A baltimore-i John Hopkins Egyetem kutatói GMO-szúnyogokkal indítanának - győzelemmel kecsegtető - támadást a maláriafronton.
A váltóláznak is nevezett betegség a mocsarak lecsapolásának és a hathatós, vegyszeres szúnyogellenes védekezésnek köszönhetően a nyugati országokból úgyszólván eltűnt. A harmadik világban azonban, ahol ez elmaradt, változatlanul évente több százmilliónyi embert érintő népegészségügyi problémák egyike. Mivel pedig fertőző betegségről van szó, a rohamosan fejlődő és egyre tömegesebb turizmus révén, némi kerülő után, ha nem is tömeges méretekben, de ismét megjelent a fejlettebb világban is. A kutatására fordított összegek azonban a leginkább érdekelt országok katasztrofális gazdasági helyzete és a veszélyeztetett tömegek igen korlátozott fizetőképessége miatt nagyságrendekkel elmaradnak a "civilizált" világot közvetlenül fenyegető veszedelmekéhez képest.
A betegség kórokozója a Plasmodiumnak nevezett élősdi, amelynek kifejlett példányai az Anopheles szúnyog nőstényének a nyálmirigyében vannak otthon. A meleg vérű emlős (emberi) szervezetére csak fejlődésük bizonyos állomásain, mintegy köztes gazdaként van szükségük. A szúnyogcsípéssel "beoltott" ember véráramából a Plasmodium szaporítósejtjei a májba, majd fejlődésük következő állomásán a vörösvértestekbe kerülnek, ahol elszaporodnak, s azokat szinte szétrobbantva jutnak ismét a szabad véráramba, hogy egy újabb szúnyogcsípéssel visszakerüljenek a vérszívóba, s a folyamat újrakezdődhessen. Hatásos, tömegméretekben előállítható védőoltás egyelőre nem áll rendelkezésre. A legrégebben ismert kinin (kínafakéreg-kivonat) mellett ma már számos korszerű és hatásos maláriaellenes gyógyszer létezik, ám ezek széles körű alkalmazásának a leginkább rászorulók anyagi korlátai szabnak gátat.
Az amerikai tudományos akadémia folyóiratának legfrissebb száma forradalmian új maláriaellenes fegyvert ismertet. Ez pedig maga az Anopheles szúnyog lenne. Ezúttal azonban nem a szükséges kórokozók "tenyésztőhelyeként", ahogyan azt március 6-i számunkban írtuk. (Szúnyogokkal a malária ellen.)
Most olyan, genetikailag módosított variánst állítottak elő, amelynek az emésztőcsatornájában nem termelődik az ún. SM1 peptid. Ennek a hiányában pedig nem képes itt megtelepedni a Plasmodium, az állatka tehát nem fertőződik meg. Az így fogékonyságukat vesztett rovarok fertőzött emlősök (a kísérletben egér) vérével táplálva életképesebbeknek bizonyultak - gyorsabban szaporodtak, kisebb volt köztük a természetes elhullás -, mint a nem GMO, vad variáns. Kilenc generáció elegendő volt ahhoz, hogy a Plasmodiumra érzéketlen változat uralja el a ketrecbe zárt rovarnépességet. Korábban, hasonló meggondolásból egy staffordshire-i brit kutatócsoport "állított elő Plasmodium ellen fokozott immunitással rendelkező szúnyogot" genetikai beavatkozással. Ezek a rovarok azonban kevésbé voltak életképesek, mint a vad törzsek, a gyakorlati harcba bevetésükről ezért le kellett mondani.
Ez is érdekelhet
A most ismertetett GMO-szúnyog viszont, legalábbis ha mindezek az előnyös tulajdonságok az emberi maláriát okozó Plasmodium vonatkozásában is igazolódnak, valóban áttörést hozhat. Rovarirtó szerek és az ökoszisztéma durva megváltoztatása nélkül, viszonylag kis ráfordítással lehetne belátható időn belül felszámolni a maláriát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: