Három évvel ezelőtt Jill éppen a munkahelyén volt, amikor nyilalló fájdalmat érzett az ágyékában. Olyan erős volt a kín, hogy autóba ült, és elindult hazafelé. Visszatekintve már nem igazán tudja elképzelni, hogy volt képes vezetni, hiszen a bal lába időközben szinte használhatatlanná vált. Az út alatt igyekezett meggyőzni magát, hogy semmi komolyabb probléma nincs, csak pihenésre van szüksége. Amikor azonban ki akart szállni a kocsiból, nem tudott ráállni anélkül a lábára, hogy ne gyötörte volna pokoli fájdalom. Valahogy besántikált a házba, és telefonált a szomszédjának, kérte, vigye be a sürgősségire.
A kórházban a panaszai alapján úgy hitték, a derekánál kell keresni a probléma gyökerét, így teste azon részéről készítettek egy CT-felvételt. Mivel nem találtak semmi rendelleneset, nagy mennyiségű morfiumot adtak a nőnek, és azt javasolták, jöjjön vissza másnap egy MRI-re. "Ekkor már javában benne jártunk az éjszakában, taxit kellett hívnom, hogy haza tudjak menni. A morfium ellenére reggelig szenvedtem" - írta Jill a thehealthy.com -on. Másnap elment a háziorvoshoz, aki megvizsgálta, majd előjegyeztette MRI-re, amelyen egyébként megint csak a derekát vizsgálták. A morfiumtól ekkorra erős hányingere lett, így nem szedte tovább, ami miatt azonban a fájdalmai fokozódtak.
Vörös, duzzadt, forró lett a lába
AZ MRI gerincsérvet jelzett, ami nagyon meglepte Jillt, hiszen soha nem volt problémája a hátával. Mindenesetre másnapra bejelentkezett egy fizikoterápiás központba, hogy utánajárjon, van-e valami módszer, ami segíthet. Amikor viszont reggel otthon felébredt, azt vette észre, hogy a bal lába óriásira duzzadt, bőre forró és lilás-vöröses árnyalatú. Nagy fájdalmak árán elment a fizikoterápiás központba, ahol a terapeuta rémülten figyelmeztette, hogy a tüneteket vérrög okozza, és sürgősen kórházba kell mennie.
Jill ismét a háziorvosát hívta, aki azonnal berendelte magához. Kiderült, hogy mélyvénás trombózisa van, amely vérrög képződését jelenti a mélyen fekvő vénákban, leggyakrabban az alsó lábszárakban. Azonnal kórházba szállították, ahol privát szobát kapott, egy orvos pedig elmagyarázta neki, hogy másnap reggel egy specialista fogja felmérni az állapotát. "Feküdtem a kórházi ágyon, egész éjszaka a mélyvénás trombózis után kutattam az interneten, és azon töprengtem, miért nem érzik sürgetőbbnek a helyzetemet" - így Jill.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Másnap számtalan orvos és nővér gyűlt a betegágya köré, Jill pedig megtudta, hogy a vérrög hatalmas, és azonnal meg kell műteni. Kiderült, hogy nemcsak arra van esély, hogy elveszítse a lábát, de akár bele is halhat a trombózisba. Az operáció szerencsére jól sikerült, Jill három napot töltött az intenzív osztályon, és két másik beavatkozáson is átesett: az egyik során egy olyan eszközt ültettek be a testébe, amely megakadályozta, hogy a vérrögök a tüdőbe jussanak, a másik pedig az angioplasztika volt. Az angioplasztika során olyan katétert vezetnek be az elzáródott érbe, melynek végén egy ballon van, és ennek segítségével tágítják ki az eret, helyreállítva a véráramlást.
Kiderült: Leiden-mutációja van
Az intenzív osztályról kikerülve Jillnek vérhígítót írtak fel, és kompressziós harisnyát is kapott, amit a következő két évben állandóan hordania kellett, csak alvás közben vehette le. Mivel folyamatosan az járt a fejében, miért éppen vele történt ez, amikor hazaengedték, felkeresett egy hematológust. A szakember rájött, hogy Jillnek az V. véralvadási faktor génjének mutációja, azaz Leiden-mutációja van, ez egy genetikai eredetű véralvadási zavar. Mint azt korábbi cikkünkben írtuk, ilyenkor az alvadást elősegítő faktorok bomlásának lassulása következtében a betegeknek fokozottan alvadékony a vére, így trombózisra hajlamosak.
"Azok a nők, akik Leiden-mutáció-hordozók, nagyobb eséllyel kaphatnak trombózist terhesség alatt. Nekem még nincs gyerekem, de ösztrogéntartalmú fogamzásgátló tablettát szedek közel 20 éve, az ösztrogén pedig ugyancsak fokozza a rizikót. A tudtomon kívül tökéletesen előkészítettem magamnak a tragédiát" - magyarázta Jill, aki egyébként az édesanyjától örökölte a mutációt.
"Hálás vagyok, hogy még megvan a lábam"
Ez is érdekelheti
A Leiden-mutáció miatt Jillnek más típusú fogamzásgátló módszer után kellett néznie, és azzal a ténnyel is meg kellett birkóznia, hogy élete végéig vérhígítót kell szednie. A bal lába - combjától a bokájáig - máig vastagabb, mint a jobb, és a bőrszíne is más. "Bár az összes cipőmnek búcsút kellett mondanom, hiszen a bal lábamra fél mérettel nagyobb cipő szükséges, hálás vagyok, hogy még megvan, és tudom használni" - zárta történetét Jill.
Legjobban: