Európában naponta átlagosan 200-300 mg koffeint fogyasztunk, főként kávé , energiaitalok és tea formájában. Ám akadnak, akik ennél a három csésze kávénak megfelelő mennyiségnél lényegesen többet isznak, különösebb rosszullét nélkül. A koffeinlebontási képesség genetikai vizsgálata gyorsan megmutathatja, milyen génjeink vannak, így mennyi kávét ihatunk különösebb egészségügyi probléma nélkül.
Míg 100-600 mg koffeinadag egyeseknél gyorsabb és tisztább gondolkodást eredményezhet, addig másoknál már nyugtalanságot és akár rosszullétet is okozhat. Az e feletti mennyiség pedig akár túladagolásnak is számíthat. Egy csésze kávé egyébként típustól és elkészítési módtól függően nagyjából 70-180 milligramm, egy csésze tea átlagosan 47, egy félliteres kóla pedig 44 milligramm koffeint tartalmaz.
Egészséges felnőttek esetében a felszívódott koffein mennyisége átlagosan 4 óra alatt „feleződik”, egy, a máj által termelt enzim (CYP1A2) bontja le, míg az AHR gén egy olyan fehérjét kódol, mely a CYP1A2 szabályozásában vesz részt.
Ha ezen két gén közül (CYP1A2 és AHR) mindegyikből a speciális változattal rendelkezünk, akkor gyorsan bontjuk le a kávét, mint a többi ember – így elképzelhető, hogy a várt hatáshoz többet is kell innunk. A kávénak erőteljesebb hatása van ugyanis azokra, akik lassabban bontják le a koffeint. Nagyjából az emberek fele rendelkezik az AHR-variánssal, de a népességnek csak a 2 százalékánál van meg hozzá CYP1A2-variánsa is. Ők 61 milligrammal több koffeint fogyaszthatnak naponta. Ám, akiknek egyáltalán nincsenek koffeinlebontást „gyorsító” génjeik, azok, ha tehetik, még kevesebb (40 milligramm) koffeint fogyasszanak naponta. Akiknek csak egy speciális génjük van, ott a lassú lebontás dominál, így fontos, hogy ők is keveset igyanak.
Forrás: Tech Insider