Nem válogatós albérlő
A hengeres férgek (Nemathelmintes) törzsén belül a fonálférgek (Nematoda) osztályába tartozó Trichinellák szerte a világon minden éghajlaton elterjedtek. Nyolc fajt tartunk számon, hét képes megfertőzni az embert. 1972-ig csak a Trichinella spiralis volt ismert, a többi hét fajt azóta fedezték föl. Nem véletlen, hiszen az egyes fajok csak enzimeik eltérése és DNS-ük alapján különböztethetők meg, kinézetre teljesen egyformák: A fonálféreg-nőstények 1,7-4 milliméter hosszúak, a hímek rövidebbek, legfeljebb 2 milliméteresre nőnek és 60 mikrométer szélesek, az izmokban szabadon élő vagy betokozódott lárvák 600-1300 mikrométeresek.
Európában négy faj fordul elő. A legfontosabb emberi élősködő kétségtelenül a Trichinella spiralis, ami egyébként százharminc egyéb emlősben képes otthonra találni. Az emberbe főként a sertéshús, még inkább a vaddisznóhús fogyasztásával kerül. A Trichinella különlegessége, hogy először a gazdaszervezet belében, főként a patkóbélben (duodénum), majd izomzatának sejtjeiben telepszik meg. Neve apró hajszálat jelent, s valóban, fénymikroszkóppal parányi kunkori - spirális- szálacskának tűnik a sejtekben.
Kell-e tőle félnünk?
A féreg okozta betegség némi körültekintéssel jól megelőzhető, ráadásul hazánkban szerencsére igen ritka parazitafertőzésnek számít. Népegészségügyi problémát elsősorban Latin-Amerikában, Kelet-Déleurópában, valamint Ázsiában és Afrikában jelent. Pont azonban ritka előfordulása miatt rejt veszélyt, mert keveset tudunk róla, nem számolunk a veszéllyel.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Miután az orvosok is ritkán találkoznak e zoonózissal, ez megnehezíti számukra a diagnózist. Egy határainkon túli, dél-vidéki vizsgálat szerint az orvosok 90 százaléka a tünetek alapján nem ismerné fel a fertőzés tüneteit, pedig a betegség súlyos fertőzés esetén akár halálos is lehet. Szerencsére erre hazánkban már régen nem akadt példa, de hogy a jövőben se történjék, fontos tudni, miért is nem ajánlatos nyers húst kóstolgatni...
Mi a rossz a nyers fasírtban?
A Trichinella spiralis végleges és a közti gazdája megegyezik. A vadon élő ragadozók és mindenevők - a róka, sertés, vaddszinó, egér vagy patkány - szervezetéből és közvetítésével juthat az emberbe. A parazitalárvák rendszerint az elfogyasztott izomszövettel, azaz húsevés révén jutnak új gazdájukba. A legtöbb emberi megbetegedés azokon a területeken következik be, ahol a lakosság kedvelt élelme a sertéshús, hagyománya van a disznóvágásnak, és a nyers vagy csupán füstölt disznótoros ételeknek, házikolbásznak, illetve, ahol a háztáji sertéseket konyhai maradékokkal, húsételekkel is táplálják. A fertőzés emberről emberre nem terjed.
A fertőzési úgy történik, hogy a hús elfogyasztása után az emésztőnedvek hatására a húsban lévő betokozódott lárvák tokja felnyílik, a lárvák pedig kiszabadulva megtelepszenek a patkóbél nyálkahártyájában, elsősorban a bélbolyhok tövében. A tokos lárvákat különleges tivelóz-tartalmú glikoproteid-burkolat védi meg a tápcsatorna emésztőnedveitől. A bélnyálkahártyát borító epitéliumsejtek mindössze 13-20 mikron méretűek lennének, de a lárvák hatására mintegy 100 sejt egyesülésével sokmagvú, úgynevezett szincícium-sejtek fejlődnek, melyek immár kellő méretűek a lárvák befogadására. Négy vedlés és harminchat óra kell ahhoz, hogy a lárvákból ivarérett hímek, illetve nőstények fejlődjenek.
Lárvák és dajkák
A szerencsés lárvák jó helyre kerülnek, és alig telik el egy hét, már be is fészkelték magukat új lakhelyükre, az izomsejtekbe, egészen pontosan az izomrostokba. A jó vérellátottságú, gyakran használt izmokba telepednek meg a legszívesebben, ezért a leggyakoribb a rekeszizom, a bordaközi izmok, a nyelv és rágóizmok, valamint a szemkörüli izmok trinichinellás fertőzése. A hosszúkás féreglárvák a harmadik héten kezdenek bekunkorodni, és a 4-6. hétre pedig már tojásdad, kissé hegyes fehérjetokot képeznek maguk köré.
Trichinella spiralis Közben az izomsejtek összehúzékony fehérjéi leépülnek, ezért szöveti képét mikroszkóppal vizsgálva eltűnik jellegzetes harántcsíkolatuk; sejtmagjaik megnagyobbodnak, és osztódnak, az izomsejtek pedig a férgek sokmagvú dajkasejtjeivé alakulnak. A lárvák a tápanyagellátásuk biztosítása érdekében a kis vénás érrendszert is átrendezik. A gazdaszervezetként működő emberi test izomfájdalmakkal, ödémákkal, izomgyulladással és lázzal reagál a hívatlan vendégekre. Ötven-hetven lárva már jelentős fertőzést tud okozni.
Szívós lárvák
A legtöbb Trichinella vadállatokban él és szaporodik, az emberrel könnyen kapcsolatba kerülő T. spiralist sertés- és vadhúsok közvetítésével fertőz. A házisertések a patkány vagy egyéb rágcsálók elfogyasztásával, illetve a fertőzött ételmaradékkal történő etetés révén fertőződnek. Európa tizenegy országában, köztük Spanyolországban, Írországban, Németországban, Magyarországon és a tőlünk keletebbre, illetve délebbre fekvő országokban észlelték a házisertések fertőzöttségét, ami azonban szerencsére igen ritka esemény.
A köztes gazda állatok többnyire tünetmentesek, a kórokozók jelenléte lényegében csak elpusztulásuk után, szöveteik vizsgálatával derül ki. Az emberben azonban komoly egészségi problémákat, ritkán halált is okozhat a fonálféreg. Ezért szigorúan tilos az ismeretlen eredetű vadhúsok fogyasztása.
A betokozódott lárvák igen ellenállóak: a gazdaszervezet elpusztulása után a külső hőmérséklettől függően akár egy évig is élet- és fertőzőképesek maradnak. A kemény fagyokat, -20-22 ℃-ot is jó néhány hétig átvészelik.
A nyers sertés- és vadhús Trichinella-vizsgálata kötelező. Az állatorvosi, trichinoszkópos vizsgálat mikroszkóppal és szabad szemmel történik, és 75-85%-os biztonságot nyújt. Megtörténhet, hogy a vizsgált húsdarabban pont nincsenek lárvák, de a fogyasztásra kerülőben már vannak. A hús -15 ℃-on legalább három hétig tartó mélyhűtésével a betokozódott lárvák elpusztíthatók, ez azonban, miután jónéhány ellenálló Trichinellára is rábukkantak, ma már nem kellően biztonságos módszer.
Az alapos füstölés és sózás egy hónap alatt képes elpusztítani a parazitát, a rövid füstölést, szárítást azonban a betokozódott lárvák vígan átvészelik. A sertéshúst csak alaposan átsütve szabad fogyasztani, mert a lárvák csak akkor pusztulnak el, ha legalább egy percen át a hús minden része legalább 70 ℃-osra lett hevítve. A legbiztosabb a hosszas főzés vagy sütés.
Ha mégis bejut a féreg...
A lappangási idő 2-28 nap, az első tünetek rendszerint már a fertőzés utáni első héten jelentkeznek. A trichinellosis első pár hetében az emésztőszervi tünetek a jellemzőek, hiszen a kikelő lárvák először a belet árasztják el. Hányás, hasmenés vagy éppen székrekedés, alhasi fájdalom, láz jelentkezik. Korai tünet a szemhéj-ödéma és a szemek bevérzése. Amikor a lárvák elkezdenek elvándorolni, és megtelepedni az izmokban, a láz a magasba szökik, fáradtság, bágyadtság, fejfájás okoz rossz közérzetet.
Elsősorban a jó vérellátású, harántcsíkolt izmok duzzanata, ödémája és fájdalma jellemző. Érintett a rekeszizom, a légző, beszédhez, rágáshoz, nyeléshez használt izmok, ezért nyelési nehézség, mellkasi fájdalom, fulladás, köldök alatti fájás, nyomásra fájó izmok, végtag-gyengeség, ízületi fájdalmak kínozzák a fertőzöttet. Ha a fertőzés a szívet is érinti, a szívizomműködés kóros megváltozását az EKG is jelzi.
A féreg és lárvája saját mérgeket (toxinokat) is termel, melyek túlérzékenységi reakciót, bőrtüneteket, viszketést válthatnak ki. A heves tünetek a harmadik hónaptól alábbhagynak, de a fáradékonyság és az enyhe izomfájdalmak továbbra is nehezítik a fertőzöttek mindennapjait. A fertőzés évekig fennállhat, a megszállt szövetekben a lárvák környékén kálciumsók rakódhatnak le.
Mi a teendő, ha igazolódik a fertőzés?
A tivelóz tartalmú glükoproteid nem csak megvédi a betolakodó parazitákat, erős immunrendszeri választ kiváltó antigén is. Ezért megjelenésére az ember védelmi rendszere antitest-termeléssel válaszol. Ez az antitest vérvizsgálattal kimutatható, fontos diagnosztikai jel, de a vizsgálat csak a fertőzés után három-négy héttel ad biztos eredményt. A vérben megemelkedik az eozinofil granulociták száma. Az izomszövetből vett minta szövetvizsgálata és izomenzimek, a tejsav-dehidrogenáz (LDH) és kreatin-kináz (CK) izoenzimei szérumkoncentrációjának meghatározása segíthet a parazitafertőzés tetten érésében. Székletvizsgálattal a bélférgek nehezen fedezhetők fel, mert csak az elpusztultak ürülnek.
A komoly, sok lárvával történő fertőzés a szívizom, a szív- és agyhártyák gyulladásához, tüdőgyulladáshoz, a légzőizmok gyulladásához vezethet. A haláleset ritka, de nem szabad lebecsülni a parányi férgeket!
Legjobban: