A fájdalomküszöb
Ha nagyon alapszinten közelítjük meg, akkor a fájdalomküszöb az a pont, amelyen elkezdjük érzékelni a fájdalmat egy külső ingerből. Például, ha megbilincselnek, nem azonnal érezzük a szorítást a csuklónk körül, előbb csak kényelmetlen, kellemetlen, aztán később egyre fokozódik a nyomás, ami végül fájdalmassá válik. Azonban az, hogy ki mikor érzi ezt fájdalomnak, teljesen egyénfüggő.
Mitől függ, hogy hol van a fájdalomküszöbünk?
A kutatók évek óta keresik a választ erre a kérdésre, főleg azért, hogy meg tudják előzni a fájdalom kialakulását. Felmerül az a kérdés is, hogy vajon az egyik ember miért tűri jobban a fájdalmat, mint a másik, vajon ennek pszichológiai, fizikai és genetikai háttere is van? A kérdésre már csak azért sem egyszerű válaszolni, mert nincs egy objektív mérce, amely alapján mérhető a fájdalom.
Fájdalomtűrés<br /><strong></strong>
Azt, hogy egy ember mennyire bírja a fájdalmat, két fontos tényező alakítja: az egyik az, hogy a bőrünkön a fájdalmat érzékelő receptorok milyen gyorsan jeleznek az agyunknak, a másik pedig, hogy az agyunk mikor érzékeli azt. Ez dönti el, hogy mekkora figyelmet szentelünk a fájdalomnak vagy mennyire tudjuk figyelmen kívül hagyni.
A fájdalomtűrési képességet befolyásolja az egyén neme, kora, különböző pszichológiai tényezők és az is, hogy hogyan született, történt-e bármilyen komplikáció vagy sérülés a születése során.
Annak, akit gyerekként minden veszélytől megóvnak, például nem mászhat fára, nem biciklizhet, nem sportolhat, tehát nem tapasztalja meg a fájdalmat, annak várhatóan felnőttként is alacsony lesz a fájdalomküszöbe. Viszont azok, akik gyerekként örökké lehorzsolták a térdüket, könyöküket, kificamították a bokájukat, felnőttként is jobban viselik a fájdalmat.
Az, hogy hogyan viseljük el a fájdalmat, szintén egyénenként különbözik: van, aki csendben szenved, mások meg sírnak, panaszkodnak, hangosan fejezik ki, hogy mekkora baj érte őket. Vannak kultúrák, ahol a fájdalom a gyengeség jele, ezért már a gyerekeket is az "elme győz az anyag felett" szellemében nevelik, abban hisznek, hogy a mentális fókusz és a meditáció csökkenti a fájdalomérzetet.
Egy kísérletben az alanyokat arra kérték, hogy különböző dolgokra gondoljanak, amikor beüt a fájdalom. A kutatás azt mutatta ki, hogy azok, akik szexről fantáziáltak, jobban tűrték a fájdalmat, mint azok, akik valami semleges tevékenységre gondoltak. Ez bizonyítja a fájdalom pszichológiai természetét, vagyis azt, hogy ha kizárólag élvezetet vagy örömöt okozó dolgokra gondolunk, az tompítja a fájdalomérzésünket.
A genetika
A fájdalomtűrésének utolsó aspektusa a genetika. Létezik egy enzim, a katekol-O-metiltranszferáz (COMT), amely képes lebontani a dopamint, azt az agyban termelődő vegyületet, amely az idegrendszerben neurotranszmitteri szerepet tölt be. Ha a COMT enzim túl aktív, akkor az egyén szervezetében sokkal kevesebb dopamin van jelen, így a testben előforduló természetes fájdalomcsillapítók, mint amilyen például az endorfin, akkor csökken a szervezet belső, fájdalomcsillapító képessége.
Tehát a fájdalom tűrését sok minden befolyásolja, és mivel minden szervezet más, nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy meddig bírja az ember a fájdalmat. A kutatók szerint valahol a szülés során tapasztalt fájdalom környékén lehet a tűréshatár. Mindenesetre nem ajánlott otthon próbálgatni a határokat!
Forrás: healthline.com