A vizsgálat során a szakemberek a résztvevők fizikai fittségét vetették össze a kognitív képességeikkel és azt tapasztalták, hogy például azok a 80 évesek, akik kortársaikhoz képest életük egy bizonyos szakaszában kétszer olyan jó fizikai állapotban voltak, 25 százalékkal kevesebb hibát vétettek a memóriát és koncentrációt ellenőrző feladatok során. Amint azt a kutatást vezető Carrington Wendell kifejtette, abból, hogy az életünk egy bizonyos szakaszában milyen a szív- és érrendszerünk állapota , következtetni lehet arra, hogy később milyen jó lesz a memóriánk.
Noha a testmozgás és a kognitív hanyatlás közti összefüggésekre már sok korábbi vizsgálat felhívta a figyelmet, ezekben a fizikai fittséget többnyire az alanyok saját beszámolói alapján térképezték fel. A mostani vizsgálatban viszont 1400, tizenkilenc és kilencvennégy év közötti férfit és nőt kértek fel arra, hogy sétáljanak, kocogjanak vagy fussanak egy futógépen, amíg bírják szusszal. Egy gép eközben megmérte, ki mennyi oxigént lélegzett be, illetve mennyi széndioxidot lélegzett ki, mert ezáltal kimutathatóvá vált, hogy egy percnyi kemény testedzés során maximálisan mennyi oxigént használt el az illető tüdeje. Minél magasabb ez az érték, annál egészségesebbek vagyunk.
Amint arról a kognitív képességek közötti összefüggéseket, a mostani vizsgálatban azonban nem vett részt, úgy véli, a legfontosabb kérdés most az, hogy a friss ismeretek fényében miként lehetne az embereket meggyőzni arról, hogy a testmozgás valóban milyen jó szolgálatot tesz a számukra.