Több mint három hete tart az orosz-ukrán háború, amely nem csupán a két egymással szemben álló országban élő fiatalokra van hatással, hanem azokra is, akik a világ más részein élnek. Az opendemocracy.net európai és amerikai tinédzsereket kérdezett arról, mit éreznek az elmúlt időszak eseményeivel kapcsolatban (a neveket a lap megváltoztatta).
Fájdalom és szégyen
A 18 éves, orosz-ukrán származású, Spanyolországban élő Eva azt mondja, neki két hazája van: Oroszország és Ukrajna. Hihetetlen fájdalmat érez a háború miatt, de szégyelli is magát. Miközben ugyanis a gondolatairól ír, a családja kénytelen a bombázások elől menekülni. "Nagyon dühös vagyok. Putyinra. Azokra, akik még azt sem hiszik el, hogy háború van. Különösen frusztráló, amikor 'fasisztáknak' nevezik az ukránokat, vagy olyan embereknek, akiket 'meg kell menteni'. Undorodom attól, hogy le kell írnom ezt, még akkor is, ha idézőjelet használok."
A lány ugyanakkor szép dolgokat is megtapasztalt a háború kapcsán. "Látom az embereket, akik segítenek egymásnak. Látom a katonákat, akik a hazájukat védik. Szeretnék hinni abban, hogy a közös erőfeszítéseknek köszönhetően hamarosan véget ér a történelem e sötét fejezete, és arról mesélhetünk a gyerekeinknek, unokáinknak, hogy az egész világ összefogott, és a jó győzelmet aratott a gonosz felett. A traumák helyett pedig a kedvesség öröklődik majd generációról generációra."
Háború helyett béke
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tamara 17 éves, Oroszországban él. Ahogy ő fogalmaz, egy olyan országban, amelyet végtelenül szeret, és amellyel kapcsolatban az érzései soha nem fognak megváltozni. Hozzáteszi azonban, hogy az országot szereti, nem a kormányát. "A kormány jelenleg mindent megpróbál elvenni tőlünk, az orosz néptől. Az oroszok soha nem akartak háborút. Szinte mindannyiunknak vannak családtagjai vagy barátai Ukrajnában, így a háború híre sokként ért minket. A nagyapám azért harcolt a második világháborúban, hogy én békében élhessek. Most azonban minden, amiért küzdött, egy szempillantás alatt eltűnt. Szörnyű ezt kimondani, de örülök, hogy már nem él, és nem látja azt, ami történik" - szögezi le Tamara, aki arra kér mindenkit, ne az orosz kormányra, hanem a népre hallgassanak. Ők békét akarnak, és azt, hogy újra láthassák Ukrajnában élő szeretteiket.
"Nagyon szerencsés vagyok"
"A háború híre mindenkit megdöbbentett az ismerősi körömben, senki sem tudta elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet" - ezt már a 17 éves, Angliában élő Natasha mondja. A lány szerint iskolája minden erejével igyekszik támogatni az ukránokat: legutóbb például süteményvásárt szerveztek, hogy az így befolyt összeggel segíthessenek a menekülteknek . Megemlítette, hogy az órákon is tanulnak a háborúról. Közgazdaságtanon például arról, milyen hatással lesz a konfliktus által előidézett infláció, a megemelkedett megélhetési költségek, valamint az energia- és élelmiszerárak növekedése az átlagos brit fogyasztóra. "A hallottak ráébresztettek arra, milyen szerencsés vagyok, hogy sem a háború borzalma, sem annak gazdasági következményei nem érintenek közvetlenül" - így Natasha.
Szomorúság, düh, szorongás
Daria és Noor, két 18 éves, amerikai középiskolás felmérést végzett diáktársai körében a háborúról. A fiatalok valamivel több mint fele (50,6 százalék) mondta azt, hogy először a közösségi médián keresztül hallott az összecsapásról. Azok 46,8 százaléka pedig, akik követik az eseményeket, úgy nyilatkoztak, hogy elsősorban a közösségi médián keresztül teszik ezt. Érdekesség, hogy a diákok közül sokan arról számoltak be Daria és Noor szerint, hogy a háború előtt keveset vagy semmit sem tudtak Oroszország és Ukrajna történelméről.
Arról is kérdezték a fiatalokat, milyen érzések kavarognak bennük a háborúval kapcsolatban: a legtöbben a szomorúságot, a dühöt és a szorongást említették. Ami a segítségnyújtást illeti, a megkérdezettek mindössze 8,9 százaléka válaszolta azt, hogy adakozott olyan szervezeteknek, alapítványoknak, amik az ukrajnai menekülteket támogatják .
"Senki sem értheti meg igazán, min mennek keresztül"
A 16 éves Dylan, aki hongkongi állampolgárként él az Egyesült Államokban, nem sokkal a háború kirobbanása előtt szerzett tudomást az oroszok és az ukránok közötti konfliktusról. Közel egy hónapig kutatta a két ország szembenállásának történetét, de még ez sem készítette fel azokra a hírekre, videókra, amelyek az Ukrajnában zajló szörnyűségeket mutatják be. "Egy nemrégiben tartott iskolai rendezvényen három ukrán diák osztotta meg velünk a véleményét. Mindhárman a könnyeikkel küszködve beszéltek arról, hogy senki sem értheti meg igazán, min mennek keresztül" - emlékezett vissza a fiú.
Ez is érdekelhet
A történtek eszébe juttatták, milyen mélyen érintette őt, amikor Hongkongban tüntetések törtek ki a 2019-es kiadatási törvény módosítási javaslata ellen. "Megrendültem, amikor láttam, hogy a tüntetők megrohamozzák a kormányzati épületeket, és idős emberek sérülnek meg a rendőrség és a tüntetők közötti harcokban. A nem hongkongi barátaimnak, ismerőseimnek fogalmuk sem volt arról, hogy mindez milyen nagy hatással volt ránk, hongkongi polgárokra; egyszerűen csak vicceket és mémeket küldözgettek egymásnak a tüntetésekről."
Legjobban: