Annak ellenére, hogy évente 800 000-nél is több amerikai nőnél diagnosztizálnak méhnyak-, petefészek- vagy egyéb nőgyógyászati rákfaját, az érintettek sokszor figyelmen kívül hagyják a figyelmeztető tüneteket, és nem számolnak be róla kezelőorvosuknak.
Mivel az időben felismert rákbetegségek igen jó eséllyel gyógyíthatóak lennének, az alábbiakban azokat a nőgyógyászati tüneteket vesszük sorra, melyeket egyetlen felelősen gondolkodó nőnek sem lenne szabad figyelmen kívül hagynia.
Az első - talán hétköznapinak tűnő - jelenség a feldagadt láb, amely, ha még fájdalommal is együtt járt, mindenképpen intő jel lehet. Ugyanígy nem szabad elmenni a testsúlyvesztés mellett sem, mert bár a legtöbb nő örömmel szabadul meg néhány felesleges kilótól, az ok nélküli fogyásról tájékoztatni kell egy szakembert.
Fontos tudni, hogy menopauza idején már nem szabadna véreznie senkinek, sőt a menstruációs ciklusok közötti időszakban sem. A szex közben előforduló vérzés, vagy a menstruáció idején jelentkező, szokatlanul erős vérzés az endometriózis vagy a rák jele is lehet.
Arról is tájékoztassuk kezelőorvosunkat, ha állandó, sürgető vizelési ingerünk van, főleg ha ez még hasfájással, puffadással is együtt jár.
A medence és a has körüli állandósult fájdalom, illetve az evéstől függetlenül jelentkező tartós telítettségérzet, továbbá a kellemetlen, felfúvódott állapot szintén figyelmeztető jelül szolgálhatnak, csakúgy, mint az állandó kimerültség, levertség, vagy az ok nélkül jelentkező, tartós émelygés.
Aki tehát a fenti tünetek bármelyikét észlelné magán, ne habozzon, keresse fel nőgyógyászát, és számoljon be a tünetekről, hiszen a régi mondás itt is érvényes: "jobb félni, mint megijedni".