A magyar szexológia úttörője
A hazai egészségügy nagy alakjairól, meghatározó személyiségeiről szóló sorozatunkban nemcsak korszakalkotó kutatókat, felfedezőket, a gyógyítás új útjaira először lépő orvosokat érdemes bemutatni, hanem azokról sem szabad elfelejtkezni, akik az egészséggel kapcsolatos ismereteket mind szélesebb körben igyekeztek terjeszteni. Közéjük tartozik dr. Veres Pál is, aki egy prűd korban először igyekezett a tudatlanság és az álszemérem falait áttörni, ráadásul egy olyan témában, a szexualitásról szólva, ami ugyan mindenkit érdekelt, mindenkit érintett, mégis a legtöbben restelltek beszélni róla.
Még a legfelvilágosultabbak is úgy tettek, mintha ezen a téren minden rendben lenne, egy tisztességes, jól nevelt fiatal nyilván mindent megtanul az iskolában és a szüleitől, ami a testiséggel kapcsolatban fontos lehet a számára, annál több iránt érdeklődni pedig már a jó erkölcsbe ütközne. Kevesen voltak, akik rájöttek arra, hogy a XX. század második felének modern fiataljai mennyire magukra vannak hagyatva ebben, hogy hiába a tévé, a sajtó, a mozi kétes információáradata, az intimitással kapcsolatban félelmetes a tájékozatlanságuk a legalapvetőbb kérdésekben is.
Az orvos válaszol
Az egyik fiataloknak szóló magazin munkatársaként több évtizeden át fogadta az olvasói leveleket és nemcsak válaszolt a tanácsot kérőknek, hanem rovatában név nélkül közzétette a legjellemzőbb, mások számára is tanulsággal szolgáló kérdéseket és válaszait. A magazin "Az orvos válaszol" rovata annyira hiánypótló volt, hogy ifjú olvasói a hatvanas-hetvenes években többnyire ennél az oldalnál nyitották ki a lapot, és nagy érdeklődéssel kezdték böngészni, nincs-e a jeligés kérdések között olyan, amit ők maguk is szívesen megkérdeztek volna.
A vidám szemű, apás bölcsességű "Pali bácsi" pedig úgy válogatta ki a kérdéseket, hogy mindig akadt köztük olyan, ami tizenévesek ezreinek kimondatlan problémáját érintette. Kíméletes szépítés nélkül világított rá az ezen a téren uralkodó rettenetes tudatlanságra: a "bibe, a porzó meg a méhecske" típusú, no meg latin orvosi kifejezések mögé bújt, szégyenlős iskolai felvilágosítások korában a már aktív nemi életet élő tinédzserek elemi dolgokkal nem voltak tisztában. Gyakori kérdés volt például, hogy teherbe lehet-e esni örömérzés nélkül vagy az orális szex során, számosan érdeklődtek, hogy meddig veszélytelen a petting, és volt, aki azt tartotta legfontosabbnak, hogy vajon az arcán látható-e, hogy elvesztette a szüzességét.
Nemegyszer azzal is megvádolták Veres doktort, hogy a népszerűség érdekében talán maga találja ki egyik-másik, különösen mély tájékozatlanságról árulkodó kérdést, például, hogy életben marad-e a napon a sperma, vagy, hogy egy mások által használt ágyneművel érintkezve bekövetkezhet-e a fogamzás. Ő azonban egyszerűen foglalta össze a bajok lényegét: a fiataloknak nincs kitől kérdezni! Például a házasság előtti tanácsadás, ami amúgy is csupán a fogamzásgátlási módozatokra terjedt ki, erre alkalmatlan volt, már csak azért is, mert oda a menyasszonyok egyharmada már néhány hónapos terhesen érkezett... Márpedig a tudatlanság, a naivitás akár életveszélyes is lehet, de legalábbis életeket tehet véglegesen tönkre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tabukat döntögetve
Dr. Veres Pál minden tömör, velős, bölcs türelemmel és szókimondó humorral megfogalmazott válasza mögött a felelős, egymásra figyelő, a valódi érzelmeken alapuló szexualitásra nevelés szándéka állt. Hogy se divatból, se kortársi megfelelési kényszerből ne kezdjenek bele komoly testi kapcsolatba addig, amíg alaposan meg nem ismerték saját testük működését, és amíg nem megfelelőek a körülmények egy valódi, kölcsönös örömszerzésen alapuló, a másik iránti felelősséggel is számoló szerelemre. Nem mindegy, kivel, mikor, hol, hogyan - figyelmeztetett újra meg újra.
Halálosan komoly humor
Nemcsak a folyóiratokon és rádióműsorokon keresztül, könyvei által tanított, hanem előadássorozatokkal is járta az országot, ifjúsági táborokat, laktanyákat, iskolákat. Az interneten máig megtalálható például az az előadása, amelyet 1987-ben katonáknak tartott, és amelyet kalózmásolatok ezreivel terjesztettek. Ő maga is tudta azt, hogy előadásairól felvétel készül - csendes humorral elfogadta a magyarázatot, hogy az éppen szolgálatban lévő katonatársak számára veszik magnóra - de nem bánta, hiszen nem meggazdagodni akart belőle, hanem ismeretek nyújtásával minél többeknek segíteni.
"Úgy látszik, ebben az országban százezrek vannak éppen szolgálatban" - mondta. Így történhetett meg az a komikus eset, hogy külföldön járva neki kínálták megvételre saját előadásának kazettáját, mint amiben "minden elhangzik, és mindent kimondanak" a szexről. Voltak orvos és tanár kollégák, akiket ellenérzéssel töltött el legendás szókimondása, ahogy minden testrészt és folyamatot a nevén nevezett, de ő ezt tudatosan vállalta. Alapelve volt, hogy mindenről kell és lehet is beszélni, mégpedig úgy, ahogy az a hétköznapi beszédben előfordul. "Ugye, nehéz elképzelni, hogy egy férfi latin műszavakkal mondja el egy orvosnak, ha baja van, fáj, nem megy? De azt is, hogy a nyelvművelők által ajánlott "bájdorong" megnevezést fogja használni..." - hangzott el például egyik előadásában.
Előadásainak népszerűsége a legjobb humoristákéival vetekedett, és éppen ez, elpusztíthatatlan derűje, humora, öniróniája, szókimondása, életigenlése volt a kulcs a fiatalok bizalmához. Prűd tiltások, ijesztgetések, álszent viselkedés helyett őszintén beszélt a testiségről, az önkielégítésről, a nemiséggel való ismerkedésről, szerelemről, szexualitásról, a megalapozott, boldog párkapcsolatról. Előadásai több generáció emlékezetébe vésődtek. Alapgondolata volt ezeknek, hogy a szerelem két ember különösen szép kapcsolata, törődni kell a testi és lelki részével egyaránt.
Egy ember, aki végig fiatal maradt
Veres Pál 1918-ban, az I. világháború utolsó évében született Újpesten. Gyermekkorában orvos szeretett volna lenni, de vonzódott az újságíráshoz is. Ez utóbbi szabta meg életpályáját: huszonévesen fotósként kezdett dolgozni az Újpest lapnál, majd hírlapíróként is tevékenykedett több szerkesztőségben is. Magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, de elsősorban az újságírás mellett kötelezte el magát, 1947 óta volt az újságírók szövetségének, a MÚOSZ-nak tagja.
Másik régi vágyát, az orvostudományok iránti érdeklődését sem felejtette el: szokatlan módon ötvenéves korában kezdte meg tanulmányait az orvosi egyetemen, és 56 évesen szerzett orvosdoktori diplomát. A Magyar Ifjúság című hetilapnak egyik alapító tagjaként kezdett bele levelező-tanácsadó munkájába, majd évtizedeken keresztül az Ifjúsági Magazin hátsó oldalain jelentette meg szexológiai levelező rovatát. Több népszerű ismeretterjesztő könyve jelent meg, hatalmas példányszámokban, minden alkalommal bizonyítva, milyen óriási igény van a közérthető, közvetlen hangú felvilágosító munkára. Élete végéig aktívan dolgozott, az utolsó napokban is "A szerelem születése" című könyvét rendezte sajtó alá.
Ez is érdekelhet
2006. február 22-én, 88 éves korában hunyt el.
Legjobban: