Bár a csecsemőkori hirtelen halál előfordulása az Egyesült Államokban csökkenő tendenciát mutat, az ágyban történő véletlen fulladás miatt halálesetek száma csaknem megnégyszereződött - derül ki a Pediatrics februári számából. A legveszélyeztetettebbek a négy hónaposnál fiatalabb fekete fiúcsecsemők.
A szerzők szerint a különbséget egyszerűen a betegségek meghatározásainak változása, illetve az orvosi vizsgálatok különbözősége okozhatja. Az üzenet a szülők számára azonban egyértelmű: a csecsemők számára legbiztonságosabb, ha ágyuk a szülőkhöz közel, de tőlük elkülönítve helyezkedik el, mondta el a közlemény szerzője, Carrie K. Shapiro-Mendoza, az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ epidemiológusa. A csecsemőket kemény matracra a hátukra fektetve kell elaltatni, és ágyukban nincs helye a párnáknak, plüss állatoknak és paplanoknak.
Vigyázni kell az együtt alvással is, ha valaki mélyen alszik, gyógyszereket szed, vagy alkoholt fogyasztott.
Alvás közben okozhat fulladást a túl puha ágynemű, párna, veszélyes lehet a vízágy, illetve a gyógyszerek miatt kábult, vagy alkoholt fogyasztó szülő álmában ráfekhet a gyermekre.
Ezek mellett a csecsemők feje beszorulhat a matracok közé, az ágykeretbe, vagy a bölcső rácsai közé is.
A mostani vizsgálathoz a szerzők egy év alatti amerikai gyerekek halotti bizonyítványait vizsgálták át. 1984-től 2004-ig az ágyban történt fulladásos halálesetek aránya megnégyszereződött, százezer élveszületésre jutó 2,8-ről 12,5-re nőtt. A legnagyobb (14 százalékos) növekedést 1996-2004. közt figyelték meg. Ezalatt az időszak alatt a hirtelen csecsemőhalálozás aránya viszonylag stabil maradt. Itt a - vélhetően egy 1999-ben indult országos kampánynak köszönhető - javulás 2003. körül kezdődött.
A fekete csecsemőknél az ágyban történő fulladásos halálesetek gyakorisága meghaladja a fehérekét (százezer élveszületésre esetükben 27,3 áldozat jut, szemben a fehérek 8,5-jével).
A fiúk is nagyobb veszélyben vannak mint a lányok (12,5 a 9,6-del szemben). A fulladásos halálesetek többnyire három hónapos kor előtt, legtöbbször az élet első hónapjában következnek be, és érdekes módon többnyire a hét első felében, tehát vasárnaptól szerdáig. A szerzők valószínűsítik, hogy a halotti bizonyítványt kiállítók egyre gyakrabban írják be halálokként a fulladást a csecsemőkori hirtelen halál helyett, ezért a megelőző intézkedéseken kívül a definíciók egységesítését is sürgetik.