem olyanokat" érzés.
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
"Az arcom legalább már kisebb lett"
Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!
Nem mintha pár hét alatt a téma szakértőjévé váltam volna, de ez az idő elég volt arra, hogy észrevegyem és megtapasztaljam, mennyire szabálytalanul, kontrollálatlanul és rendszertelenül étkezünk. Hogy gondolkodás nélkül befalunk bármit, ami jól néz ki, finom illatú, vagy akciós. Hogy még csak el sem mélázunk azon, hogy egy irodistának, aki egész nap ülőmunkát végez, valójában nincs is szüksége egy levesre, egy főételre és egy desszertre ebéd gyanánt, még akkor sem, ha ár-érték arányban jobban megéri mindezt menüben venni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az életmódváltás legnagyobb tanulsága
Az életmódváltás során leginkább attól féltem, hogy nehéz lesz majd lemondani azokról az ételekről, amelyeket nagyon szeretek. Amikor aztán sikerült, beparáztam, hogy a későbbiekben majd nem fogom tudni tartani magam a tiltásokhoz. Mostanra pedig úgy vagyok vele, hogy nem is kívánom a régi kedvenceket, ha pedig valamit mégis, akkor azt okosan be tudom építeni az étrendembe, ahogy Bodon Judittól , a NoSalty dietetikus szakértőjétől megtanultam.
A legjobb példa erre egy lángos volt...
Idén nyáron már volt szerencsém néhány napot a Balatonon tölteni, ahol az első adandó alkalommal a kedvenc strandbüfém felé vettem az irányt, hogy egy igazi, alaposan befokhagymázott sajtos, tejfölös lángossal indítsam a szezont. Hamar világossá vált azonban, hogy immáron csak megszokásból nyargaltam, mert amint a kezemben tartottam a szerzeményem, tudtam, hogy nem leszek képes elfogyasztani. Életmódváltóként ugyanis már csak egy fél lángosra voltam kapacitálható. És nem azért, mert sokkolt a kalóriák száma, vagy mert szándékosan lemondtam róla. Egyszerűen elszoktam az óriási méretű ételektől, az olajban/zsírban sült fogásoktól, nem utolsó sorban pedig az alábbi gondolatoktól:
- ha már ott vagyok, muszáj megkóstolnom, mert máskor nem ehetek olyat
- ha jobban megéri a nagyobb, vagy van menüben, akkor azt veszek
- ha pedig már kifizettem, megeszem, mert ételt nem hagyunk ott.
Így esett, hogy a hőn áhított lángos felét végül felajánlottam az anyukámnak, este pedig már csak egy salátát kértem vacsorára. Ezalatt a pár nap alatt nem éreztem őrjítő vágyat aziránt sem, hogy fagyizzak vagy jégkémet vegyek, csak azért, mert nyaralok. Ez különös elégedettséggel töltött el, mert ekkor éreztem, hogy sikerült végérvényesen változtatnom az étkezési szokásaimon, és mindez már anélkül megy, hogy sóvárognék egyes falatok után.
Végül pedig jöjjenek a kilók!
Ha még egyszer megkérdezné tőlem valaki, mennyit fogytam az életmódváltás során , legszívesebben azt felelném neki, semennyit. Ez ugyanis nem egy örült diéta volt, nem intenzív fogyókúraverseny, ahol mínusz harminc kilót ledobok a tavasz folyamán, majd pedig lövök egy popsiszelfit az Instára, miközben elsétálok a júniusi naplementébe. Öt kilótól végül csak sikerült megszabadulnom, de úgy gondolom, hogyha egy grammal sem mutatna kevesebbet a mérleg , mint a februári állapotfelmérésen, akkor is elégedett lehetnék a teljesítményemmel. (Az ott ugyanis a második képen egy két percig kitartott plank.)
Sanyihoz képest ugyan alulmaradtam a leadott kilók számában, de a májusi gardróbfrissítéskor már két számmal kisebb ruhákat vehettem, és mostanra olyan fazonok is rám jönnek/jól állnak, melyek korábban szóba sem jöhettek. Megtanultam pontosan annyi ételt magamhoz venni, amennyire a testemnek szüksége van, és hálás vagyok, hogy 30 évesen, önszántamból tudtam változtatni, és nem azért kellett belevágnom, mert már az egészségem és az életem forgott kockán.
Kiss Gergely, az Életmódváltók program szakértője, aki végigkísért minket ezen az úton, úgy fogalmazott : "Andi életmódváltása sikeres volt, mert mostanra az étkezéseit rutinosan és rendszerben kezeli, sokkal tudatosabb vásárló lett, és a mozgás pozitív élettani hatásai is érvényesültek nála."
Zárszóként
Életmódváltó programunkat az egyik kedvenc Hiperkarma idézetemmel zárnám, amelyet küldök mindenkinek, aki titkon érzi, hogy lenne min javítania és változtatnia az egészségéért és önmagáért.
"Hogy-hogy nem úgy érzem
hogy eddig az életeimben
összesen nem etettek meg
velem ennyi szemetet
mint ebben az egyben amibe
most születtem ebben az életemben
ebben az életemben
bármihez is kezdtem eddig
túlzásba vittem
ilyenné válnom sem kellett
eleve ilyennek terveztek
és elmondhatom neked is
azt hogy kevés az ami nehezebb
mint büszkének lennem
arra amit itt teszek
ez a fejezet a legutolsó leheletemet
is el képes tartani
ebben a nagykönyvben amit csak
egy dolog hogy letenni lehetetlen
de kiolvasni se tudta még eddig egy sem.
Legjobban: